Lukács Evangélium 21. fejezet: Mindenkor legyetek készen! (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 21,1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok [hogyan] hányják, és [dobják] az ő [áldozati] ajándékaikat a perselybe.

Luk. 21,2 [Észrevett ott], és láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy abba két fillért vete [két fillért dobott abba].

Luk. 21,3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete [többet dobott a perselybe]:

Luk. 21,4 Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az [áldozati] ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté [de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette]^*

*Márk így írja le a történteket: „És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi [figyeli] vala, hogy a sokaság miként vet [miként dob] (réz)pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet [sokat dob] vala abba. És egy (koldus)szegény [nincstelen] özvegyasszony is  odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt [azaz egy krajcárt, vagyis a legkisebb pénzt] vete [dobott] bele. Akkor előszólítván [odahívta] tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a (koldus)szegény [nincstelen] özvegyasszony többet vetett [többet dobott], hogysem mind a többi, akik a perselybe vetettek [és dobtak]  vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből [nélkülözéséből, szűkölködéséből], amije csak volt, mind beveté [és bedobta], az ő egész

vagyonát [az egész megélhetését]” (Márk. 12,41-44).

Pál apostol fejti ki az adakozás alapelveit: „Mert ha a készség megvan, a szerint [az annak mértékében, arányában] kedves az; (Istennek), amije kinek-kinek [az adakozónak] van, és nem a szerint [nem annak mértékében, arányában], amije nincs.

[Más fordítás: Mert ha valóban adni akartok, akkor ajándékotok kedves és elfogadható lesz. Mégpedig ahhoz mérten lesz kedves, amitek van. Hiszen senkitől nem kérnek többet, mint amit képes adni]” (2 Kor. 8,12).

És: „Kiki [mindenki] amint eltökélte [előre eldöntötte] szívében, nem szomorúságból [ne kedvetlenül, kelletlenül], vagy kénytelenségből [ne is kényszer alatt tegye]; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten

[Más fordítás: Mindenki annyit adjon bele a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad]” (2 Kor. 9,7).

 És hogy kinek a részére, miért és hogyan kell adakozni, arról már a Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent Sátor (a Krisztus testének előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj (mondd meg) az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat (hogy gyűjtsenek részemre felajánlást); minden embertől, akit szíve hajt (indít) arra, szedjetek nékem ajándékokat (és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat)” (2 Móz. 25,1-2).

Az Úr (JHVH=Jehovah: Örökkévaló) parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek  (gyűjtsetek) magatok közt ajándékot (felajánlást) az Úrnak (JHVH=örökkévaló), mind, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot (mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást) az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5).

Az Úrnak ad az az ember is, aki a szegény, szűkölködő testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr (jəhóváh: Jahve, Jehovah (eredeti kiejtése bizonytalan) = „létező”; „Örökkévaló”), a te Istened ('ĕlóhím: Isten) minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted

(Más fordítás: Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény ('eḇəjôn: szűkölködő, nélkülöző, rászoruló, szükségben levő, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló) nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának (testvérednek) a te földeden (és légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez)” (5 Móz. 15,10-11).

Ne légy szűkmarkú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja (ḥáśaḵ: megtagadja, visszatartja) a járandóságot, de ugyan szűkölködik

(Más fordítás: Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut).

A mással jól tevő ember megkövéredik

(Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik); és aki mást felüdít, maga is (fel)üdül” (Péld. 11,24-25).

Továbbá: „Tiszteld [meg] az Urat a te marhádból, [a te vagyonodból] a te egész jövedelmed zsengéjéből. [adj neki minden bevételed (terményed; termésed)] elsejéből; (legjavából)]. Csűrjeid [kamráid] akkor megtelnek [megtöltetnek] gabonával, [elégséggel; bőségesen] s kádjaidból kicsordul a bor. [musttal (borral) áradnak el sajtód vályúi (préseid)]” (Péld. 3,9-10).

 És: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Malak. 3,10).

 Mert: „Ha ...szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben [minden vállalkozásodban] és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” (5 Móz. 28,1.8).

 Dávid ismerve az Urat, és az Ő parancsolatát, amely szerint Őt: „...szellemben és igazságban kell imádni”, így imádkozik:  „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene.” (Ján. 4,24; Zsolt. 144,13).

És dicsőíti azt, aki beváltotta ígéretét: „Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.” (Zsolt. 65,12-14).

Pál apostolon keresztül pedig így buzdít a Szent Szellem: Isten nem változott, Ő: „...tegnap és ma és örökké ugyanaz....van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (Zsid. 13,8; 2Kor. 9,8).

Ezért ti: „Sion fiai [Sion a gyülekezet, amely: „messze világító jelül adatott, hogy megáldhasson az Úr”], vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.  Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó...Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel. 2,23-27).

