„Nem perel mindvégig, nem
tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).
Isten olykor megfedd
bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van
oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik
hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen
hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit
jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.
Milyen vigasztaló is ez az
ígéret: Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk
Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen
fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes
örömmel örvendezni tudunk.
Gyertek azért, keressük
arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket
fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: ... bár haragudtál rám,
elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1).
Félre minden sötét gondolattal, amely csak
rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek,
szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint
Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan
szeretetének!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.