Egy megtörtént eset

 Készítette: Dr Kováts György

Most egy olyan történetet osztok meg veled, ami bíztat arra, hogy légy bátor, és igen erős, és hogy szabd magad mindenkor az Úr Jézus beszédéhez, és harcold meg a hit harcát, és tudd, hogy Jézus Krisztus legyőzte a világot. Így békességben maradsz és az Ő győzelmével: győzni fogsz. Sokkal nagyobb kihatással, mint valaha gondolnád. Az Úr igénybe veszi életedet, és „megsózza” általad környezetedet. (Mt 5,12-16.)

Ez a történet egy ország átalakulásáról szól. Igaz történet. Egy keresztény igehirdető (nevét vlsz nem helyesen írom) – Shodake – több éve, amikor Sierra Leonében polgárháború dúlt, bátran letette a voksot a népirtás, és a hadsereg (egyébként mindhárom szembenálló fél hadserege) visszaélései ellen. (A katonák mindhárom oldalról borzasztó dolgokat tettek.) A polgárháború mindhárom, egymás ellen harcoló frakciója nagyon haragudott Shodake-re, mert mindhárom ellen szólt már – le is tartóztatták már korábban mindhárman. De az Úr kiszabadította.

Most azonban a kormányhadsereg le akarta tartóztatni, és ki akarta végezni, mert nyilvánosság előtt beszélt ellenük. Shodake ekkor már rejtőzködött, de egyik nap megtalálták őt, feleségével együtt. Kirángatták őt, és a teherautó platójára dobták. Shodake visszanézett, és így bíztatta feleségét: „Ne félj, vacsorára itthon vagyok.”

A katonák persze durván elhallgattatták, mondván, hogy ide ugyan soha nem fog visszajönni. Persze Shodake gyermekei, felesége sírtak. Shodake-t pedig elvitték.

Amikor megérkeztek a katonai bázisra, bezárták egy konténerbe – olyanba, amit kamionokon szoktak szállítani, teherkonténerbe. A borzalmas a trópusi hőségben egy fémládában lenni, önmagában is pusztító állapot. Rázárták az „ajtót”, és utolsó szavukkal ezt mondták a katonák: „Naplementekor megérkezik a kivégző osztag, és elintéznek téged. Addig itt maradsz, és hamarosan találkozol a te Teremtőddel.”

Shodake többszáz keresztény éneket írt már. Nagyon szeret énekelni. Így, hát ott benn, az 50 fokos bezártságban, elkezdte Istent dicsőíteni. Ez természetesen irritálta a katonai bázison levő katonákat. Ők más vallásúak voltak. Vallásuk kifejezetten keresztény-ellenes. Ők ahhoz szoktak, hogy a keresztényeket lefejezik.

Ahogy az éneklés kihallatszott a konténerből, egyre hangosabban ütötték kívülről fegyverükkel a konténer fém falait. Erre Shodake még hangosabban dicsőítette az Urat. A végén már megkérdezték: „Hát te meg minek énekelsz, hiszen meg fogsz halni.”

„Ez nem egy rossz nap nekem – válaszolta Isten embere – hiszen én tudom, hová megyek. Együtt leszek Jézussal, és énekelni fogunk Vele egész nap. Az örökkévalóságban.” A katonák nem tudtak ezzel mit kezdeni, hát csak ütötték fegyverükkel az oldalfalakat, és Shodake pedig egyre csak énekelt.

Eljött a naplemente ideje, és kihozták a konténerből, de ahelyett, hogy a kivégző osztag elé állították volna, bevitték a parancsnokságra. A legfőbb parancsnok találkozni akart vele. Így szólt Shodake-hoz: „Mit hallok terólad? Hallom, hogy te egész nap énekelsz a te Istenedhez. Boldog vagy. Mire véljem ezt?”

Shodake így válaszolt: „Ez nem egy rossz nap nekem.” És elmondta, amit a katonáknak is. Jézusról.

Erre a parancsnok: „Mindenféle harcedzett ember járt már itt – mind könyörgött, sírt, hogy hagyjuk életben. Egy sem énekelt. Miért énekelsz te?” És Shodake rövid bizonyságtételt mondott. Utána kérdezett. Elkezdtek beszélgetni a parancsnok hitéről.

„Te nagyon bátor ember vagy – mondta a parancsnok – ha a hadseregben szolgálnál, tábornok lehetnél.” – „Bocsásson meg, parancsnok úr – válaszolta Isten embere – én tábornok vagyok, de nem az ön hadseregében, hanem Isten hadseregében.”

Erre a parancsnok így szólt: „Most elmondom, mi fog történni. Én most hazaengedlek, hogy hazamehess feleségedhez, beszélgessetek, de holnap gyere vissza, mert még nem végeztünk, még itt a parancs az elfogatásodra, és a kivégzésre. Eredj haza. Utána gyere vissza reggel.”

