Spurgeon: A hit tárgya; avagy mire figyeljen a hit?

Isten Igéje azt mondja nekem, hogy higgyek. – Miben higgyek? Figyelnem kell. – Mire figyeljek? Mi reménységem, hitem és bizalmam tárgya? – A válasz egyszerű. A hit tárgya egy bűnös számára Jézus Krisztus. Hányan tévednek ezzel kapcsolatban, és gondolják azt, hogy Istenben, az Atyában kell hinniük! Az Istenben való hit a Jézusban való hit következménye. Azáltal hiszünk az Atya örök szeretetében, hogy bízunk Fiának drága vérében. 

Sokan mondják: „Hinnék Krisztusban, ha tudnám, hogy kiválasztott vagyok.” Ez azt jelenti, hogy eljutottak az Atyához, de az Atyához senki sem juthat el, csak Krisztuson keresztül. A kiválasztás az Atya dolga; nem mehetünk hozzá közvetlenül, ezért nem tudhatjuk meg, hogy ki vagyunk-e választva, hacsak előbb nem hiszünk Krisztusban, a Megváltóban. Csak ezután, a megváltás révén közeledhetünk az Atyához, és tudhatjuk meg, hogy ki vagyunk-e választva.

Egyesek elkövetik azt a hibát, hogy a Szent Szellem munkálkodására figyelnek. Saját magukat vizsgálják, hogy vannak-e bizonyos érzéseik, és ha megtalálják ezeket, akkor hitük erős; de ha érzéseik elhagyták őket, akkor hitük gyenge, úgyhogy a Szent Szellemre figyelnek, amely nem tárgya egy bűnös ember hitének. A megváltás beteljesülése érdekében mind az Atyában, mind a Szent Szellemben hinni kell, de a megigazulás és bűnbocsánat különös kegyelméhez a Közvetítő vérére van szükség. A keresztyéneknek a megtérés után bízniuk kell a Szent Szellemben, de ha a bűnös üdvözülést remél, nem az a dolga, hogy a Szent Szellemben bízzon, vagy hogy a Szent Szellemre figyeljen, hanem hogy Jézus Krisztusra, és csak reá. Egy bűnös megigazító hitének első és közvetlen tárgya nem az Atya Isten és nem is a Szent Szellem, hanem Isten Fia, aki emberi testben jelent meg, és bűnbocsánatot kínált a bűnösöknek.

Vajon van-e szemed a hitre? Ha igen, akkor tekints Krisztusra, mint Istenre. Ha üdvözülni akarsz, hinned kell, hogy Ő az Isten mindenek felett, akin örök áldás van. Hajolj meg előtte, és fogadd el Őt, mint igaz Istent, mert ha nem teszed, nincs részed őbenne.

Ha hiszel Krisztusban, higgy benne, mint emberben. Hidd el testté válásának csodálatos történetét; fogadd el az evangélisták tanúbizonyságát, akik kijelentik, hogy a Végtelen a kisdedben testesült meg, hogy az Örökkévalóság a halandóban rejtőzött; hogy ő, aki a menny Királya volt, a szolgák szolgájává és az ember Fiává lett. Hidd el és csodáld testté válásának titkát, mert ha nem teszed, nem nyerhetsz üdvösséget általa.

Ha üdvözülni akarsz, nézd Krisztust tökéletes igazságában. Lásd meg, hogy hiánytalanul megtartotta a törvényt, hiba nélkül engedelmeskedett Atyjának, makulátlanul feddhetetlen maradt. Mindezeket tehelyetted tette meg. Te nem lennél képes megtartani a törvényt; Ő megtartotta helyetted. Te nem lennél képes tökéletesen engedelmeskedni Istennek; lám, Ő engedelmeskedett helyetted is – ezáltal üdvözülsz.