Egy előképben mutatja be a Szent Szellem, hogy mire kell adakozni: „Előhívatta Joás (jelentése: Jahve adta): király Jójada (Jelentése: Isten tudja, ismeri, felismeri; az Úr tudta, törődött vele) papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait (vagyis a templom rongálódásait)? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől (és ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét), hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt (és oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására). És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, (és nem teszik el a népnek a pénzét) és nem javítják ki a ház romlásait (de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki). És Jójada (fő)pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyezteté azt az oltár mellé jobb felől, amely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői (az ajtót őrző papok) minden pénzt, amelyet az Úr házába hoznak. És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, amely az Úr házában találtatott. És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon (vagyis akik az ÚR házánál) dolgoztak, És a kőműveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak (és rongálódásainak) kijavítására, és mindarra, ami a ház javítására szükséges volt. De abból a pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, (sem ezüsttálakat) sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt (vagy ezüsttárgyat). Hanem a munkásoknak (vagyis a munkavezetőknek) adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból. Számot sem vettek azoktól az emberektől, akiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el

(Más fordítás: Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el)” (2 Kir. 12,7-15).

 És: „Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt (Zsid. 9,9).

Az Úr házáról – templomáról hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).

Ezért „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Luk. 21,5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép [és gyönyörű] kövekkel és [fogadalmi] ajándékokkal van [díszítve], és felékesítve, monda:

Luk. 21,6 Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék, [és ami el ne pusztulna].

Luk. 21,7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? És mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek [hogy ez elkezdődik]^*

*Az Úr Jézus így folytatja az elkövetkezendőket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok (oikosz): a ti templomotok]” (Mát. 23,37-38).

Lukács még további részletekkel egészíti ki az Úr Jézus kijelentését. „Mert jőnek (majd) reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (és sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted fel a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 21,5-6; 19,43-44).

Már a próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok mezővé szántatik a Sion (felszántják a Siont, mint a mezőt), és kőhalommá (romhalmaz) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (magaslattá)” (Mik. 3,12).

Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet (fölszántják, mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul (romhalmaz lesz), és e háznak hegyét erdő növi be (a templomhegy pedig erdős magaslat)” (Jer. 26,18).

És ennek következménye – az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről (akkor kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet nékik adtam; e házat (templomot), melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (színem) elől, és az Izráel (pedig) példabeszédül és meséül (gúny tárgyává) lészen minden nép előtt. És bár e ház felséges (bármilyen felséges is ez a templom), mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják (elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi): Miért cselekedett (miért bánt) így az Úr ezzel a földdel (országgal) és ezzel a házzal (templommal)? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (őseiket) kihozta volt Egyiptom földéből, és (más) idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot (veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9).

Ezért én is: „… elfordítom tőlük arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék

(Más fordításban: Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák).

És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

(Más fordításban: De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket). Rettegés jön, s keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25)

Luk. 21,8 Ő pedig monda: Meglássátok [ügyeljetek, és vigyázzatok], hogy el ne hitessenek [hogy meg ne tévesszenek; el ne tévelyítsenek, és nehogy félrevezessenek, és tévútra ne vigyenek] benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett [(kairosz): alkalmas / megfelelő idő, akijelölt, elrendelt idő(pont)]; ne menjetek azért utánuk [és ti ne kövessétek őket]^*

*Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek [ezzel sok embert megtévesztenek majd]. És akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják] egymást, és gyűlölik [meggyűlölik] egymást. És sok [számos] hamis próféta támad [lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]. És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül.

 [Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (kihűl) a szeretet].

Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak majd elő; fognak fellépni], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is]” (Mát. 24,4-5.10-12.23-24).

Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek, oda ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).

Az Úr Jézus eljöveteléről: „És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el [oda], és ne kövessétek [és ne fussatok utána]” (Luk. 17,23).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16).

Már Ezékielen keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]^” (Eféz. 5,6-7).

És Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.

(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira).

Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

 és János apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna (megmaradtak volna közöttünk); de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

Luk. 21,9 És mikor hallotok háborúkról [(polemosz): háború, csata, harc] és zendülésekről [(akatasztaszia): forrongásokról, zavargásokról, zűrzavarról, tumultusról. Amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, és felfordulásokról hallanátok], meg ne félemljetek [ne rettenjetek meg, és nehogy megrémüljetek, (ptoeó): nehogy megteljetek félelemmel, és reszketéssel]; mert ezeknek meg kell lenni [(dei): szükségszerű, hogy megtörténjenek] előbb, de nem jő mindjárt [(eutheósz): azonnal, rögtön] a vég [de ezzel még nincs itt  (telosz): megvalósulás, beteljesedés, célba érkezés, bevégzés, vagyis a vég]^*

*Márk így ír erről:  „Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről [(akoé): hír, híradás], meg ne rémüljetek [és meg ne riadjatok; és ne rémüldözzetek], mert meg kell lenniük [mert meg kell történniük]. De ez még nem a vég [(telosz): nem az időnek a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: Nem a BEVÉGZÉS] (Márk. 13,7)

Luk. 21,10 Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen;

