"Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!
Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre
gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden
reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban
-, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az Úr szabadítására." /Jeremiás Siralmai 3,18-26/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.