„Titus, a közös
hit szerint való igaz [vagyis
hamisság nélküli] fiam… (Tit.
1,3)
Aki miatt: „Mikor pedig Troásba (átfúrás)
mentem [érkeztem] a Krisztus evangéliuma ügyében
[hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem]. És kapu nyittatott nékem az Úrban nem volt szellememnek nyugodalma [semmi nyugtot nem hagyott a szellemem; a szellemem nem „oldódott fel”, nem
„engedett ki”, „feszült maradt”],
mivelhogy nem találtam [ott] Tituszt,
(jelentése: tisztelt) az én
atyámfiát [testvéremet]** (2
Kor. 2,12)
**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus
megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is,
amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti
kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban
örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.