Gyermekkoromban rajongtam
Snoopy és Charlie Brown történeteiért. Azért szerettem őket, mert magamra (és
barátnőimre) ismertem bennük. Legemlékezetesebb számomra a Snoopy, gyere haza!
Akinek van kutyája, az tudja,
milyen szoros érzelmekkel lehet kötődni egy állathoz. Ez igazából csak akkor
derül ki, amikor kedvencünket elveszítjük.
"Amíg meg nem
tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen
alszik." (Anatole France)
Egy gyermek számára egy
kutyánál jobb barátot el sem lehet képzelni. A kialakuló érzelmi kötődés során
sok minden megtanulható: Segít felismerni a törődés és felelősség érzését.
"Aki tehát tudna jót
tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jak.4:17).
Az állattól cserébe őszinte
és odaadó szeretetet kap.
"Azáltal, hogy szeretjük
és megértjük kedvenceinket, talán könnyebben megértjük egymást is." (Dr.
Louis J. Camuti)
„Szeresd felebarátodat, mint magadat."
(Mt. 22.39)
Charles Schulz megható
történetei a mai nemzedékek számára is tanulságul szolgálhatnak.
http://velunkazisten.hu/content/small_story/Sparky_az_orok_vesztes#comment-117
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.