Carl Eichhorn: Két keresõ lélek

Ekkor Jézus hátrafordult és látta, hogy két tanítvány követi és így szólt hozzájuk: Mit kerestek? (János 1, 38)

János és András, e két istenkeresõ ember elõzõleg Keresztelõ Jánoshoz csatlakoztak s most Jézus felé fordulnak. Keresztelõ János bizonyságtétele: "Íme, az Isten Báránya!" adta ehhez az indíttatást. Az a prédikáció, mely a lelkeket nem indítja keresésre s a keresõket nem segíti abban, hogy találjanak, teljesen értéktelen, még ha szépen hangzó és érdekes is. Átütõ ereje igazán csak Jézusról, az Isten Bárányáról való bizonyságtételnek van, aki magára vette s ezzel elvette a világ bûnét. Az Isten Bárányáról való bizonyságtétel annyira mélyen belevésõdött annakidején János apostol szívébe, hogy késõbb evangéliumában és a Jelenések könyvében fõleg Jézusnak ezt a képét állítja elénk.

Jézus megfordult. Érezte, hogy két keresõ lélek közelít hozzá. Tulajdonképpen õ kereste azokat. Meg akarta õket nyerni. Komoly, lelkiismeretbe vágó kérdést tesz fel nekik: "Mit kerestek?" - A világban az emberek mindent megtesznek, ha kell erõszakoskodnak is, csakhogy másokat megnyerjenek valamiféle ügynek, irányzatnak. Az Isten országa esetében másként van ez. Soha sem szabad a lelkeket rábeszéléssel "lerohanni". Ki-ki elõtt váljék világossá, hogy valóban vágyik-e Isten és a mennyei javak után.

Te mit keresel Jézusnál? Talán inkább külsõ segítséget testi szükségeidre? Akkor csalódás ér majd. Külsõ emberünk nem talál jólétet Jézusnál, sokkal inkább szomorúságot és szenvedést; tisztesség helyett gyalázatot. Nehéz ezt megérteni. Jézus korában a zsidók is inkább csak a római uralom alól szerettek volna megszabadulni s nem a bûn uralma alól.

De aki ezzel az égetõ kérdéssel jön: "ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem...?" - annak Jézus azt mondja: "jöjj és lásd meg!" És vele is az történik majd, mint a két tanítvánnyal: "elmentek... meglátták... nála maradtak." Nem hagyták el többé Jézust. Lelkük legmélyebb vágyakozását lecsillapította. Felejthetetlen maradt számukra az az óra, mikor Jézus szemébe nézhettek. "Körülbelül tíz óra volt" (délután négy óra) - írta le János vagy 60 évvel késõbb evangéliumában. S e hosszú idõszak alatt Jézus mindig csak nagyobb és nélkülözhetetlenebb lett számára. Az igazi keresésbõl megtalálás, majd újabb keresés és még teljesebb megtalálás lesz.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=17