Ige: Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel

Ján. 1,19 És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

Ján. 1,20 És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].

Ján. 1,21 És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda [kijelentette]: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felele: Nem.

Ján. 1,22 Mondának azért néki [így tovább faggatták]: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk [választ kell vinnünk] azoknak, akik minket elküldöttek [megbízóinknak]: Mit mondasz magad felől?

Ján. 1,23 Monda [ezt felelte]: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában [sivatagban]. Egyengessétek az Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta.

Ján. 1,24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

Ján. 1,25 És megkérdék őt [s tovább kérdezgették] és mondának néki: Miért merítesz vízbe tehát, ha te nem vagy a Krisztus [a Messiás], sem Illés, sem [pedig] a próféta?

Ján. 1,26 Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek.

Ján. 1,27 Ő az, aki utánam jő [nyomomba lép], aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.

Ján. 1,28 Ezek Béthabarában lettek [Betániában történtek], a Jordánon túl [túlsó partján], ahol János [tartózkodott, mikor] vízbe merít vala*

*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz: „Ti elküldtetek Jánoshoz, és (Ő) bizonyságot tett az igazságról” (Ján. 5,33)

János apostol vallástétele: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában (abban megvan ez a bizonyságtétel). Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról” (1 Ján. 5,9-10)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot önmagáról: „És mikor be akará végezni János az ő tisztét (és bevégezte pályafutását), monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját” (Csel. 13,25)

Az Úr Jézus bizonyságtétele Bemerítő Jánosról: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Bemerítő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Bemerítő János idejétől (napjaitól) fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért (a mennyek országa erőszakot szenved), és az erőszakoskodók ragadják el azt (és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. Más értelmezési lehetőség: a mennyek országa erővel nyomul előre, de elragadják az erőszakosok). Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És, ha be akarjátok venni (ha akarjátok, fogadjátok el), Illés ő, aki eljövendő vala. Akinek van füle a hallásra, hallja” (Mát. 11,11-15)

„És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szóla nékik” (Mát. 17,10-13)

A Márk írása szerinti Evangélium is erről tesz bizonyságot:  „És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés (már el) is eljött, és azt cselekedték (tették) vele, amit (csak) akartak, amint meg van írva ő felőle” (Márk. 9,11-13)

 Illésről pedig – aki diadalt aratott a Baal-próféták felett – ez  lett megírva: „És követet külde Jézabel (jelentése: nem otthonos nálunk //idegen vallás//) Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék (úgy bánjanak) velem az istenek és úgy segéljenek (most és ezután is), ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint ahogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. Amit mikor megértett (megijedt), felkelvén (elindult) elméne, vigyázván az ő életére (hogy mentse az életét,). És méne (és elérkezett) Beersebába, amely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járóföldre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá (egy rekettyebokorhoz), és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet (életemet); mert nem vagyok jobb az én atyáimnál (elődeimnél)!” (1 Kir. 19,2-4)