"Ha tehát száddal Úrnak
vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból,
akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).
A szánkkal vallást kell
tennünk. Megtettem ezt már? Tettem már vallást az Úr Jézusról, mint
Megváltómról, akit Isten feltámasztott a halálból, és Isten akarata szerint
tettem ezt? Feleljünk őszintén erre a kérdésre!
Ugyanígy szükségünk van
szívből jövő hitre is. Hiszek őszintén a feltámadott Krisztusban? Bízom benne,
mint megváltásom egyedüli reménységében? Szívből bízom benne? Felelnem kell
Istennek erre a kérdésére is.
Ha valóban elmondhatom, hogy
vallást teszek Krisztusról és hiszek benne, akkor megváltott vagyok. Az igevers
nem azt mondja: "lehet" vagy "talán", hanem hogy megváltott
voltom teljesen nyilvánvaló és olyan világos, mint az égen a nap: "Akkor
üdvözülsz". Mint hívő és hitvalló, birtokba vehetem ezt az ígéretet, és
védelmemre felhozhatom Isten előtt most és egész életemen át, halálom órájában,
és az ítélet napján is.
Meg vagyok váltva a bűn
terhétől, a bűn hatalmától, a bűnért járó büntetés alól, s végül magától a
bűnös léttől. Isten mondta: "Üdvözülsz" - és én hiszek ebben. Meg
vagyok váltva. Dicsőség legyen Istennek mindörökké!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.