Luk. 21,11 És minden felé [(toposz): minden helyen] nagy [(megasz): nagy, hatalmas, rendkívüli, óriási] földindulások [(szeiszmosz): földrengések, rázkódik és remeg a föld, nagy földlökések, kozmikus rengések mennydörgés kíséretében, a levegőben szélviharok] lesznek. És éhségek [(limosz): éhezés; éhínség; éhhalál] és döghalálok [(loimosz) járványos és nagy területen elterjedő, fertőző, halálos betegségek]. És rettegtetések [(phobétron): rettenetes / ijesztő / rémes látvány, rémkép; borzalmas, félelmet keltő jelenség vagy esemény, és félelmetes látványok vagy tünemények] és nagy [(megasz): nagy, hatalmas, rendkívüli, óriási hangok], és jelek lesznek [támadnak] az égből [és különös jelek tűnnek fel az égen]^*

*Máté így írja le az eljövendő eseményeket: „Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni]. És lesznek éhségek [és sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük] és döghalálok [vagyis ragályos betegségek; dögvész], és földindulások [(szeiszmosz): rengés, rázkódás, remegés, földrengés, a levegőben szélvihar] mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete

[Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete]” (Mát. 24,7-8).

 Ekkor: „… hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (és meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (a bensője) megolvad őbennük (és megdermed keblében). És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér testvér ellen), kiki felebarátja (és ember embertársa) ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól

(Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat).

 És adom (vagyis kiszolgáltatom) az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).

Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (és megrendítem) az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.

(Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el)” (Agge. 2,21-22).

És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

És én: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR” (Jóel. 3,3-5).

A Jóel által mondott prófécia pedig így teljesedett be: „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet!” És ezt mondva meghalt. (Luk. 23,44-46)

Luk. 21,12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek rátok], és üldöznek titeket, [(diókó): üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak; átadnak benneteket a zsinagógáknak], és tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és királyok és helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak] az én nevemért^*

*Az Úr Jézus mielőtt visszamegy a mennybe, így figyelmezteti tanítványait: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]. Mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket. És helytartók [a vezető emberek, és a fejedelmek, és kormányzók] és királyok elé visznek [és hurcolnak] titeket érettem [vagyis énmiattam], bizonyságul [és tanúságtételül, hogy tanú(bizony)ságot tegyetek] ő [nekik]  maguknak és a pogányoknak [és a más nemzetekhez tartozóknak]” (Mát. 10,17-18).

De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, üldözés) van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16,33)

Az Úr Jézus mennybemenetele után azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül (a gyülekezet egyes tagjaival). Megöleti (vagyis kivégeztette) pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (azaz karddal)” (Csel. 12,1-2).

Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (mert gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).

És mielőtt végetér ez a világkorszak:„Akkor nyomorúságra adnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] majd benneteket [hogy megkínozzanak], és megölnek [öldökölnek] titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt [és az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]” (Mát. 24,9)^.

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (és zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (és teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)

Luk. 21,13 De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok

[Más fordítás: De ez alkalom lesz néktek, hogy tanúbizonyságot tegyetek].

Luk. 21,14 Tökéljétek [határozzátok] el azért a ti szívetekben [a ti bensőtökben], hogy nem gondoskodtok [és nem töprengtek] előre, [hogy miként védekezzetek, vagy] hogy mit feleljetek védelmetekre:

Luk. 21,15 Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik [Más fordítás: amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem, azok, akik nektek ellenszegülnek]^*

*Máté így ír az Úr Jézus bátorításáról: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [és ne legyen gondotok arra, és nehogy aggódva tépelődjetek, és ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [mert megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [vagyis amit mondanotok kell majd, és azt, hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [akik beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,19-20).

 Lukács is ír az Úr Jézus bátorításáról: „Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé (és a hatóságok és a felsőbbségek elé hurcolnak), ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre (és hogyan vagy mivel védekezzetek), vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (és fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (és megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).

Ezért: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.

(Más fordítás: Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az ÚR szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az ÚR)” (Ésa. 54,17).

Isten Igéje bemutatja, hogy hogyan teljesült – és teljesül – be az Úr Jézus ígérete. Az apostolok keze által a béna feláll, és jár, ezért a szanhedrin kihallgatja őket: „És mikor őket a középre állaták, tudakozzák [kikérdezték, vallatták őket, és így faggatóztak] vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által [vagy kinek a nevében] cselekedtétek ti ezt. Akkor Péter, Szent Szellemmel megtelve [akkor Péter, aki tele volt Szent Szellemmel], monda nékik: Népnek fejedelmei [népünk vezetői; ti, főemberei a népnek] és Izráelnek vénei! Ha e mai napon mi egy nyavalyás [egy nyomorék, magatehetetlen, beteg] emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki [folyik a vizsgálat ellenünk, és ítélkezés alá kerültünk, hogy], mi által gyógyult meg ez: Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének [és vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt], hogy [a mi Urunknak] a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve [és hatalma] által [történt. Ő az], akit ti megfeszítettetek [karóra húztatok, kivégeztetek], kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben [Más fordítás: A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert. Ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen]” (Csel. 4,7-10).

