Ige: Timóteushoz

vagyis a minden korban élő Istent szeretőkhöz így ír az apostol:

 „Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [és Istennek ereje, képessége] szerint”

[Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő- megnyilvánulása által]* (2 Tim. 1,8)

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet [az én (logoszomat): Igémet] e parázna [házasságtörő] és bűnös [vagyis céltévesztett] nemzetség között [azaz: nemzedék előtt, ebben a parázna, elfajult és bűnös korban], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [vagy bármikor, és valahányszor] eljő az ő Atyja dicsőségében [pompa, fényesség, ragyogás, erőben] a szent angyalokkal” (Márk. 8,38).

Pál apostol megvallása: „…nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [vagyis pogánynak]. Mert a keresztről [vagyis a kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(elpusztulnak, megsemmisülnek] de nekünk, akik üdvözülünk, [vagyis bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (vagyis bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (azaz egészséget); boldogságot, és megtartatás nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (Róm. 1,16.18)^.

 És Timóteus – és minden Istent szerető, hívő – bátorítása: „Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája)” (2 Tim. 2,3).

És: „… józan légy mindenekben, szenvedj (és a bajokat szenvedd el), végezd az evangélista munkáját, szolgálatodat teljesen betöltsd” (2 Tim. 4,5)

 „(Isten az), Aki megtartott [és megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [és elhatározása, szándéka] és kegyelme [vagyis öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint, mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt]

 »Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta” (2 Tim. 1,9)*

Bár: „Őt – Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, és az idők végén tette láthatóvá értetek” (1Pét 1,20)

 „Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté, tett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által, aki [legyőzte, és] eltörölte (vagyis érvénytelenítette, eltörölte.  Szó szerint: teljesen működésképtelenné tette) a halált. Világosságra hozta [és felragyogtatta, láthatóvá tette] pedig az életet [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját] és halhatatlanságot [romolhatatlan, el nem múló, múlhatatlan, örökkévaló életet] az Evangélium által.

[Más fordításban: Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és aki hatóerejétől megfosztotta a halált, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet, és halhatatlanságot]* (2 Tim. 1,10)

*Mert: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [a sötétségben világít, felragyog, és tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal…” (Ján. 11,25-26).

Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (vagyis hozzájuk hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [és teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse]  azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot [vagyis rothadatlan természetet] öltsön [azaz: öltözzön] magára, és e halandó test [az emberi természet, amely ki van téve a halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [azaz: öltözzön] magára. [mert a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot]. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál [a felbomlás, az élet ellentéte, megszűnése] diadalra [a győzelemben örökre].

»Más fordítás: Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött; (Elnyelte a halált a diadal végleg). Halál! Hol a te fullánkod [győzelmed; diadalod]? Pokol [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad? [fullánkod; tövised]. A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn [(hamartia): a céltévesztés]; a bűn [céltévesztés] (ható)ereje [hatalma] pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat [győzelmet] adja [és megadta]  nékünk [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk  Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15,53-57).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (a szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

És beteljesült az ígéret: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (a leplet), mely beborít minden népeket (és nemzetet), és a takarót, mely befödött (és betakart) vala minden népségeket (és nemzeteket). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti) örökre, és letörli az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja (és leveszi) az egész földről; mert az Úr szólott (és ezt ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (vagyis azon a) napon: Ímé (itt van a mi) Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy megszabadít) minket. Ez az Úr (Itt van az ÚR), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk) szabadításában!” (Ésa. 25,7-9).

Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat; kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed (tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a részvét szemem elől)” (Hós. 13,14).

 És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [(szómátokban): egész valótokban] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20)