De ügyelj arra, hogy hitedben először is úgy tekints Krisztusra, mint haldoklóra és halottra. Tekints Krisztusra, mint Isten Bárányára, aki néma volt megnyírói előtt; tekints rá úgy, mint a bánat és szomorúság emberére; menj vele a Gecsemáné kertjébe, és lásd, amint vércseppeket izzad. Vedd észre, hogy hitednek semmi köze bármihez, ami önmagadban van; hited tárgya nem valami benned lévő dolog, hanem valami, ami rajtad kívüled van. Higgy őbenne, aki ama kereszten – átszögezett kezekkel és lábakkal – életét adta a bűnösökért. Ott van a te hited tárgya, amely elvezet a megigazulásra; nem önmagadban, és nem is olyasmiben, amit a Szent Szellem művelt benned, vagy amit ígérete szerint megtesz érted; Krisztusra és egyedül Krisztusra kell tekintened.

Ezután hagyd, hogy hited úgy tekintsen Krisztusra, mint aki feltámadt a halálból. Lásd Őt – elszenvedte az átkot, most pedig elnyeri a megigazulást. Meghal, hogy megfizesse az adósságot; feltámad, hogy felszögezhesse a megfizetett adósság kézírását a keresztre. Lásd, amint felemelkedik, és figyeld Őt ma közbenjárva az Atya trónja előtt. Esedezik népéért, tekintéllyel folyamodik mindazokért, akik általa jönnek az Atyához. És Ő mint Isten, mint ember, mint élő, mint haldokló, mint feltámadó és odafönt uralkodó - Ő és csakis Ő a hit tárgya a bűnök bocsánatáért.

Semmi másban nem kell bíznod; Ő legyen bizalmad egyetlen támasza és pillére; és minden, amit mellé állítasz, gonosz Antikrisztus lesz, az Úr Jézus korlátlan hatalma elleni lázadás. De vigyázz, ha a te hited megtart téged miközben mindeme dolgokban Krisztusra tekintesz, úgy lásd Őt, mint helyettesítőt.

A helyettesítés eme tana oly fontos az egész üdvterv szempontjából, hogy ezredszer is el kell magyaráznom. Isten igazságos, ezért meg kell büntetnie a bűnt; Isten irgalmas, ezért meg akar bocsátani azoknak, akik hisznek Jézusban. Hogyan teheti ezt meg? Hogyan lehet egyszerre igazságos, kiróván a büntetést, ugyanakkor pedig irgalmas, megbocsátván a bűnösnek? Ezt Isten a következőképpen teszi: Leveszi a bűnöket népéről, és átruházza azokat Krisztusra, úgyhogy ők olyan ártatlanul állnak előtte, mintha sohasem vétkeztek volna, Krisztusra pedig úgy tekint, mintha Ő lenne egy személyben a világ összes bűnöse.

Isten mentesítette népét bűneitől, és azokat valóságosan és ténylegesen - nem csupán átvitt értelemben - áthelyezte Krisztusra. Ezután Isten eljött tüzes kardjával, hogy találkozzon a bűnössel és megbüntesse őt. Krisztussal találta szemben magát. Krisztus maga nem volt bűnös, de népének bűnei mind neki tulajdoníttattak. Az igazságszolgáltatás tehát Krisztusra sújtott le, mintha Ő lett volna a bűnös - megbüntette Krisztust népének bűneiért, kivonta belőle a büntetés utolsó atomját is, kirótta rá a végső és maradéktalan büntetést, egy csepp üledéket sem hagyva a pohárban.