István is a szanhedrin előtt tesz bizonyságot: „[Megjelentek] és előálltak azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül [az úgynevezett „felszabadítottak zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek [és vitatkoztak] vala. De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala

[Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt]” (Csel. 6,9-10).

De ezért imádkozni is kell: „Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent] Szellem szerelmére, [szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt, [Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak (buzdítalak) titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]” (Róm. 15,30).

És: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).

 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19) 

Luk. 21,16 Elárulnak [(paradidómi): kiszolgáltatnak] pedig titeket [még a] szülők és testvérek is, rokonok és [(philosz) a bizalmas, kedves] barátok is; és megölnek [(thanatoó): halálra adnak, és kivégeztetnek] némelyeket ti közületek.

Luk. 21,17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt [mindenki (miszeó): gyűlölni fog, ellenszenvet érez, megvet, utál, és főleg zaklat, és üldöz majd titeket] az én nevemért [vagyis azért mert az én nevemet valljátok].

Luk. 21,18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el [(apollümi): nem pusztul el, és nem semmisül meg].

Luk. 21,19 A ti béketűrésetek^* által [állhatatosságotokkal; kitartásotokkal] nyeritek meg^** lelketeket [az életet];

»Más fordítás: Kitartó hittel megmentitek az életeteket«^***

*Béketűrésetek (hüpomoné): alatta maradás, várakozás, helytállás valakivel, vagy valamivel szemben; eltűrés, elviselés, kitartás, ellenállás, megmaradás valami mellett, állhatatosság, merészség. Szó szerint azt fejezi ki: valami (teher, nehézség, megpróbáltatás) alatt megmarad, várakozik, a helyét nem hagyja el, kibírja… stb. tűrés, elviselés; türelem, kitartás, állhatatosság

**Nyeritek meg: ktamoai szó jelentései: megszerez, elnyer, megvásárol, birtokba vesz, birtokában tart, birtokol.

*Máté így írja le az Úr Jézus szavait: „[Abban az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [vagyis apa] gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, [és gyermekek lázadnak fel saját szüleik ellen], és megöletik [és halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák]. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig (telosz: megvalósulás, beteljesedés, eredmény. vég, befejeződés. Bármilyen dolognak, cselekedetnek, vagy időnek a célba érkezése, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása beteljesülése értelmében: Szó szerint: BEVÉGZÉS) megáll [(hüpomenó): eltűr, elvisel, kibír; magára vállal. Helytáll, ellenáll. Alatta marad a tehernek, nem teszi le (átvitt értelemben): hanem viszi; a próbatételnek, lelki és szellemi nyomásnak: állhatatosnak lenni, maradni. Vállal valamit. Kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,21-22).

 Ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés: „A gyülekezetekből (és a zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (és azért teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (és hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (vagyis egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (vagyis az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (vagyis az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (vagyis az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (vagyis az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (sem a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (és még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (vagyis az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

 És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (és eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az megmenekül, és életben marad” (Mát. 24,9-10.12-13).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy ezeket miért teszik az Őbenne hívőkkel: „De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Jn. 15,21).

De ti ne féljetek, mert: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak [tartva, és meg vannak számolva, és egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről]. (Mát. 10,30).

Így bátorít tovább a Szent Szellem: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (hű) mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).

A megdicsőült Úr ígérete: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből (a mennyből) száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek” (Jel. 3,12-13).

Luk. 21,20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve [vagyis, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be], akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.

Luk. 21,21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak [és meneküljenek] a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból [vagyis akik a városban vannak, költözzenek ki onnan, és távozzanak belőle]; és akik a mezőben [akik pedig vidéken vannak], ne menjenek be abba.

Luk. 21,22 Mert azok a bosszúállásnak [az igazságszolgáltatásnak] napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak*

*És így szól az Úr Jézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok]” (Mát. 23,37-38).

„Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [vagyis amikor bekövetkezett az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]! De most elrejtettek a te szemeid elől

[Más fordítás: bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől].

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek [körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak] téged. És a földre tipornak téged, [(edaphidzó): földig lerombolnak, és a földdel egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

[Más fordítás: mert nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged]” (Luk. 19,42-44).

 „Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá (romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (erdős magaslattá)” (Mik. 3,12).

 A próféták szavaival sokszor ostorozta már az Úr őket, kijelentve az engedetlenség következményeit is: „Ha pedig nem hallgattok e szókra (ezekre az igékre), én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul (és rommá lesz) e ház” (Jer. 22,5).

 És: „Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről (kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet nékik adtam; e házat (ezt a templomot), melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (és színem) elől, és az Izráel példabeszédül és meséül (és gúny tárgyává) lészen minden nép előtt. És bár e ház (ez a templom) felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, (és elborzadva szisszennek föl) és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel (ezzel az országgal) és ezzel a házzal (ezzel a templommal)? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (aki az ő őseiket) kihozta volt Egyiptom földéből, és (más) idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért bocsátá őreájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot (és veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9).

„Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik (és tarolták le), és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak” (Ésa. 1,7).

