Bővített Biblia: 2 Timóteus 2. fejezet: Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges katonái. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú gondoskodásában]

»Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből«^*

^*Hogy megvallhassad velem együtt, hogy: „Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít engem; és mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil. 4,13)

2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál^* [és megértettél] sok bizonyság által, [és sok tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak [(hikanosz): és képesek] lesznek^**

^*És amiket hallasz az apostoltól, azt tartsd meg: „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. [Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása]. A rád bízott [és néked átadott] drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által” (2 Tim. 1,13-14).

A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az apostol: „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a rendelkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk [logoszaink, vagyis Igéink], akár levelünk által [írott üzenetünk útján] taníttattatok [és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15)^.

Az apostol újra - és újra így buzdítja az Istent szeretőket: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek (gnózis: tudásnak) nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, Amellyel némelyek (azt elfogadva, és) kevélykedve a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21).

Mert: „A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg azokban, amiket tanultál (és amiről megbizonyosodtál) és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad” (2 Tim. 3,13-14).

Olyan légy: „Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen (vagyis bátoríthasson) az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, (akik fecsegők és ámítók) különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,9-10)

De te: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).

„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19).

^**És hogy milyennek kell lenni annak, aki tanításra alkalmas, arról így beszél az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek].

Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].

Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni másokat] és meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak]. »Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,5-9)

2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a háborúban aktívan részt vevő katonája]^*

^*És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel.

[Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden fegyvere, hogy megállhassatok az ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak.

Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e veszedelmes időben, így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát előkörül övezvénderekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel[(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST]. És felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni. Minden esetben hordozzátok a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden tüzes [és izzó] nyilátmegolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek és a Szellem kardját ragadjátok meg [mert ez a hatalom támadó fegyvere], amely nem más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje].

Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18).

Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

És az apostol így folytatja tovább: rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4).

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30). De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): ellenféllel harcol Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt), mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25).

És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [és bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,27-30).

Az apostolok állandóan figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3))

Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai): hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele az élet dolgaiba. [(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek, a sereg főparancsnokának].

»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta«^*

^*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén]…” (1 Kor. 9,7)^.

Ezért: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6)

Ezért: „Akit pedig az igére (logoszra) tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját (minden javát ossza meg tanítójával)” (Gal. 6,6)

„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).

„Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (a maga bérére)” (1 Tim. 5,18).

Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot (vagy pálcát): mert méltó a munkás a kenyerére (a táplálékára)” (Mt. 10,9-10).

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára (az ő bérére)…” (Luk. 10,7).

Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (és megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (és követ), az esztelen (és bolond)” (Péld. 12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (és azokat hajhássza), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán (athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki, nem koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen küzd [(athleó): harcol, versenyez]^*

^*Ezért buzdítja így az apostol a hívőket: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]” (Fil. 1,27).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”

Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak (élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (és példát adtunk). Mert sokan járnak (és élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás, pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19).

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez méltó módon), aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [és annak megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal, egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [és éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [vagyis hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis aki fáradozik], a földművesnek [(geórgosz): szőlőművesnek] kell a gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie^*

^*Hiszen: „Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből]. Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]. Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é [inkább] általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek]. Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?] De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (a győzelmi) hír] elé.

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek]” (1 Kor. 9,7-13).

Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet (a kijelentés) sátorában való szolgálatokért”

„Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)

És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).

2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [(szüneszisz): értelmet, hogy felfogd] mindenekben. [Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok, és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].

2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]^*

^*Erről tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is került, a próféciákban: „És mikor őt (Sault) elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek üdvözítőt, Jézust” (Csel. 13,22-23).

„Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát” (2 Sám. 7,12).

Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem trónodra” (Zsolt. 132,11).

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről)” (Ésa. 11,1).

A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere (új hajtása) és ága…” (Jel. 22,16).

Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]. Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).

Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem]. Melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai (testvéreim), hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12).

És én: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; vagyis pogánynak]” (Róm. 1,16)

„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

„Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra / megmentésre]” (1Kor. 1,18).

Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)

2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző], szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje] nincs bilincsbe verve. [Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig]^*

^*Az Úr Jézus felkészíti tanítványit az üldözésekre: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arról az igéről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De azt is kijelenti, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek (akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10).

És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (ha szidalmat kaptok, és ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (és megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (és becsmérelnek, tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14).

Pál apostol a római hívőknek megvallja, hogy miért van láncok között: „Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot” (Csel. 28,20).

Timóteust pedig így bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8).

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek) is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14).

Mert bármi történik, az Ige terjed tovább: „Mert az Istennek beszéde élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és elhat (és áthatol) a szívnek (a bensőnek) és szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid. 4,12)

2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok, elszenvedek] a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a Krisztus Jézusban való üdvösséget [szabadulást, megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel, ragyogással] egyben.

2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is^*

^*És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új állapotban] járjunk.

Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái].

Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [a halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-9).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai): elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai): elutasít] minket;

2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és engedetlenek vagyunk], ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja]^*

^*Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megtagad [elutasít, és visszautasít] engem az emberek előtt, én is megtagadom azt [majd] az én mennyei Atyám előtt, [aki a mennyekben van]” (Mát. 10,33).

És hogy mit jelent az Úr megtagadása, arról így beszél Ő maga: „Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik (mert azt én is megtagadom) az Isten angyalai előtt” (Luk. 12,8-9).

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval (vagyis amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében)” (Luk. 9,26).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert (ha) valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és bűnös nemzetség előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol így bátorítja Timóteust, és a minden időben élő, Istent szeretőket: „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét (a mi Urunkról szóló bizonyságtételt), se engem, az ő foglyát; hanem (velem) együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint (és Isten ereje által)” (2 Tim. 1,8).

A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5).

Ezt tudva így bátorít az apostol: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).

„Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom, azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása” (Róm. 11,29).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyé válásra]” (1Kor 1,9).

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)

2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó): ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak romlására [(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, vagyis hitehagyás]^*

^*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).

Jakab apostolon keresztül is figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2).

„Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg] (1 Tim. 1,4).

De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

(Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).

Ezért mindenkor az élet beszédét szóljátok, és: „A Krisztusnak beszéde (logosza: Igéje) lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (az Istennek)” (Kol. 3,16).

És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4). „Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14). „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7). És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó): törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet, legyen gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz): akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia a valóságról, vagyis Isten igéjéről) szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket]^*

^*A valóság beszéde pedig az Evangélium: „… az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszéde [(logosza): Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5)

2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást] pedig kerüld [(periisztémi): térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb istentelenségre növekednek [(prokoptó): egyre előrébb jutnak az istentelenségben]. »Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«*

^*És így buzdít az apostol: „Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20-21)

2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk) és szavuk] mint a rákfekély [mint a (gaggraina): rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és elharapózik, és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus [jelentése: menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].

2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság

kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból, újra talpra állás, helyreállás; A latin Vulgatában itt a resurrectionem szó szerepel, aminek első jelentése: felemelkedés] már megtörtént, [megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem lesz« és feldúlják [(anatrepó): megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát]^*

^*Akik bemerítkeztetek Krisztusban, azok: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok (szüdzóopoieó: életre keltetek a halálból) az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).

Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14).

Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti (dzóopoieó: megeleveníti) a ti halandó testeiteket (szóma = éneteket, személyeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).

Az apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Titeket is megelevenített (életre keltett), akik holtak valátok a ti vétkeitek (hibás lépéseitek, botlásaitok és elhajlásaitok) és bűneitek (céltévesztésetek) miatt, Melyekben jártatok (éltetek) egykor e világ (világmindenség) folyása (életmódja) szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint (igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez). Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.

Akik között forgolódtunk (éltünk) egykor mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, cselekedvén (követtük) a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát (és az érzékek hajlamait). És (emberi) természet(ünk) szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is (éppen úgy, mint a többiek). De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek (hibás lépések, botlások és elhajlások) miatt, megelevenített (életre keltett) együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg, kegyelemből van üdvösségetek)! És együtt feltámasztott (szünegeiró: együtt feltámasztott) és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,1-6).

És folytatódik a kijelentés: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), hanem az ő irgalmasságából tartott meg (üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által, Akit kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó Jézus Krisztusunk (a mi Üdvözítőnk) által” (Tit. 3,5-6)

2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen, szilárd] fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve]^* Melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit^**és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön el, határolja el magát, tartózkodjon] a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden módon]. Aki Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].

^*Az Isten által lefektetett alapkőről így hangzik a prófécia: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16).

Az apostolok bizonyságtétele a prófécia beteljesüléséről: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton ügyeljen arra], hogyan [mi módon] épít rá. Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami már megvan] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)

^**És akiket az Úr ismer: „Hanem ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten [azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]”(1 Kor. 8,3).

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)

2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő törékeny]; és azok közül némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra] valók.

[Más fordítás: Amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók]^*

^*Az Úr Jézus példázatokban mutatja be, hogy mit példáz az arany - és mit a földből való edény: „Hasonlatos a mennyeknek országa [Isten királysága] az [olyan] emberhez, aki az ő (szántó)földjébe jó [nemes, és kitűnő] magot vetett [ugyan]. De mikor az emberek [és az ő szolgáik] alusznak [vagyis pihenőre tértek, és szunnyadtak] vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt [vagyis vadbúzát] vete a búza közé, és elméne [majd odébbállt]. Mikor pedig felnevekedik [vagyis kisarjadt a gabona és kalászba szökkent] a vetés, és gyümölcsöt terme [és kialakultak a kalászok, és már magot hozott], akkor meglátszott [és megmutatkozott; láthatóvá lett; előtűnt] a konkoly [vagyis a vadbúza] is.

