Ige: Az evangélium hirdetése csodákkal és jelekkel jár együtt

A mi beszédünk nem volt csak üres beszéd: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres (logosz: Ige) vagyis nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5)

„Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk] nem hitetésből van [nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból

[Más fordítás: A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte]* (I tess 2,3)

*És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül, elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten (színe) előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem (hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)  

„Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált, kipróbált] minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).

[Más fordítás: Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat]* (1 Thess. 2,4)

És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23)