Mert: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette (és irtotta) prófétáitokat, mint pusztító oroszlán” (Jer. 2,30).

 És folytatja az Úr Jézus, így szólva az Övéihez: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság [az a gyalázat; ocsmányság; és hogy a pusztítás iszonyatossága], amelyről Dániel [Jelentése: Isten a bírám; a bíró igazságot szolgáltatott; Isten ítélete; Isten bírója] próféta szólott, ott áll a szent helyen [és hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz],  - aki olvassa, [gondolkodjék róla] és értse meg. Akkor [mindenki], akik [éppen] Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre. A ház tetején levő ne szálljon alá [és ne jöjjön le], hogy házából valamit [a holmiját] kivigye; És a mezőn levő [nehogy visszaforduljon és hazamenjen] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; vagy köpenyét] elvigye” (Mát. 24,15-18).

A hústestté lett Ige a Dánielen keresztül mondott próféciát erősíti meg: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás

(Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a Felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat).

És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet, és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad

(Más fordítás: Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére (vagyis tetejére) odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés)” (Dán. 9,26-27).

 „És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot

(Más fordítás: Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt).

 És akik gonoszul cselekesznek (és vétkeztek) a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja (és ráveszi, hogy elhagyják hitüket) hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép (azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz) felbátorodik és cselekszik (és bátor tetteket visznek véghez). És a nép értelmesei (és okosai) sokakat oktatnak (és meggyőznek), de hullanak (és elesnek) fegyver és tűz miatt, fogság és rablás (és fosztogatás) miatt napokig (de csak egy időre). És miközben elhullnak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel.

 (Más fordítás: Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból csatlakoznak hozzájuk).

És elhullnak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van

(Más fordítás: Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő).

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik

(Más fordítás: Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie).

Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát

(Más fordítás: Nem törődik őseik istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát).

De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái (az ő ősei), tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal (és egyéb értékes dolgokkal). És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt

(Más fordítás: Az erődökkel ellátott városokkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul).

De a vég idején összetűz (és összecsap) vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel (és harci kocsikkal), lovasokkal és sok hajóval, és betör (behatol) az országokba, elözönli (őket, mint az áradat) és végigjárja azokat. És bemegy a dicső (az ékes) földre (is), és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből (megmenekülnek a hatalmából): Edom (Jelentése: földből való), Moáb (jelentése: jóllakott, az atya leszármazottai; kívánság) és az Ammon (jelentése: tőrőlmetszett; eredeti, önálló) fiainak színe-java. És kezeit az országokra veti (és kiterjeszti hatalmát az országokra), és Egyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság /e világ szimbóluma/) földe meg nem menekedhetik (vagyis nem menekül meg Egyiptom sem). És ura lesz Egyiptom arany – és ezüst – kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek (Líbia jelentése: szomjas, száraz föld) és szerecsenek (etiópok Jelentése: fekete, szerecsen, sötétbőrű) is lesznek az ő kíséretében” (Dán. 11,31-43).

„És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz

(Más fordítás: Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el).

Boldog, aki várja (és aki állhatatos marad) és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot (ezerháromszázharmincöt nap elteltét). Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol (és elpihensz), és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén (a végső napon)” (Dán. 12,11-13).

És: „Ezenképpen lesz azon a napon (is), melyen az embernek Fia (az Emberfia) megjelenik. Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon (és ne jöjjön) le, hogy elvigye; és aki a mezőn (lesz), azonképpen ne forduljon hátra (és az se forduljon vissza)” (Luk. 17,30-31)

Luk. 21,23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön [(anagké): mert nagy nyomorúság, és szorongattatás szakad a földre], és harag e népen [és harag sújtja majd a népet, (laosz): nép (általánosságban)].

Luk. 21,24 És elhullanak fegyvernek [harci kardnak] éle [és a hatalom szája] által, és fogva vitetnek [és fogságba hurcolják őket] minden pogányok [valamennyi nemzet] közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik [(pléroó): megvalósul, beteljesül] a pogányok ideje [(kairosz): alkalmas / megfelelő idő, kijelölt, elrendelt korszaka].

»Más fordítás: kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek«^*

*Pál apostol idézi Ézsaiás által mondott próféciát: „Ézsaiás (jelentése: Jahve szabadulás, Jahve segít) pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)^.

Mert Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22).  

Már Mózesen keresztül hangzott a kijelentés: „És amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt. És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ” (5 Móz. 28,63-54).

Aszáf pedig így imádkozik: „Aszáf (jelentése: gyűjtő; (Isten) gyűjt; Isten elfogadott) zsoltára. Oh Isten, pogányok (törtek örökségedre), és jöttek be örökségedbe, (meggyalázták), és megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá (romhalmazzá) tették. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette volna őket. (Csúffá), és gyalázattá lettünk szomszédjaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak” (Zsolt. 79,1-4).

 „Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utjaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged nemzetségeiért! Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el” (Ésa. 63,16-19).

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).