És ma, aki úgy tekint Krisztusra, mint saját helyettesítőjére és belé helyezi bizalmát, megmenekül a törvény átkától. Lélek, amikor látod Krisztust engedelmeskedni a törvénynek, hited szerint ezt kell mondanod: „Népe miatt engedelmeskedik.” Amikor látod Őt meghalni, ezt kell mondanod: „Íme, elvette a bűneimet.”. Amikor látod feltámadni a halálból, ezt kell mondanod: „Összes kiválasztottjának fejeként és képviselőjeként támad fel.”. És amikor látod ott ülni az Atyaisten jobbján, úgy kell reá tekintened, mint ama ígéret zálogára, hogy mindazok, akikért meghalt, bizonyosan ott fognak ülni az Atya jobbján. Tanulj meg úgy tekinteni Krisztusra, mint aki Isten szemében maga a bűnös. „Nem volt benne bűn.” Ő volt „az igaz ember”, de Ő szenvedett az igaztalanokért. Ő volt az igaz ember, de Ő állt a bűnösök helyébe; és mindazt, amit a bűnösöknek kellett volna elszenvedniük, Krisztus szenvedte el, egyszer s mindenkorra, és saját maga feláldozásával örökre mentesítette őket bűneiktől.

Ez hát a hit tárgya. Könyörögve kérlek, hogy ebben a dologban ne kövess el hibát, mert itt a hiba veszélyes, sőt végzetes lehet. Hited szerint tekints úgy Krisztusra – életében, halálában, szenvedésében és feltámadásában – mint helyettesítőre mindazokért, akikért Atyja odaadta őt – mint helyettesítő áldozatra mindazok bűneiért, akik őszintén bíznak benne. Krisztus tehát a megigazulásra vezető hit tárgya.

Megjegyzem, hogy ezt olvasván egyesek azt mondják majd: „Ó, hinnék én és üdvözülnék is, ha…” – Ha micsoda? Ha Krisztus meghalt volna? „Ó nem, uram, Krisztus felől nincsenek kétségeim.” Gondoltam! Akkor mi felől vannak kétségeid? „Nos, hinnék én, ha ezt érezném, vagy azt tettem volna.” Vagy úgy! Én azt mondom neked, hogy ha ezt vagy azt éreznéd vagy tetted volna, nem tudnál hinni Jézusban, mert akkor önmagadban hinnél, és nem benne. Ez a lényeg. Ha ilyen vagy olyan lennél, akkor persze lenne bizalmad. Bizalmad miben? Nos, saját érzéseidben és tetteidben, ez pedig szöges ellentéte a Krisztusban való bizalomnak.

A hit nem azt jelenti, hogy a bennem levő jóból következtetetek az üdvözülésemre, hanem annak ellenére, és bár Isten szemében bűnös vagyok, és megérdemlem a haragját, mégis hiszem, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak a vére megtisztított engem minden bűnömtől; és bár lelkiismeretem elítél engem, hitem erősebb a lelkiismeretemnél, és hiszem, hogy Ő „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez”. Könnyű szentként járulni Krisztushoz; könnyű hinni, hogy meggyógyít az orvos, ha úgy érezzük, hogy már javulunk; de bízni az orvosban akkor, amikor úgy érezzük, hogy a halálos ítélet a testünkben van, nem csüggedni akkor sem, amikor a betegség a csontunkig hatol és amikor a fekély gyűjti már halálos mérgét, még akkor is hinni az orvostudomány hatékonyságában – ez a hit.

Tehát amikor a bűn hatalmába kerít, amikor úgy érzed, hogy a törvény elítél, és ennek ellenére bűnösként is hinni tudsz Krisztusban, ez a legbátrabb mutatvány a világon; és a hit, amely ledöntötte Jerikó falait, a hit, amely feltámasztotta a halottakat, a hit, amely bezárta az oroszlánok száját, nem volt nagyobb, mint a szegény bűnös hite, amikor minden bűne ellenére hinni mer Jézus Krisztus vérében és igazságában. Tedd ezt, lélek, és akkor üdvözülsz, akárki is vagy. A hit tárgya tehát Krisztus, a bűnösök helyettesítője. Istent Krisztusban és nem Krisztustól függetlenül, nem a Szent Szellem bármilyen művét, hanem egyedül Jézus Krisztus művét kell úgy tekintened, mint reménységed alapját.