Lukács evangélium 23. fejezet: A győzelem felé vezető út (szerkesztett)

Luk. 23,1 És fölkelvén [felkerekedve elindult] az ő egész sokaságuk, vivék [(agó): vezették] őt Pilátushoz [jelentése: dárdával felfegyverkezett, tömören összepréselt, azaz: szilárd].

Luk. 23,2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti [(diasztrephó): megzavarja], és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.

Luk. 23,3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!

Luk. 23,4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és a sokaságnak [(okhlosz) a tömegnek]: Semmi bűnt [(aition): vétséget] nem találok ez emberben.

Luk. 23,5 De azok erősködének [annál hevesebben állították], mondván: A népet felzendíti [fellázítja tanításával], tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától [jelentése: a pogányok körzete] mind idáig.

Luk. 23,6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajon galileai ember-é ő?

Luk. 23,7 És mikor megtudta, hogy ő a Heródes hatósága [fennhatósága] alá tartozik, Heródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala [Jeruzsálemben tartózkodott] azokban a napokban

Luk. 23,8 Heródes pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz [valami csodát tesz majd az ő szeme láttára].

Luk. 23,9 Kérdezé pedig őt [hosszasan] sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.

Luk. 23,10 Ott állanak vala pedig a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók, teljes igyekezettel [hevesen és nagy erővel] vádolván őt.

Luk. 23,11 Heródes pedig az ő katonáival egybe [katonai kíséretével együtt] semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldi Pilátushoz [Más fordítás: Heródes megvetően bánt vele, kigúnyolta; egész kíséretével együtt megalázta, és gúnyolódások közepette fényűző ruhákba öltöztette].

Luk. 23,12 És az napon lőnek barátok [vagyis kötöttek barátságot] egymással Pilátus és Heródes; mert azelőtt ellenségeskedésben [haragban] valának egymással.

Luk. 23,13 Pilátus pedig a főpapokat [vagyis a papi fejedelmeket], főembereket és a népet [összehívta] egybegyűjtvén,

Luk. 23,14 Monda nékik: Idehoztátok nékem ez embert, mint aki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt [(aition): vétséget] nem találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok:

Luk. 23,15 De még Heródes sem; mert titeket őhozzá igazítalak [őhozzá küldtelek]; és ímé semmi halálra való [semmi halált érdemlő] dolgot nem cselekedett [nem követett el] ő.

Luk. 23,16 Megfenyítvén [(paideuó): megbüntetve] azért őt, elbocsátom [(apolüó): szabadon bocsátom]

Luk. 23,17 Kell vala pedig elbocsátania [vagyis szabadon engedni] nékik ünnepenként egy foglyot.

Luk. 23,18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt [öld meg, veszítsd el Őt], és bocsásd el [és engedd szabadon] nékünk Barabást [jelentése: apa vagy gazda fia]!

Luk. 23,19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe.

Luk. 23,20 Pilátus azért ismét felszólalt, el akarván bocsátani [szabadon] Jézust;

Luk. 23,21 De azok ellene kiáltanak, [tovább ordítoztak] mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! [Kínkaróra vele]!

Luk. 23,22 Ő pedig harmadszor is [odafordult hozzájuk] monda nékik: Mert mi gonoszt [mi rosszat] tett ez? Semmi halálra való bűnt [semmi halálra méltó vádat] nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom [szabadon eresztem]!

Luk. 23,23 Azok pedig nagy fennszóval sürgették, [és hangos kiáltásokkal követelték] kérvén, hogy megfeszíttessék [(sztauroó): karóba húzassák, kivégezzék]; és az ő szavuk és a főpapoké erőt vesz vala [és kiáltozásuk győzött].

Luk. 23,24 És Pilátus megítélé, [ekkor úgy döntött] hogy meglegyen, amit kérnek vala [hogy legyen meg a követelésük].

Luk. 23,25 És elbocsátá [szabadon engedte] nékik azt, aki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá [(paradidómi): átengedte, átadta] az ő akaratuknak

Luk. 23,26 Mikor azért elvivék [vagyis elvezették] őt, egy Cirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát [azaz a kínkarót; (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop függőlegesen felállítva], hogy vigye Jézus után

Luk. 23,27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága [(pléthosz): tömege], akik [akik jajgatva] gyászolják és siratták őt.