És Pál apostol így folytatja: „Mert nem akarom, hogy ne tudjátok [hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság; konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt. [Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen. [teljes számban meg nem térnek]. És így az egész Izráel megtartatik, [üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a Szabadító [(rüomai): a Megmentő] és elfordítja [eltörli; elveszi; eltávolítja] Jákobtól [aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit; az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)]” (Róm. 11,25-26)^.

Luk. 21,25 És lesznek [(szémeion): természetfölötti] jelek a napban, holdban és csillagokban. és a földön pogányok szorongása [(szünokhé): szorongása, rettegése, aggodalma] a kétség [(aporia): hiány, szükség, nehéz helyzet, bizonytalanságból eredő állapot miatti zavarodottság] miatt, mikor a tenger [(thalaszsza): a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem ismerik az igaz Istent] és a hab [(szalosz): nyugtalankodik; rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik; hullámverés, szökőár] zúgni fog [(ékheó): dörög, zeng, zúg, visszhangzik,harsog].

»Más fordítás: Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság;  A földön a népek kétségbeesnek tanácstalanságukban a tengerzúgás és a földindulás miatt és a rengés morajlása miatti aggodalmukban«^*

*Máté így ír a nagy nyomorúság napjai utáni eseményekről: „Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai; megpróbáltatásai, szorongásai; vagyis e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak]” (Mát. 24,29).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus szavairól: „De azokban a napokban, azután a nyomorúság [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés] után [amikor a gyötrelmek véget érnek], a nap elsötétedik [(szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul]. És a hold nem fénylik [nem adja többé fényét], És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok [erősségek; az egek tartóerői; a hatalmak meginognak; és a mindenséget összetartó erők] megrendülnek [megremegnek; (szaleuó): rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik]” (Márk. 13,24-25).

János apostol ezt így látja látomásában, a Feltámadott Úrról: „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet (feltörte), és felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, (nagy földrengés támadt) és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, (és elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha) és a (teli)hold egészen olyan lőn, mint a vér. És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodik, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik (az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs); és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatik” (Jel. 6,12-15).

Dávid is erről az időről prófétál: „Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, (és félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk) üdvösségünknek Istene, (szabadító Istenünk). E föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma, (hiszen Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken); Aki hegyeket épít erejével (és aki hegyeket hoztál létre erőddel), körül van övezve hatalommal, (mert hatalmat öltöttél magadra); Aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik (és hullámaik) zúgását, és a népek (nemzetek) háborgását. Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod” (Zsolt. 65,6-9).

Ézsiás próféciája is ezekről az időkről szól: „Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és világosságukat), sötét lesz a nap támadásakor (sötét lesz a fölkelő nap), és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt (megbüntetem a világ gonoszságát), és a gonoszokon vétküket (a bűnösök bűnét), és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. Drágábbá (ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir kincsaranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,10-13).

Jóel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mindez az Úr napjának eljövetele előtt történik: „És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap (elsötétül), és sötétséggé válik, a hold pedig vérré (és vérvörös lesz), minekelőtte eljő az Úrnak nagy és (félelmetes), rettenetes napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás (a menedék), amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr (és azok menekülnek meg)!” (Jóel. 2,30-32).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy hol van a Sion hegye, és Jeruzsálem: „Az Isten [kihívott] gyülekezetének, [eklézsiájának] amely Korinthusban [jóllakott] van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek [hivatalos (elhívott) szenteknek ((h)agiosz = akik már kapcsolatba kerültek Istennel)] azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét [(onomá) = hatalmát tekintélyét] bárhol [mind az ő helyükön [(toposz = helyzetükben, körülményeikben)], mind a miénken] segítségül hívják”(1Kor. 1,2).

Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1)

 „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2)

„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid. 10,10)

Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).

Mert ekkor teljesedett be a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak (Jehovának) nevét hívja segítségül, megmenekül [üdvözül]. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztus) lészen a szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr (Jehova), és a megszabadultak [megmaradtak] közt lesznek azok, akiket elhív az Úr (Jehova)!” (Jóel. 2,32).

És így folytatja az Úr, akkor jön a késői eső: „És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem (és nem kell szégyenkeznie soha többé). És lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet minden hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a (rab)szolgákra és szolgálókra is kiöntöm azokban a napokban (abban az időben) az én Szellememet” (Jóel. 2,27-29)

Luk. 21,26 Mikor az emberek elhalnak [(apopszükhó): eláll a lélegzetük, elalélnak, megdermednek, tanácstalanná, tehetetlenné válnak, elvesztik bátorságukat] a félelem [(phobosz): a félelem, rémület, riadalom, és ijedtség] miatt és azoknak [reszkető] várása [(proszdokia): és a rossz előérzet, az előrelátott kellemetlenség, és annak megsejtése] miatt, amik e föld kerekségére [(oikúmené): az emberek által lakott világra] következnek [(eperkhomai): bekövetkezik, megtörténik, rátör, fenyeget, rátámad, és a földkerekségre zúduló szörnyűségek várásától]. Mert az egek erősségei [összetartó erői] megrendülnek [(szaleuó): rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik]^*

*Ézsaiás így prófétál ezekről az eseményekről: „Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról (a hervadó lomb)” (Ésa. 34,4)

Luk. 21,27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [(optanomai optomai): megjelenni, megmutatkozni, és (erkhomai): megérkezni] a felhőben, [nagy erővel] hatalommal [(dünamisz): erővel, és erő-megnyilvánulással] és nagy dicsőséggel [(doxa): fényben, és ragyogásban]^*

*Máté így ír a bekövetkezendő eseményről: „És akkor feltetszik [feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának jele [ismertetőjele (vagyis: az önmagán túlutaló történés, esemény, cselekvés)] az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, és törzse], és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az és felhőin] nagy hatalommal [és erővel] és [nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]” (Mát. 24,30).

