Ige: A hívő, és a hitetlen ember sorsáról

A Boldog ember örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja.

Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára ültetett [oda plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [a maga idejében] gyümölcsöt terem, [gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [el nem hullanak]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)]

Nem így [járnak] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [mint a (szálló) por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [jelenléted elől Uram]

A bűnösök [a célt eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor [elkülönítés, kiválasztáskor] sem a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [gyülekezetében]

Isten ugyanis őrzi [tudja; ismeri] az igazak [megigazultak] útját de a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] útja pusztulásba visz [elvész; semmibe vész]”* (Zsolt 1,1-6)

*Isten és az Ő népe ellenségeiről (a ti ellenségetek az ördög /1 pét.5,8/ és az őt követők) így szól az Ige: „Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen” (Ésa. 29.5)

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21.18)

„Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt (az Úr) és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél előtt, és mint pozdorja a forgószél előtt; Estének idején rémülés száll reájuk, és minekelőtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmuk pusztítóinknak és sorsuk rablóinknak!” (Ésa. 17,12-14)

Mert: „… a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20)

„Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat” (Jób. 24,24)

 „Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,20)

 „Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!” (Zsolt. 73,19-20)

 „Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt; Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” (Zsolt. 83,13-16)

És az Úr válasza: „Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát” (Jer. 13,24)

 „Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok” (Hós. 14,10)

Bemerítő Jánoson keresztül kerül kijelentésre, az előző próféciák értelme:„Én ugyan vízbe merítlek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” (Mát. 3,11-12)

És akiket Ő bemerít Szent Szellembe és tűzbe, azoknak így szól az ígéret: „Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban (Jehovában), dicsekedni fogsz Izráel Szentjében” (Ésa. 41,15-16)

Az ítéletről az Úr Jézus így beszél azokhoz, akik nem cselekedték meg a törvényt – a szeretet törvényét: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Mát. 25,31-33.41-46)

 Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem,  azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.5)

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17-18)

Mert: „Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR” (Zsolt. 5,6-7)

Hiszen: „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6)

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18)

A tüzes parázsról így szól az Ige. Ézsaiás látja az Urat, és megrémül: „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát (Jehovát) látták szemeim! Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ésa. 6,5-7)

Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19)

De: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28)