2 Timóteus 2. fejezet: Az Istennek tetsző harcosok, Krisztus Jézus hűséges katonái.

2 Tim. 2,1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg [és légy hatalmassá] a Krisztus Jézusban való kegyelemben [(kharisz): Isten jóindulatában, kedvezésében, és jóindulatú gondoskodásában]

»Más fordítás: Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből«

2 Tim. 2,2 És amiket tőlem hallottál [és megértettél] sok bizonyság által, [és sok tanú előtt] azokat [add át, és] bízzad hű [és megbízható] emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak [(hikanosz): és képesek] lesznek.

2 Tim. 2,3 Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a háborúban aktívan részt vevő katonája].

2 Tim. 2,4 Egy harcos [(sztrateuomai): hadseregben szolgáló katona] sem elegyedik bele az élet dolgaiba. [(emplekó): nem bonyolódik, nem gabalyodik, keveredik bele a megélhetés, a biológiai / testi élet, vagy: megélhetés, vagy a vagyon ügyeibe, vagy gondjaiba, vagyis a földi élet fenntartásáért végzett tevékenységbe, küzdelembe]. Hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta [(sztratologeó): aki seregébe bevette, vagyis a hadvezérnek, a sereg főparancsnokának].

»Más fordítás: Senki, aki táborba száll, nem bonyolódik bele a megélhetés, a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta«

2 Tim. 2,5 Ha pedig küzd [versenypályán (athleó): küzd, harcol, versenyez] is valaki, nem koronáztatik meg, [(sztephanoó): nem részesül győzelmi díjban] ha nem szabályszerűen küzd [(athleó): harcol, versenyez].

2 Tim. 2,6 A ki munkálkodik, [vagyis aki fáradozik], a földművesnek [(geórgosz): szőlőművesnek] kell a gyümölcsökben [a termésből] először részesülnie.

2 Tim. 2,7 Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást [(szüneszisz): értelmet, hogy felfogd] mindenekben.

[Más fordítás: Gondolkozz azon, amit mondok, és az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts].

2 Tim. 2,8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja].

2 Tim. 2,9 „Amelyért, mint egy gonosztevő [(kakúrgosz): rosszat munkáló, bűnöző], szenvedek mind a fogságig [mind a bilincsekig]; de az Istennek beszéde [(logosza): Igéje] nincs bilincsbe verve.

[Más fordítás: Ez az örömüzenet, amiért minden nyomorúságot elhordozok, egészen a bilincsekig, a börtönig].

2 Tim. 2,10 Annakokáért mindent elszenvedek [(hüpomenó): eltűrök, elviselek, kibírok, elszenvedek] a választottakért, hogy ők is elnyerjék [és birtokba vegyék] a Krisztus Jézusban való üdvösséget [szabadulást, megmenekülést] örök dicsőséggel [fényességgel, ragyogással] egyben.

2 Tim. 2,11 Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.

2 Tim. 2,12 Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai): elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai): elutasít] minket;

2 Tim. 2,13 Ha hitetlenkedünk [ha hűtlenek, és engedetlenek vagyunk], ő hű [és megbízható] marad: ő magát meg nem tagadhatja [(arneomai): el nem utasíthatja].

2 Tim. 2,14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket [(diamartüromai): Istent tanúul híva], és az Úr színe előtt [az Ő jelenlétében], hogy ne vitatkozzanak [(logomakheó): ne vívjanak szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak] haszontalanul a hallgatóknak romlására [(katasztrophé): felforgatására, rombolására, aminek eredménye: aposztázia, vagyis hitehagyás].

2 Tim. 2,15 Igyekezzél [(szpúdadzó): törekedj, fáradozz, szentelj figyelmet, legyen gondod, és tegyél meg mindent azért], hogy Isten előtt becsületesen [(dokimosz): vagyis olyan emberként, aki megbízható, hiteles] megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall [(anepaiszkhüntosz): akinek nem kell megszégyenülnie]. Aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét, vagyis: [(orthotomeó): egyenes utat vág (alétheia a valóságról, vagyis Isten igéjéről) szóló beszédben; vagyis: nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem csűri-csavarja a szót, nem kerüli ki a kényes kérdéseket].

2 Tim. 2,16 A szentségtelen [közönséges] üres lármákat [(bebélosz): a mindenki számára megközelíthető, profán, közönséges, avatatlan, tisztátalan, szentségtelen, üres fecsegést, szószátyárkodást] pedig kerüld [(periisztémi): térj ki előle, kerüld ki], mert mind nagyobb istentelenségre növekednek [(prokoptó): egyre előrébb jutnak az istentelenségben].