Márk is ír az Úr Jézus visszajöveteléről: „De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok (és az egek tartóerői) megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben (vagyis a felhőkön) nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait (az Ő hírnökeit, követeit), és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől (a világ négy tájáról), a föld végső határától az ég végső határáig (a föld sarkától az ég sarkáig)” (Márk. 13,24-27).

Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő visszajöveteléről: „Mert miként a felvillanó villámlás (cikázik) az ég aljától az ég aljáig (és egyszerre villan fel és) fénylik; úgy lesz (és úgy jön el) az embernek Fia is az ő napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (és ettől a nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25).

 De: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [és nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni [királyként] az ő országában [és az ő királyságában]” (Mát. 16,28).

Az Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a tanítványait, majd: „… az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el [és takarta el] őt szemeik elől

[Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől].

 És amint szemeiket az égre függesztették [és mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe], mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok [itt] nézve a mennybe [az égre emelt tekintettel]? Ez a Jézus, aki felviteték [és fölemelkedett] tőletek a mennybe, akképpen [és ugyanazon a módon] jő [majd] el [ismét], amiképpen [és ahogy] láttátok őt felmenni a mennybe [és ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe]” (Csel. 1,9-11).

János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (és a felhőkön); és minden szem meglátja őt, még (azok is) akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).

Ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik (és harcol). És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga

(Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül).

És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat (a népeket); és ő fogja azokat legeltetni (pásztorolni, kormányozni) vasvesszővel (pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős, szilárd, rendíthetetlen. Lehetséges fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja (és tapossa) a mindenható Isten (búsult) haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán (vagyis derekán) oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét (és csodálatos hatalmát) megmutassa szentjeiben, vagyis bennetek], és csodáltassék [és csodálat tárgya legyen] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).

Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól (és a Mindenható pusztításaként jön el). Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak) minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek (megriadnak), kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek (gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul (és lángban ég). Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (és kipusztítja róla a vétkeseket). Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és világosságukat), sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti (és nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt (és megbüntetem a világ gonoszságát), és a gonoszokon vétküket (és a bűnösök bűnét), és megszüntetem az istentelenek (törvénytelen, törvényszegő; törvényen kívüli) kevélységét (és véget vetek a kevélyek gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét (és gőgösségét) megalázom. Drágábbá (és ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit (az emberiséget, az ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (és féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (és izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13).

Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) az ítélet (ḥáruc: döntés) völgyében! Mert közel van az Úrnak napja (a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják (és elvesztik) fényüket; Az Úr (hangja) pedig megharsan a Sionról (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a harcos vagy a diadalmas Egyház) és megzendül (és mennydörög) Jeruzsálemből (Jelentése: béke birtoklása; békesség alapja), és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma (menedéke, védelme, és népét megoltalmazza) és az Izráel (Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok (és alkotások) is megégnek. >Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek< Mivelhogy azért mindezek (így) felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben (és milyen szentül és hívő módon kell nektek élnetek), Akik várjátok és sóvárogjátok (és siettetitek) az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva (és lángolva) felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).

És ismét János apostol látomása: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” (Dán. 7,13-14).

És az Úr Jézus visszajövetelének célja:„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló” (Jel. 14,14)

Luk. 21,28 Mikor pedig ezek [(tútón): a dolgok] kezdenek meglenni, nézzetek[(anaküptó) egyenesedjetek] fel  és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok [(apolütrószisz): a teljes felszabadítás, szabadon bocsátás ideje].

»Más fordítás: Amikor pedig ezek az események elkezdődnek, egyenesedjetek fel az addigi csüggedt állapot alól feloldozva, mert közeledik a testből való kiszabadítás ideje«^*

*Mert bár már most: „… Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn. 3,2).

Ez pedig akkor lesz: „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,4).

És: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, tükrözzük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre” (2Kor. 3,18).

„aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi nyomorúságos testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21).

„Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10).

És akkor teljesedik be a prófécia, amely azt mondja: „Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről. Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj. Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?” (Jóel. 2,4-11).

De nemcsak a mi szabadulásunk történik meg, hanem: „… maga a teremtett világ is megszabadul [hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság rab(szolga)ságától [a mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [az egész teremtmény] együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög.] és vajúdik [szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [mostanáig]. Sőt nemcsak ez [a világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]. Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre] a mi testünknek megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz) való, váltság általi megszabadítást]. Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]” (Róm. 8,21-24).

