"Menjetek be a
szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út..." (Mt
7,13-24).
Ha Jézus Krisztus
tanítványaiként akarunk élni, meg kell emlékeznünk arról, hogy minden nemes
dolog nehéz. A keresztyén élet dicsőségesen nehéz, de az hogy nehéz, nem
bátortalanít el és nem roskaszt le, hanem arra serkent, hogy győzzünk. Olyan
értékes-e nekünk Jézus Krisztus váltsága, hogy minden tőlünk telhetőt odaadunk
(megteszünk) azért, ami neki a legdrágább?
Isten az Ő királyi
kegyelméből menti meg az embert Jézus Krisztus váltsága által. Ő munkálja
bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből; de ezt a szabadítást
nekünk kell a gyakorlatban kimunkálnunk. Ha egyszer elindultunk, hogy váltsága
alapján megtegyük mindazt, amit Ő parancsol, rájövünk, hogy meg tudjuk tenni.
Ha nem, azért nem, mert nem gyakoroltuk. A válságban derül ki, hogy
gyakoroltuk-e vagy nem. Ha engedelmeskedünk Isten Szellemének és fizikai
életünkben aprópénzre váltjuk, amit Isten az Ő Szelleme által helyezett belénk,
akkor - amikor jön a válságos idő - ráébredünk, hogy saját természetünk és
Isten kegyelme egyaránt mellettünk áll.
Hála legyen Istennek, hogy
nehéz feladatokat bíz ránk! Az Ő szabadítása örvendetes, de hősies és szent dolog
is; a legvégsőkig próbára tesz. Jézus Krisztus "sok fiat vezérel
dicsőségre" és Isten nem kímél meg azoktól a követelményektől, amelyeket a
fiakkal szemben támaszt. Isten kegyelme nem teszi az embert félénkké, hanem
Jézus Krisztushoz való hasonlatosságot eredményez. Óriási önfegyelemre van
szükségünk ahhoz, hogy földi létünk közepette Jézus Krisztus tanítványának
nemes életét élhessük. Mindig meg kell feszítenünk erőnket, hogy nemesek és
származásunkhoz méltóak lehessünk.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.