LukÁCS EVANGÉLIUM 24. FEJEZET: Jézus a tanítványainak jelenik meg. (SZERKESZTETT)

Luk. 24,1 A hétnek első napján [(szabbaton): az ünnep / a nyugalom lezárásának napján] pedig kora reggel [mikor még alig hajnalodott,] a sírhoz [vagyis a sírbolthoz] menének, vivén az elkészített fűszerszámokat [az illatszereket], és némely más asszonyok is velük.

Luk. 24,2 És a (záró)követ a sírról [a sírbolt elől] elhengerítve találák.

Luk. 24,3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus (holt)testét [(szómáját].

Luk. 24,4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, [és tanácstalanul megzavarodva álltak] ímé két férfiú álla melléjük fényes [vagyis fénylő, villogó, ragyogó] öltözetben; »Más fordítás: Nem tudták mire vélni a dolgot még fel sem ocsúdtak meglepetésükből - és egyszerre csak két férfi termett mellettük villámhoz hasonlóan ragyogó ruhában«

Luk. 24,5 És mikor ők megrémülvén [félve, és reszketve] a földre hajták orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

Luk. 24,6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában [Jelentése: a pogányok körzete] volt,

Luk. 24,7 Mondván: Szükség [és szükségszerű] az ember Fiának [elárultatni], és átadatni [és kiszolgáltatni] a bűnös [a céltévesztett] emberek kezébe [és hatalmába], és megfeszíttetni, [és kínoszlopra fölfeszíttetni] és harmadnapon feltámadni.

Luk. 24,8 Megemlékeznek azért az ő szavairól [(réma): az Ő kijelentéséről]

Luk. 24,9 És visszatérvén a sírtól, [vagyis a sírbolttól,] elmondták [és hírül adták] mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

Luk. 24,10 Valának pedig Mária Magdaléna, [magdalai: (jelentése: torony, nagyság, halsózó); Mária] és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak.

Luk. 24,11 De az ő szavuk [(réma): az beszédük, Igéjük] csak üres beszédnek [(lérosz): fecsegésnek, ostobaságnak, hihetetlen történetnek, és haszontalan mesének] látszék azok előtt [(enópion): az ő szemükben, a véleményük szerint]; és nem hivének [(apiszteó): nem adtak hitelt] nékik.

Luk. 24,12 Péter azonban felkelvén elfut a sírhoz [vagyis a sírbolthoz], és behajolván látá, hogy csak a lepedők [(othonion): a gyolcsszalagok] vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon [és megdöbbenve az eseten]

Luk. 24,13 És ímé azok [a tanítványok] közül ketten [elindultak], és mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira [hatvan stádiumnyira / 1 stádium =  kb. 180-190 m] vala, melynek neve vala Emmaus [jelentése: meleg vizű források].

Luk. 24,14 És beszélgetnek maguk közt mindazokról, amik történtek.

Luk. 24,15 És lőn, hogy amint beszélgetnek és egymástól kérdezősködnek, [és tanakodtak, és együtt vitatták a történteket] maga Jézus hozzájuk menvén, [melléjük szegődött], és velük együtt megy vala az úton.

Luk. 24,16 De az ő szemeik visszatartóztatnak, hogy őt meg ne ismerjék [Más fordítás: de szemüket (krateó): akadályozta, és visszatartotta valami attól, hogy felismerjék].

Luk. 24,17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban [miről beszélgettek egymással útközben]? És miért vagytok szomorú [(szküthróposz): és komor] ábrázattal? [és miért vagytok olyanok, mint akit szomorúság, és nyomasztó teher tölt be, és ami az arcotokra is kiül]

Luk. 24,18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás [jelentése: híres], monda néki: Csak te vagy-é jövevény [csak te vagy az egyetlen idegen] Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban [mi történt ott] e napokon?

 Luk. 24,19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt^.

Luk. 24,20 És mi módon adák [és hogyan szolgáltatták ki] őt a főpapok [vagyis a papi fejedelmek] és a mi főembereink [a mi elöljáróink] halálos ítéletre, és megfeszítik őt [és kínkaróra vonták].

