Ige: A kegyelem a gyakorlatban

 „Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az az ige], hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én*(1 Tim. 1,15)

*A korinthusi hívőknek így tesz az apostol bizonyságot Krisztus nélküli életéről: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy apostolnak hívjanak], mert háborgattam [és üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).

A Filippibelieknek is bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt, amíg a vallást, és nem Krisztust követte: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében [törvénytartó] farizeus,

[Más fordítás: Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus].

Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében [a törvényben követelt igazság szempontjából] feddhetetlen voltam.

[Más fordítás: Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan voltam].

De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak [és veszteségnek] ítéltem.

[Más fordítás: Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom]” (Fil. 3,5-7).

Az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (és féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (vagyis népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (és minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14).

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (és tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (a testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (és megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (és hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk (vagyis vallásunk) legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (és elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

És bizony, mielőtt találkozott az Úr Jézussal: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva (és elhurcolva), tömlöcbe veti vala (őket)” (Csel. 8,3).

Sőt még más városokba is elment, hogy börtönbe juttassa az Úr Jézusban hívőket: „Saulus pedig még (az Úr tanítványai elleni) fenyegetéstől és öldökléstől lihegve, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva (és megkötözve) vigye Jeruzsálembe” (Csel. 9,1-2)

 „De azért könyörült rajtam [és azért nyertem irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek Őbenne [és így] az örök életre [jutnak]* (1 Tim. 1,16)

   

*Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (és megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk. 19,10)