Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét
békességgel" (Zsolt 29,11).
Dávid megénekli, mint hallotta az Úr hangját a
mennydörgésben és látta erejét a szélviharban. A vihar utáni csendben, miután
megtapasztalta Isten eget-földet megrázó erejét, boldogan hirdeti, hogy az Úr
erőt fog adni népének. Ő, aki biztosan röpíti a villámcsapásokat, sasszárnyon
hordozza megváltottait. Ő, aki hangja erejével megrázza a földet, megrettenti
hívő gyermekei minden ellenségét, és békességet ad az övéinek.
Miért vagyunk gyöngék, amikor Isten erejéhez menekülhetünk?
Miért vagyunk nyugtalanok, amikor az Úr békessége a miénk? Jézus Krisztus, a
hatalmas Isten a mi erőnk: öltözzük fel Őt, és így induljunk a szolgálatba. Az
Úr Krisztus a mi békességünk: csendesedjünk el és találjuk meg benne
nyugalmunkat, és legyen vége félelmünknek. Milyen nagy áldás, hogy Ő lehet a mi
erőnk és békességünk most és mindörökké!
Az az Isten, aki szelek szárnyán repül a viharban, uralkodik
nyomorúságaink viharai felett is és hamarosan békés napokat küld. Megerősít
életünk viharaiban, és örömteli dalt ad a szép időkben. Kezdjük máris énekkel
magasztalni Istenünket, aki erőnk és békességünk. Félre a sötét gondolatokkal!
Higgyünk és reménykedjünk!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.