Bata Maria: Az Úr adott egy látomást, meg kell osszam veletek!

 Egy gyönyörű legelőt mutatott nekem, ahol rengeteg madár volt elég nagy testűek, de mindegyik félt és rettegett. Mindegyik madár egy ember felé nézett, akinek az egyik kezében egy pohár volt, a másikban kenyér. Ahogy ez a férfi lépett feléjük, többen felreppentek és elszálltak onnan. Voltak, akik hátráltak a félelem miatt, de voltak madarak, akik helyben maradtak. Egyszer csak azt láttam, hogy a madarak emberré változtak és a férfi pedig Jézus volt. Az Ő kezében volt az étel és az ital. Kérdeztem az Úrtól, hogy mi ez Uram! Ő azt válaszolta: - Ti tettétek ezt velük. De nem volt vádlás a hangjában. Most este pedig kaptam az igei magyarázatot:

Prófécia a pásztorok ellen

Ezékiel

34 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, prófétálj Izráel népének pásztorai ellen! Prófétálj, és mondd a pásztoroknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj a pásztoroknak, akik csak magukkal törődnek! Hát a pásztornak nem a nyájra kell gondot viselnie?! A juhok tejét isszátok, a gyapjúval ruházkodtok, a hízottakat levágjátok, de a nyájjal nem törődtök! A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a törött lábút nem kötözitek be, ha elkószál, nem mentek utána, ha eltéved, nem keresitek meg, csak uralkodtok rajtuk, kemény szívvel és kegyetlenül!

5 Nyájam szétszóródott, mert nincs pásztoruk, elszéledtek, és vadak szaggatták szét őket. 6 Juhaim szétszóródtak, és egyedül kóboroltak, hegyeken és dombokon tévelyegtek, szétszéledtek mindenfelé a földön, de senki sem törődött velük, senki sem nézett utánuk.”

7 Halljátok meg hát, ti pásztorok az Örökkévaló szavát! 8 „Életemre mondom — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló —, hogy nyájam vadak zsákmánya lett, bárányaimat mezei vadak szaggatták széjjel, mert nem volt pásztoruk! Pásztoraim nem viseltek gondot nyájamra, csak magukkal törődtek, nyájamra nem viseltek gondot!”

9 Halljátok meg hát, pásztorok, az Örökkévaló szavát! 10 Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! A pásztorok ellen fordulok, számon kérem nyájamat rajtuk, és elszámolok velük. Többé nem pásztorolják nyájamat, felmondok nekik, elküldöm őket! Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!”

11 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezentúl magam viselek gondot a nyájamra, én leszek a pásztoruk, s megkeresem őket! 12 Azon a napon megállok közöttük, ahogy a pásztor áll elszéledt nyája között, és megkeresem őket, mindegyiket! Felkutatom juhaimat, kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak azon a sötét és borús napon. 13 Kihozom őket a nemzetek közül, összegyűjtöm nyájamat a messzi földekről, s beviszem őket földjükre. Én leszek a pásztoruk Izráel hegyein, meg a folyók mellett, és gondjukat viselem az ország minden lakóhelyén. 14 Jó legelőkön legeltetem őket, Izráel magas hegyein lesz nyugvóhelyük. Ott fognak megpihenni, jó akolban, dús legelőn legelnek majd Izráel hegyein. 15 Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

16 „Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel.

17 Köztetek is igazságot teszek, hiszen nyájam vagytok — azt mondja Uram, az Örökkévaló. — Rendet teremtek a juhok között, igazságot teszek a kosok és bakok között. 18 Nem elég nektek, hogy dús füvet legeltek? Miért tapossátok össze a maradékát a többiek orra előtt? Tiszta friss vizet ihattok, miért zavarjátok össze azt a többiek orra előtt? 19 Azt legelje nyájam, amit összetiportatok? Azt a zavaros vizet igyák, amelyet ti kavartatok föl?”

20 Ezért azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Magam teszek igazságot juhaim között, magam ítélek hízott és sovány juhaim között. 21 Ti kövérek, a gyengéket félrelökdösitek, szarvatokkal öklelitek, egészen elüldözitek őket! 22 Megszabadítom hát juhaimat, hogy ne essenek zsákmányul a vadaknak, s igazságot teszek juhaim között. 23 Egyetlen pásztor kezére bízom őket, szolgámat rendelem föléjük, Dávidot. Ő viseli gondjukat, legelteti és vezeti őket. Ő lesz nyájam pásztora! 24 Én, az Örökkévaló leszek Istenük; szolgám, Dávid pedig a fejedelmük. Így lesz, mert én mondtam ezt, az Örökkévaló!

25 Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, a gonosz vadállatokat pedig kiirtom a földről. Nyájam biztonságban legelhet a tágas legelőn, nyugton pihenhet az erdőkben. 26 Megáldom nyájamat, és mind, akik magaslatom körül laknak, esőt adok nekik idejében, áldásom záporozik rájuk bőségesen. 27 A gyümölcsfák bőven teremnek majd, gazdag aratást hoz a szántóföld, nyájam pedig biztonságban élhet földjén. Akkor megtudjátok, akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki letöröm nyakatokról az igát[c], és megszabadítom nyájamat azoktól, akik szolgaságban tartották őket.

28 Nem lesznek többé zsákmányul a nemzeteknek, nem szaggatják szét őket a vadak, hanem áldott nyugalomban tanyáznak, senkitől sem kell félniük. 29 Olyan földet adok nekik, amelyen gyönyörű kerteket művelnek, gyümölcseik messze földön híresek lesznek, éhínség nem sanyargatja őket soha, többé nem gúnyolják őket a nemzetek. 30 Akkor végre mind megértik, megtudják, hogy én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ők pedig népem, Izráel nemzete.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

31 „Bizony, juhaim vagytok, legelőim nyája, emberek! Én pedig Istenetek vagyok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.