Készítette: Krisztus Szeretete Egyház
Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.
- Zsoltárok 91,11.
Én egy úttörő pünkösdi misszionáriustól hallottam ezt az esetet. Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből, ahol ő misszionárius volt. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába. Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett. Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban. Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket. A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat mind a lányt. Aztán hallották amint az ellenséges bennszülöttek jönnek értük. A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istennek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre.” Csukott szemmel kilépett és várt. Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára. Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott. Amikor odanézett, a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak. „Ezek ‘isten’-nek nevez-nek téged” — mondta a tolmács. „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.”
Megvallás: Isten az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden utamon.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
- Zsoltárok 91,11.
Én egy úttörő pünkösdi misszionáriustól hallottam ezt az esetet. Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből, ahol ő misszionárius volt. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába. Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett. Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban. Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket. A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat mind a lányt. Aztán hallották amint az ellenséges bennszülöttek jönnek értük. A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istennek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre.” Csukott szemmel kilépett és várt. Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára. Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott. Amikor odanézett, a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak. „Ezek ‘isten’-nek nevez-nek téged” — mondta a tolmács. „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.”
Megvallás: Isten az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden utamon.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.