„A győzelem azzal kezdődik,
hogy Jézus nevét megvalljuk a szánkkal. Azzal teljesedik be, hogy Jézus
természete betölti a szívünket…
A legtöbb keresztény csak azért megy bele szellemi harcba, mert azt reméli, hogy pillanatnyi gyötrelmei enyhülnek, vagy “normális” állapotba fog általa kerülni.
De a szellemi élet valamennyi
aspektusa, a szellemi harcot is beleértve, arról szól, hogy ennek révén is
hasonlóbbá váljunk Krisztushoz. Ha nem vesszük figyelembe hitünk egyedülállóan
fontos célját, azt, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk, akkor nem tudunk igazán
sem dicsőíteni, sem szellemi harcot vívni, sem szeretni, sem szabadulást
megélni…
A gyülekezet és az ördög közötti szellemi harc nagyobb cél elérését mozdítja előre, mint pusztán a Sátán legyőzése. Krisztushoz hasonlóvá (Krisztus-képűvé) kell válnunk, hogy túléljük a Sátán támadásait, s lelkünknek ez az átváltozása Isten legmagasabb rendű célja! ...
Az Atya sokkal inkább törődik azzal, hogy a Fia élete kiábrázolódjék az életünkben, mint azzal, hogy legyőzze a Sátánt. Kicsoda az ördög, hogy ellene szegül Istennek? Amint az ördög felismeri, hogy az életed elleni támadás nem távolított el Istentől, sőt arra késztet, hogy még inkább Isten felé törekedj, s amint felfogja, hogy a kísértései krisztusi erények kialakítására ösztönöznek, az ellenség vissza fog húzódni.”
Francis Frangipane
(Részletek A szellemek megkülönböztetése c. tanulmányból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.