A gazda szolgái [a rabszolgák] pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta [nemes; eszményi; kitűnő] magot vetettél-e a te (szántó)földedbe? Honnan van azért benne a konkoly [vagyis a vadbúza]? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A (rab)szolgák pedig mondának néki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, [kihúzgáljuk; kigyomláljuk, és] összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt [vagyis a vadbúzát], azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok [és gyökerestül kihúznátok, kitépnétek]. Hagyjátok [és engedjétek], hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt [vagyis a vadbúzát], és kössétek kévékbe [azaz: nyalábba], hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok [és gyűjtsétek] az én csűrömbe [az én magtáramba]” (Mát. 13,24-30).

„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek Istenének királysága] a tengerbe vetett gyalomhoz [vagyis kerítőhálóhoz, vonóhálóhoz; varsához], amely mindenféle (hal)fajtát összefogott [és összegyűjtött]. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat [a használhatókat; és a kitűnőket] (cserép)edényekbe gyűjtötték [és szedték], a hitványakat [és hasznavehetetleneket] pedig kihányták [kivetették, és kidobták]” (Mát. 13,47-48)

2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó): alaposan megtisztítja], tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt^* [(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona]. És hasznos [(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész): az Úrnak], minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó): felkészített, felkészült].

^*Megszentelt, azért, hogy: „Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2 Tim. 3,17)

2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet^* a békességet [(eiréné): azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): benső, a szellemi élet központja]^**

^*És cselekedd ezt, mert: „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).

„A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és] jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért a parancsolat az, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges« (1 Tim. 1,5).

^**Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (bensőjükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).

Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19).

Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban (a Te gyülekezetedben), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden (jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2). Az: „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11).

Azok: „… látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

Hát: „Közeledjetek az Istenhez, és (Ő) közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,8).

A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet (hús)testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem (azt művelem veletek), hogy az én parancsolatimban járjatok (és rendelkezéseim szerint éljetek) és az én törvényeimet megőrizzétek (megtartsátok) és betöltsétek (és teljesítsétek)” (Ezék. 36,26-27).

És ismét: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől (jót teszek velük), és az én félelmemet adom az ő szívükbe (és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem), hogy el ne távozzanak (és ne hajoljanak el) tőlem” (Jer. 32,39-40).

És az Ígéret beteljesült az Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]^*

^*Mert aki ezt szereti, és kezdeményezi: „Az felfuvalkodott, aki nem tud semmit, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).

A Szent Szellem Pál apostolon keresztül többször figyelmezteti a hívőket, hogy: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni], hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek«^*

^*És folytatódik a kijelentés, Isten emberei: „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Nyilvánuljon meg rajtuk, és bennük: „… a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás]. Szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság], hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Legyenek bölcsek: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak (és békességet teremtenek.)” (Jak. 3,17-18)

2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket [(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes tisztánlátást a felismerésre, és megértésre]^*

^*Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).

És kövesse Krisztust, hogy róla is így szólhasson az Úr: „Ímé [Ő] az én szolgám [az én szeretett fiam], akit (ki)választottam. az én szerelmesem [az én szeretettem; kedvencem], akiben kedvem telik, [akit én szeretek, akiben gyönyörködöm; akiben tetszésemet lelem]. Szellememet adom őbelé [és Szellememet rálehelem, ráárasztom], és [igaz] ítéletet (kriszisz: igazi változást) hirdet a pogányoknak [és hirdetni fogja az igazságot a népeknek; nemzeteknek]. Nem verseng [és nem szít viszályt; Nem vitatkozik indulatosan], és nem kiált(oz); az utcákon [a piacokon, és a tereken] senki nem hallja szavát [és hangját].

A megrepedezett [és a megroppant] nádat [és nádszálat] nem töri el, és a pislogó gyertyabelet [és füstölgő mécsest; a pislákoló lámpást] nem oltja ki, mígnem diadalomra [vagyis győzelemre] viszi az [igaz] ítéletet [az igazságot]” (Mát. 12,18-20).

Akiről már a próféták így szóltak: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (és támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel, (és akiben gyönyörködöm) Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Megrepedt nádat nem tör el (nem töri össze), a pislogó gyertyabelet (mécsest) nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog, és meg nem reped, (nem alszik ki, és nem törik össze) míg a földön törvényt tanít, (míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön) és a szigetek várnak tanítására” (Ésa. 42,1.3-4)

2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó): kijózanodva, magukhoz térnének] az ördög [(diab2 Timóteus 2. fejezet: Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges katonái. (göröggel és kapcsolódó igékkel)