Luk. 24,21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani [mert Ő készült felszabadítani] az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek [és történtek],

Luk. 24,22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek [és megzavartak] minket, kik jó reggel [vagyis kora hajnalban] a sírnál [illetve a sírboltnál] valának;

Luk. 24,23 És mikor nem találták az ő (holt)testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését [illetve megjelenését] is látták, kik azt mondják, hogy ő él^.

Luk. 24,24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz [vagyis a sírbolthoz], és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

Luk. 24,25 És ő monda nékik: Óh balgatagok [(anoétosz): értelmetlenek, nem gondolkodó ostobák] és rest szívűek [(bradüsz): lassú, közömbös, tompa a bensőtök] mindazoknak elhívésére, amiket a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] szóltak!

Luk. 24,26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni [nem volt-e szükségszerű elviselni, eltűrni, és elszenvedni ezeket] a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe [az Ő méltóságába, ragyogó fényességébe, és így megdicsőülnie]?

Luk. 24,27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak^.

Luk. 24,28 Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

Luk. 24,29 De kényszerítik [(parabiadzomai): unszolták és kérték, és erősen marasztalták] őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon.

Luk. 24,30 És lőn, mikor leült [(kataklinó): asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt] velük, a kenyeret vévén megáldá, és megszegvén, [vagyis megtörvén], és nékik adá, [(epididómi): nékik nyújtva, odaadta].

Luk. 24,31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik őt; de ő eltűnt előlük [(aphantosz): láthatatlanná vált számukra].

Luk. 24,32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é [nem hevült-e, nem lobbant-e izzó lángra] a mi szívünk [a mi bensőnk] mi bennünk, mikor nékünk szóla [amikor beszélt hozzánk] az úton, és mikor magyarázta nékünk, és [(dianoigó): amikor feltárta, megnyitotta, kifejtette előttünk] az Írásokat^.

Luk. 24,33 És felkelvén [útra keltek] azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.

Luk. 24,34 Kik ezt mondják vala: Valóban feltámadott az Úr, és [láthatóan] megjelent Simonnak!

Luk. 24,35 És ezek is részletesen elmondták, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről [és megtöréséről].

Luk. 24,36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] néktek!

Luk. 24,37 Megrémülvén pedig és félvén, [mert azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt (dokeó): gondolták], és azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

Luk. 24,38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]?

Luk. 24,39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: [(pszélaphaó): érintsetek, és] tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!

Luk. 24,40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

Luk. 24,41 Mikor pedig még nem hisznek az öröm miatt, és csodálkoznak [és álmélkodnak], monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

Luk. 24,42 Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

Luk. 24,43 Melyeket elvőn, és előttük evék [Más fordítás: Ő pedig elvette és szemük láttára megette].

Luk. 24,44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek [(logoszok): igék], melyeket szóltam [és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki], a prófétáknál [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én felőlem.

Luk. 24,45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket [(núsz): szellemi felfogóképességüket], hogy értsék az írásokat.

Luk. 24,46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett [(paszkhó): átélni, megtapasztalni; elviselni, eltűrni, és] szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon:

Luk. 24,47 És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében [(onoma): az Ő hatalmával, és tekintélyével] a megtérésnek [(metanoia): a gondolkozásmód megváltoztatását, hogy más felismerésre térjenek] és a bűnök [(hamartia): a céltévesztés] megbocsátását minden pogányok [minden nép, az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Luk. 24,48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk].

Luk. 24,49 És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]^.

Luk. 24,50 Kivivé [vagyis kivezette] pedig őket Bethániáig [jelentése: a hajónak a háza]; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

Luk. 24,51 És lőn, hogy míg áldá őket tőlük elszakadván [(diisztémi): elválva, és eltávolodva], felviteték [(anapheró): felemeltetett] a mennybe.

Luk. 24,52 Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel [(khara): és ujjongva] Jeruzsálembe^.

Luk. 24,53 És mindenkor [(diapantosz): mindig, folyamatosan, állandóan] a templomban [(hieron): a szent helyen] valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen^.