Luk. 23,28 Jézus pedig hozzájuk [feléjük] fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok [(klaió): ne zokogjatok, és ne jajgassatok] én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok [jajgassatok, és zokogjatok], és a ti magzataitokon [(teknon): a ti gyermekeiteken].

Luk. 23,29 Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!

Luk. 23,30 Akkor kezdik [kiáltani], és mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok [(kalüptó): rejtsetek] el minket!

Luk. 23,31 Mert ha a zöldellő [(hügrosz): az életerős] (élő)fán ezt művelik, mi esik a száraz  [(xérosz): elszáradt] (halott)fán?

Luk. 23,32 Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek [hogy vele együtt végezzék ki őket].

Luk. 23,33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszítik [kivégezték] őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.

Luk. 23,34 Jézus pedig [így könyörgött], és monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájuk sorsot.

Luk. 23,35 És a nép megálla nézni. Csúfolják [(ekmüktéridzó): gúnyolják, és nevetik] pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket [(allosz): másokat] megtartott [megmentett, és megszabadított], tartsa [vagyis mentse, és szabadítsa] meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja [a Kiválasztott].

Luk. 23,36 Csúfolják [(empaidzó): tréfálkoznak, csúfolják, kinevetik, gúnyolják] pedig őt a vitézek [a katonák] is, odajárulván és ecettel [(oxosz): savanyú bor, borecet] kínálván őt.

Luk. 23,37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak] ama Királya, szabadítsd [és mentsd] meg magadat!

Luk. 23,38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó [héber] betűkkel: Ez a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak] ama Királya.

Luk. 23,39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, [és e szavakkal gyalázta] mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd [és mentsd] meg magadat, minket is [Miféle Krisztus vagy te? Krisztus vagy-e te?]!

Luk. 23,40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá [(epitimaó) rászólt, megdorgálta, rendreutasította, megrótta] őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

Luk. 23,41 És mi ugyan méltán [jogosan, és igazságosan]; mert a mi cselekedetünknek méltó [megérdemelt] büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett [semmi rosszat, vagy gonoszat nem követett el].

Luk. 23,42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban [a Te királyságodba]!

Luk. 23,43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma [(szémeron): még ezen a napon] velem leszel a paradicsomban.

Luk. 23,44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban [(gé): földön] mind kilenc órakorig [Más fordítás: Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön, mert a nap világossága kihagyott (az ókorban a nappalt 12 órára osztották, a nappali időszámítás tehát hajnalban indult, a mi déli 12 óránk 6 órának felelt meg)]

Luk. 23,45 És meghomályosodék [elsötétedik] a nap, és a templom kárpitja [(katapetaszma): a Szenthelyet és a Szentek Szentjét elválasztó kárpit a jeruzsálemi Templomban] középen ketté hasada.

Luk. 23,46 És [hangosan] kiáltván Jézus nagy [messze hangzó] szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, meghala [kilehelte, kibocsátotta szellemét]

Luk. 23,47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

Luk. 23,48 És az egész sokaság [az egész tömeg], mely e dolognak látására ment oda, [amely erre a látványra verődött össze] látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére [vagyis hazatért]

Luk. 23,49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] követék őt, távol állának, nézvén ezeket

Luk. 23,50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli [a nagytanács, a Szanhedrin tagja], jó [derék] és igaz férfiú,

Luk. 23,51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében [aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával], Arimatiából [jelentése: kettős magaslat Ráma Efraimi város görög neve], a zsidók városából [Arimatiából, a júdeaiak egyik városából] való, ki maga is várja vala az Istennek országát [az Isten királyságát];

Luk. 23,52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus (holt)testét.

Luk. 23,53 És levévén azt, begöngyölé [(entüliszszó): becsavarta, betekerte] azt gyolcsba, és helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. [És a sír szájára nagy követ hengerített].

Luk. 23,54 És az a nap péntek vala, és szombat [(szabbaton):a nyugalom napja, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás] virrada rá. [Más fordítás: Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat, és kigyulladtak a szombati csillagok]

Luk. 23, 55 Az őt követő [és kísérő] asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt [vagyis a sírboltot], és hogy miképpen helyeztetett el az ő (holt)teste.

Luk. 23,56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat [vagyis illatszereket] és [drága] keneteket.

Luk. 23,57 És szombaton [A Szabbat (azaz Sabbat): a nyugalom napján, ami a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] nyugovának a parancsolat szerint