Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg, mert a
jobbomon van" (Zsolt 16,8).
Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a
miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és
a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és
váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára
figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a
hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg
tartalommal a gondolatait.
Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt
győzhetnénk le, mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt
tapasztalhatnánk meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük
hát ezt?
Csak így lehetünk biztonságban. Ha sohasem feledkezünk meg
az Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert valósággá
válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbunkon van, hogy vezessen és segítsen
minket. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem az erőszak, sem a csalárdság,
sem a ravaszság. Akinek Isten van a jobbján, az biztosan áll. Nem fél az
igazság ellenségeitől. Hiába támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten
velünk marad. Kitől kellene hát félnünk?
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.