Miért értjük félre Jézust?

Készítette:  

 Jorsits Attila, 2013. augusztus 26.

Sokszor csak mosolygunk az evangéliumok szereplőin, amikor nem értik Jézust. De mi van akkor, ha erről valójában nem is ők tehetnek, hanem Jézus?

Az evangéliumok történetei tele vannak olyan helyzetekkel és párbeszédekkel, amikor a Jézust követő tömeg vagy az egyes emberek teljesen félreértik az Ő szavait és cselekedeteit. Ezeket a félreértéseket leginkább János evangélista adja nagyon szemléletesen az olvasó elé. Elég, ha csak a legismertebb ilyen párbeszédekre, Nikodémus (Jn 3. fej.) vagy a samáriai asszony (Jn 4. fej.) Jézussal folytatott beszélgetésére gondolunk és láthatjuk, hogy miről is van szó. Most nézzük csak röviden a Nikodémussal folytatott párbeszédet. Jézus ezt mondja:

“Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)

Persze Nikodémus nem tudja, hogy Jézus lelki értelemben gondolja a születést, és értetlenül áll a Mester szavai előtt:

“Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” (Jn 3,4)

Mai keresztények, sok évszázados tanításbeli hagyománnyal a hátunk mögött, csak mosolygunk szegény, értetlen Nikodémuson, de higgyük el, hogy akkor és ott mi sem értettünk volna ebből egy kukkot sem.

Nem lett volna egyszerűbb elmagyarázni, hogy bűnbánat és Jézus messiási mivoltának elfogadása által Nikodémus üdvösséget nyer? Ha Jézus tudta, hogy Nikodémus az ő szavaiból semmit sem fog érteni, akkor miért nem fogalmaz érthetőbben? Ezzel el is érkeztünk egy fontos tényhez: a félreértéseket sok esetben maga Jézus generálja azáltal, hogy úgy fogalmaz, hogy azt a hallgatóságanehezen értse meg. Hibáztatható ezért Nikodémus? Csak annyira, mint bármelyikünk.

Nikodémus értetlenségének oka ugyanis a bűneset ótamindannyiunkban jelen van. A bűn gátat vetett az Isten és ember közötti kommunikációnak; ennek a gátnak bármilyen mértékű feloldása vagy csökkentése csak úgy lehetséges, ha az ember valamilyen módon kilép a világi gondolkodás keretei közül. Jézus ezért a különböző fogalmakat megzavarva kényszeríti a beszélgetőpartnerét, hogy újraértelmezze azokat. Az újraértelmezés célja, hogy a szakrális jelentéssel is bíró, de már csak profán értelemben használt fogalmakat végül az ember is úgy (helyesen) értse, ahogyan Jézus. Miért fontos ez? Egyrészt mert addig semmi esélye a megértésnek, amíg a felek egyes fogalmaknak nem tulajdonítanak azonos jelentést, másrészt mivel beszéd és gondolkodás összefügg, nagyon nem mindegy, hogy az egyes szavak alatt mit értünk.

Az ember gondolkodása fogalmi, és ha valamit nem tud helyesen megfogalmazni, akkor arról nem is tud igazán gondolkodni. Ez utóbbi különösen érvényes az Istennel kapcsolatos dolgokra. Nem véletlenül tartják a teológiáról, hogy helyes teológiát csak tiszta fogalmakban való gondolkodással lehet művelni. Jézus megértéséhez le kell számolni a világi gondolkodással, és ez csak úgy lehetséges, ha hagyjuk, hogy Ő az egyes fogalmainkat bővebb, vagy egészen más jelentésre formálja át. Gondoljunk bele, enélkül mi értelme a Nikodémusnak mondott újjászületésnek?

Érdemes végiggondolni, hogy néhány fogalmunk (pl.: élet, halál, béke, szeretet, ellenség stb.) jelentése mennyire más értelmet kap Jézusnál. Ha mindezekről csak hétköznapi módon gondolkodnánk, akkor vajon megértenénk-e bármit is a Bibliából? Nem hiszem. Nikodémussal nem az a baj, hogy értetlen vagy ostoba, hanem a fogalmai még túlságosan világiak, át kell alakítania, értelmeznie őket. Ez elengedhetetlen része annak az értelmi megújulásnak, ami pedig Pál apostol szerint feltétel Isten akaratának megértéséhez:

“Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)