Ján 16:33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek
legyen énbennem. E világon nyomorúságtok (thlipszisz) lesz; de BÍZZATOK
(tharszeó): én meggyőztem (nikáó – LEGYŐZTEM) a világot (koszmosz).
GYŐZELEMRE vagy itt hagyva. Ki vagy küldve. Egy idegen helyre.
Előőrsként. Azért, hogy véghezvidd, amit rád bízott. Győzelmed tudatában.
Győzelemre számítva. Győztesként. Ő is így bízik meg benned.
Lehet, hogy valaki azt mondja neked, hogy: „Miért beszélsz te
háborúról, hiszen béke van? Az Úr kimondta, hogy már „Elvégeztetett”. Te mindig
csak „harcolsz”, pedig már kegyelem alatt vagyunk. Meg vagyunk váltva, és
kegyelemből élünk.”
Válaszolj neki, hogy igen, igaza van. Kegyelem alatt élünk. De
egyúttal kérdezd meg, hogy a Kol 1,24 szerint milyen szenvedéseket kellett még
elhordoznia az apostolnak, és mire mondta az Úr, hogy „mert én megmutatom neki,
hogy mennyit kell neki az én nevemért szenvedni”?
Ha nincs harc, akkor miért kellett Elimásról kimondani, hogy
megvakul – ami meg is történt – és miért verték össze Pált és Sílást
Filippiben. (Acs 9., 13 és 16.)
Ha ez a „legyőztem a világot” azt jelentené, hogy már nincs
szükség arra, hogy harcoljunk az Úr fegyvereivel, erejével, akkor miért
mondaná, hogy vegyük fel a szellemi fegyverzetet, és akkor miért kellett, hogy
megverjék Pétert és Jánost az Apcs 5-ben? (Ef 6,10-18.)
Miért kellene gondolatainkat is foglyul ejtenünk, és miért
szerepel ott az Igében, hogy „aki győz”… legalább hétszer, a Jelenések könyve elején?
(2Kor 10,3-5.)
Nem arra utal-e az „ama nemes harcot megharcoltam”, hogy még
van mit harcolnunk? De igen. (2Tim 4,7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.