Dr-Kováts György: ÉLŐ VÍZNEK FOLYAMAI - 2. (KIÁLTOTT... / 1.)

Jn 7, 37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.

A „kradzó” (görög) – kiált – nagyon erős kifejezés. Lehetne még határozottabban is fordítani: belesüvölt, belesikolt, beleordít az embertömegbe.

Nem erősítő berendezéssel, mikrofonnal, hangfalakkal – saját hangjával kiált. Megállítja az embereket. Ez szokatlan.

1./ Mások szoktak így kiáltani. Sőt, az Úr Jézus körül sok ilyen kiáltás hangzott el: a vakok, ahogy meghallják, hogy a Megváltó ott megy el a környezetükben, kiáltanak, megállíthatatlanul, elhallgattathatatlanul – kiáltanak, mert az EGYEDÜLI, aki betöltheti olthatatlan szomjukat a látás után, ott megy el mellettük. Életük nagy lehetősége. Életük egyetlen lehetősége. És nincs, aki segítsen, Jézusnak kell meghallania! Kiáltanak, mert az élet múlik rajta. A jövő.

2./ Kiáltanak a démonizáltak is. Még bent a zsinagógában is. Ordítanak, kikiáltanak az emberek belsejéből, sokan elszörnyednek, de az Úr Jézus Krisztus hatalma szavával rendet tesz. A gonosz szellem kimegy, sokan azt gondolják, az ember meghalt – pedig most szabadult meg. (Mk 9,26.)

A tengerparton kiáltozó, gonosz szellemektől megkötözött ember – a „gadarai” – úgy ordított, hogy mindenki rettegett tőle. De nem a Megváltó. Ő Szabadító, azért jött, hogy a megkötözötteket megszabadítsa. És meg is tette. S megszűnt az ordítás, megszűnt a fenyegetés. Ha szívedből, bensődből ordítások törnek elő, fenyegetések, szeretteid ellen, környezeteddel szemben, kiálts az Úrhoz – Ő szabadító. Ma is. Meg fog szűnni. Jön a békesség és az áldás. Tőle, az áldások forrásától. (Mk 5,5-7.)

3./ Kiáltottak a tanítványok is, amikor a viharban hánykolódott a hajójuk, és Jézust meglátták a tengeren járni („kísértet!!!”).

4./ Kiáltott Péter, a hullámok között, amikor levette Jézusról a tekintetét, és süllyedni kezdett.

5./ Kiáltott, hangosan kiáltozott a szíroföníciai asszony is, amikor lánya szabadulását kérte a Szabadítótól, de nem engedték oda, közel, Hozzá. Nem adta fel. Nem lehetett elhallgattatni. Kiáltott, és kiáltott – sikoltott, túlkiabálta a távolságot, a tanítványokat, a házfalakat, ajtókat, mindent, mert akarta, kérte, vágyta a lánya gyógyulását és szabadulását. Kiálts! Kiálts! Kiálts az Úrhoz! (Lánya megszabadult – „Ó, asszony, nagy a te hited!” – mondta neki a Megváltó. „E beszédért, eredj el, kiment a gonosz szellem a te lányodból.”)