»Más fordítás: A közönséges, üres locsogások elől térj ki, és az üres szócséplést kerüld, mert előbbre sodornak az istentelenségben«

2 Tim. 2,17 És az ő beszédük [(logoszuk) és szavuk] mint a rákfekély [mint a (gaggraina): rákos daganat, mint az üszkösödő seb] terjed [(nomé): és elharapózik, és pusztít maga körül]. Közülük való Himenéus [jelentése: menyegző, nászének] és Filétus [Jelentése: az, akit szeretnek].

2 Tim. 2,18 Akik az igazság mellől [(alétheia): a valóság

kérdésében] eltévelyedtek [(asztokheó): a valóságtól eltévelyedtek, elhajoltak], azt mondván, hogy a feltámadás [(anasztaszisz): felemelkedés, felébredés, felkelés, felállás a halálból, újra talpra állás, helyreállás; A latin Vulgatában itt a resurrectionem szó szerepel, aminek első jelentése: felemelkedés] már megtörtént, [megérkezett]. »dr varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár 55 oldal: a feltámadás eredménye már itt van, más feltámadás már nem lesz« és feldúlják [(anatrepó): megzavarják, és tönkreteszik] némelyeknek a hitét [(pisztisz): bizalmát, meggyőződését, bizonyosságát].

2 Tim. 2,19 Mindazáltal megáll az Istennek erős [(sztereosz): rendíthetetlen, szilárd] fundamentuma [(themeliosz themelion): letett alapköve] Melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit és: Álljon el [(aphisztémi): különüljön el, határolja el magát, tartózkodjon] a hamisságtól [(adikia): igazságtalanság, igazság /Ige/ hiányától] minden, [és minden módon]. Aki Krisztus nevét (meg)vallja, [aki az Úr nevét ajkára veszi].

2 Tim. 2,20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is [(osztrakinosz): földből, vagyis agyagból, ami esendő törékeny]; és azok közül némelyek tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre], némelyek pedig gyalázatra [(atimia): megvetésre, tiszteletlen bánásmódra] valók.

[Más fordítás: Amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók].

2 Tim. 2,21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja [(ekkathairó): alaposan megtisztítja], tisztességre [(timé): tiszteletre, megbecsülésre] való edény lesz, megszentelt [(hagiadzó): Istennek elkülönített, Istennek szentelt, Isten tulajdona]. És hasznos [(eukhrésztosz): jól használható, használatra alkalmas] a gazdának [(deszpotész): az Úrnak], minden jó cselekedetre alkalmas [(hetoimadzó): felkészített, felkészült].

2 Tim. 2,22 Az ifjúkori [(neóterikosz): fiatalkori] kívánságokat [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyt] pedig kerüld [(pheugó): menekülj el, fuss el, kerüld el, tartsd távol magad]. Hanem kövessed [(diókó): törekedj, gyakorold magad, igyekezz elérni,] az igazságot [(dikaioszüné): jogosság, méltányosság, igazság, vagyis Isten Igéje]. A hitet [(pisztisz): meggyőződés, bizonyosság, bizonyíték], az [Isten szerinti] szeretetet a békességet [(eiréné): azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Azokkal egyetembe [(meta): egyetértésben], akik segítségül hívják az Urat tiszta [(katharosz): mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, amiben nincs idegen anyag hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): benső, a szellemi élet központja].

2 Tim. 2,23 A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet].

2 Tim. 2,24 Az Úr (rab)szolgájának pedig nem kell [nem szabad (dei): nem szükségszerű] torzsalkodni [(makhomai): harcolni, vitatkozni, veszekedni, szóharcot folytatni], hanem legyen mindenkihez [minden módon, mindenképpen, mindig és állandóan] nyájas, [(épiosz): jóindulatú, szelíd, barátságos, és szívélyes] tanításra alkalmas, türelmes [(anexikakosz): aki elviseli a rosszat / gonoszt, higgadt a rossz iránt, béketűrő].

»Más fordítás: Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek«.

2 Tim. 2,25 Aki szelíden [(praotész): szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal] fenyíti [(paideuó): tanítja, oktatja, képezi; neveli] az ellenszegülőket [(antidiatithemai antidiatithémi): akik szembehelyezik magukat, szembeszállnak, ellenkeznek, ellenszegülnek, kötekednek]. Ha talán adna nékik az Isten megtérést [(metanoia): az értelem, a gondolkodásmód megváltoztatására] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis Krisztus] megismerésére [(epignószisz): teljes tisztánlátást a felismerésre, és megértésre].

2 Tim. 2,26 És felocsúdnának [(ananéphó): kijózanodva, magukhoz térnének] az ördög [(diabolosz): a sátán, a félrevezető, ellenség, ellenálló] tőréből [(pagisz): csapdájából, kelepcéjéből], foglyokká tétetvén az Úr (rab)szolgája által az Isten akaratára [(theléma): Isten elhatározása szerint]. »Más fordítás: Talán kijózanodnak, és feleszmélnek a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek«