„De kényszeríték őt, mondván [unszolták és kérték]: Maradj velünk, mert
immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült [asztalhoz telepedett] velök, a kenyeret vévén,
megáldá, és megszegvén, [megtörte] nékik adá.
És megnyilatkozának az ő
szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Kik ezt mondják vala:
Feltámadott az Úr bizonynyal [valóban], és megjelent Simonnak!
És ezek is elbeszélék, mi
történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről [a kenyér megtöréséről]. (Luk. 24,29-35)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.