Shodake hazament. Ahogy megígérte feleségének, otthon volt vacsorára. Elmondta, mi történt. Hálát adtak. Felesége természetesen azonnal a szökésre gondolt: „Most rögtön induljunk. Libériába megyünk, még most éjjel.” De férje így válaszolt: „Megígértem nekik, hogy visszamegyek. Vissza kell mennem.” Erre a felesége: „Te teljesen meg vagy őrülve. Meg fognak ölni!” De Shodake nem tágított. Ezt mondta: „A szavamat adtam. Ott leszek.”

És másnap reggel 8-kor kopogott a bázis kapuján. A parancsnok teljesen elhűlt. „Mit csinálsz te itt? Miért jöttél ide?” – „Mert azt mondtad.” – „Nem értelek” – csodálkozott a parancsnok.

Újra leültek, beszélgettek. A parancsnok végül így szólt: „Én és az én embereim, tanulhatnánk tőled valamit a bátorságról. Mi lenne, ha a következő hetekben eljönnél, és tanítanál bennünket a bátorságról és a vezetésről?” – „Rendben van, eljövök, de csak akkor, ha megmondhatom, honnan jön ez az erő. Csak akkor fogjátok megérteni, honnan jön a bátorság.” – és Shodake ráállt, s napról-napra tanította az embereket a Biblia alapján arról, honnan fakad a bátorság, és hogyan akarja Isten, hogy történjen az életünk.

Mit gondolsz mi lett ennek a következménye?

Az egész század, a parancsnokkal együtt, mind keresztények lettek.

Ezután kézről-kézre adták Shodakét, sorra bemutatták más parancsnokoknak is – és a végére, mindenki keresztény lett, akiknek bemutatták őt. Végül a hadsereg főparancsnoka is keresztény lett. (Ez igaz történet. Nem csak mesélek. De elképzelheted, hogy közben a háttérben mennyi keresztény és milyen intenzíven imádkozott! Ez Afrika, ott a keresztények nagyon is imádkoznak – mint most, Magyarországon, már sokan-sokan!)

A végén a hadsereg legfőbb parancsnoka meghívta Shodake-t, hogy ő legyen a hadsereg püspöke. (Bár Shodake egyáltalán nem szeretne püspök lenni – mégis így nevezik őt: „a hadsereg püspöke”. Amúgy – meséli az, akitől a történetet első kézből hallottam – én is találkoztam, személyesen, ezzel az emberrel, a hadsereg akkori főparancsnokával – nagykövetként dolgozik most. De ha lejár szolgálata, visszajön, és gyülekezetplántáló lesz. Ez a döntése nagyon szilárd.)

Néhány év múlva, a polgárháború végefelé, a korábbi más vallású (és kifejezetten vallási alapokon működő) kormány, újraválasztás előtt állt. Korrupt kormány volt. Ahonnan lehetett, az emberektől elvették a pénzt, saját magukra – és vallási céljaikra – költötték azt, közben az országban élő keresztényeket teljesen el akarták nyomni. Amikor elérkeztek a választások, akkor Shodake, aki már ismert volt mint evangélista, felhívást tett közzé, hogy minden gyülekezet böjtöljön és imádkozzon a választások előtt. Elkezdtek egy tanfolyamot minden keresztény, és az ország többi polgárai között, hogy hogyan működik a jó kormányzás. Amikor eljött a választás napja, a korábbi kormány megbukott.

Erre az elnök meglátogatta a hadsereg főparancsnokát (természetesen egyáltalán nem tudta, hogy az már Jézus követője lett, a korábbi vallásához tartozónak gondolták), és ezt mondta neki: „Elveszett a választás. Valamit tennünk kellene, hogy az eredményeket megváltoztassuk. Azonban fel kell készülni, valószínűleg szükség lesz a hadseregre is, hogy megtarthassuk a hatalmunkat.” Ekkor a főparancsnok világossá tette: „Én már nem vagyok a korábbi vallásomhoz tartozó. Krisztus követője vagyok, és innentől nekem nem fog ártatlan vér tapadni kezemhez. Ha megpróbálod valami módon az embereket megtámadni, a hadsereg ellened lesz! Add fel. Ismerd el, hogy vesztettél a választásokon.”

Sierra Leonében ma keresztény kormányzat van, újjászületettekből, akik az emberek mellett állnak, és érezhetően Isten kegyelme, irgalma van az országon. Az az ország, ami 13 évig a polgárháborúban vesztette el erejét és lakosságát, ami Afrikában a legutolsók között volt, a legnagyobb szegénységben és korrupcióban, mostanra radikális fejlődésen megy át, ahol az életminőség rohamosan javul, és az országok rangsorában egyre feljebb kerül!

Ez az evangélium ereje. Isten nyilvánvaló csodája a megváltoztatásban, átformálásban.

Amikor Istennek ezt az emberét elfogták, hogy kivégezzék, pontosan az ellenkezője történt. És most egy egész ország változik meg.

Ugyanez a lehetőség Előtted is, kedves testvérem. Csak légy bátor, és igen erős...(Józs 1,5-9.)