János Evangélium 9. fejezet: Vak voltam, és íme látok (szerkesztett)

Ján. 9,1 És amint eltávozék [és továbbment], láta [vagyis észrevett] egy embert, aki születésétől fogva vak vala.

Ján. 9,2 És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester [vagyis Rabbi], ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?

Ján. 9,3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett [(hamartanó): elvét, eltéveszt, elhibáz; eltéveszti a célpontot], sem ennek szülei; hanem [azért történt ez], hogy nyilvánvalókká [vagyis láthatókká] legyenek benne [és rajta] az Isten dolgai [és munkái].

Ján. 9,4 Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz hatalma rá, ezért nem lehetséges számára].

Ján. 9,5 Míg e világon vagyok, e világ világossága [fénye] vagyok.

Ján. 9,6 Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

Ján. 9,7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.

Ján. 9,8 A szomszédok azért, és akik az előtt látták azt, hogy vak vala [és hogy koldus volt], mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?

Ján. 9,9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.

Ján. 9,10 Mondának azért néki: Mimódon [és hogyan] nyiltak meg a te szemeid?

Ján. 9,11 Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.

Ján. 9,12 Mondának azért néki: Hol van Ő? Monda: Nem tudom.

Ján. 9,13 [Elvezették, és] vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz [(Phariszaiosz): elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos elkülönült, elzárkózó. Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, vagyis szektája].

Ján. 9,14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat [(szabbaton): nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.

Ján. 9,15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása [és hogyan lett látóvá]? Ő pedig monda nékik: Sarat [(pélosz): agyagot] tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.

Ján. 9,16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös [(hamartólosz): vagyis céltévesztett] ember ilyen jeleket [(szémeion): csodákat]? És hasonlás [vagyis (szkhiszma): szakadás, megosztás, meghasonlás] lőn közöttük.

Ján. 9,17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.

Ján. 9,18 Nem hivék azért a zsidók [vagyis a júdeaiak] róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása [aki látóvá lett],

Ján. 9,19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?

Ján. 9,20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:

Ján. 9,21 De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.

Ján. 9,22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól [vagyis a júdeaiaktól]: mert megegyeztek már a zsidók [a júdeaiak], hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből [azt ki kell zárni a zsinagógából, a közösségből, az kiközösítetté lesz].

Ján. 9,23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős [már nagykorú], őt kérdezzétek.

Ján. 9,24 Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek [vagyis mond meg az igazat, vald meg a bűnödet, vald meg, hogy tévedtél]; mi tudjuk [(eidó oida): és tisztában vagyunk vele], hogy ez az ember bűnös [(hamartólosz): bűnös, vagyis céltévesztésben van].

Ján. 9,25 Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, [(hamartólosz): vagyis céltévesztésben van-e] nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

Ján. 9,26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon [és hogyan] nyitotta meg a szemeidet?

Ján. 9,27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok [nem hallottátok meg, vagy nem értettétek meg]: miért akarjátok újra hallani? Avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?

Ján. 9,28 Szidalmazák [(loidoreó): gyalázzák, és becsmérlik] azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.

Ján. 9,29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.

Ján. 9,30 Felele az ember és monda nékik: Bizony [ebben éppen az a] csodálatos [(thaumasztosz): megdöbbentő, meglepő, rendkivüli, furcsa, különös], hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet [mégis] megnyitotta.

Ján. 9,31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket [(hamartólosz): a célt eltévesztőket]; hanem ha valaki istenfélő, [ha valaki (theoszebész): Istent tisztelő] és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Ján. 9,32 Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna [Más fordítás: Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát].

Ján. 9,33 Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.

Ján. 9,34 Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt [vagyis kidobták, kihajították őt, és kiközösítették a zsinagógából].

Ján. 9,35 Meghallá Jézus, hogy kiveték [kidobták, és hogy kiközösítették] őt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

Ján. 9,36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

Ján. 9,37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt [magát], és aki beszél veled, Ő az.

Ján. 9,38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És [leborulva] imádá Őt.

Ján. 9,39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak [vagyis látókká legyenek]; és akik látnak [a látók pedig], vakok legyenek.

Ján. 9,40 És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele [és a közelében] valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

Ján. 9,41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]