A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése (gonoszsága) mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4).

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13)

 Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17)

János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25)

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4)

„Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53)

„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).

„Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14)

Luk. 21,29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:

Luk. 21,30 Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár

[Más fordítás: Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel].

Luk. 21,31 Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa [az Isten királysága].

Luk. 21,32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [ez a nemzedék] el nem múlik [nem hal ki ez a faj], mígnem mind ezek meglesznek [míg mindezek meg nem történnek].

Luk. 21,33 Az ég és a föld elmúlnak [(parerkhomai): elmúlik, de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak tovább halad, érvénytelenné válik], de az én beszédeim [az én igéim] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]^*

*Máté így idézi az Úr Jézus szavait: „A fügefáról vegyétek pedig a példát [és okuljatok]: mikor az ága [a hajtása] már zsendül [és amikor gyenge hajtást hoz], és levelet hajt [és a levelei kibontakoznak], tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [és vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön van, és hamarosan eljön]. Bizony mondom néktek, el nem múlik [és nem hal ki] ez a nemzetség [és ez a nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [és be nem következnek]. Az ég és a föld [vagyis a föld mint látható világ] elmúlnak [de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]” (Mát. 24,32-35).

És az Úr a szívünkbe akarja vésni ezt az igazságot, ezért újra-és újra megismétli:  „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [hanem fennáll, és meg nem semmisül], a törvényből [vagyis Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [és egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik, [és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz]” (Mát. 5,18).

Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből [Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy pontocskának elesni. (Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

 Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (mint a mező) virága. Megszárad (mert elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (és ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Dávid így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet (és Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy (és ugyanaz maradsz), és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28).

Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet (és Te vetettél alapot a földnek) és a te kezeidnek művei (alkotásai) az egek; Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod (és összegöngyölíted) azokat és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és (maradsz) a Te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12).

Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (és szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (és szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és igazságom (az Isten által ajándékozott, hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)

Luk. 21,34 De vigyázzatok [ügyeljetek] magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek [(kardia): a szellemi életetek központja] dobzódásnak [(kraipalé): másnaposság, szédülés, mámortól, ami szellemi-lelki csömört, undort, kiábrándultságot, szellemi kábultságot is okozhat]. Részegségnek és ez élet gondjainak [(biótikosz): a jelenlegi létezéshez kapcsolódó gondoknak] miatta [vagy a megélhetés gondjainak aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés miatt], és váratlanul [(aiphnidiosz): hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp; készületlenül] reátok ne jöjjön [és hirtelen lepjen meg titeket, és készületlenül ne érjen benneteket] az a nap:

Luk. 21,35 Mert mintegy tőr, [(pagisz): csapda, hurok, tőr; háló, vagyis egy olyan trükk, fortély, amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja] úgy lep meg [(eperkhomai): kikerülhetetlenül megrohan, és rátör] mindeneket [mindenkire], akik az egész föld színén [(gé): föld, mint látható világ felszínén] lakoznak [(kathémai): tartózkodnak]^*

*Mátén keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben, és legyetek olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,44)^.

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)^.

Mert: „… a világi [(aión): e világkorszak, létkor] gondok [(merimna): aggodalom, gond, aggódás, tépelődés, törekvés] és a gazdagság csalárdsága [csábítása, és a csalóka (félrevezető) gazdagság, vagyon, bőség]. És egyéb [más] dolgok kívánsága [megkívánása; (epithümia): vágy, kívánság, szenvedély] közbejővén [és egyéb vágyak szívükbe lopódzva; a többi dolgokat körülrajzó vágyak belopóznak (behatolnak) a szívükbe] elfojtják [(szümpnigó): teljesen megfojt, elnyom] az igét [logosz], és meddő, eredménytelen marad]” (Márk. 4,19)^.

 De mi: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,13-14)^.

Az apostolok sem szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].

»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]”  (Eféz. 5,18)^.

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).

 A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).

Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12).

Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1)^.

És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (keverésében)” (Ésa. 5,22)^.  

Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10)^.

És: „A Krisztusnak beszéde [Igéje] lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben. Tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, [és a Szent Szellemtől származó] dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak ” (Kol. 3,16)^.

Mert: „ Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk (éberek), és józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,3-8)^.

Mert azokra, akik nem a Szent Szellemmel teljesek, hanem a világi emberek szerint – vagyis a hústest szerint – élnek: „Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, (és meglódul, mint a kaliba) düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége” (Ésa. 24,17-23)

Luk. 21,36 Vigyázzatok, és [éberen virrasszatok] azért minden időben, [minden időszakban, imádkozván], és kérvén, és [(deomai): könyörögve], hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket [és hogy kimenekedjetek mindazokból], amik bekövetkeznek, [(melló): ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni], és megállhassatok az embernek Fia előtt [(hisztémi): odaállhassatok az Emberfia színe elé]!

»Más fordítás: Virrasszatok tehát szüntelenül, és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt«^*

*És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33).

 Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6).

„Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok] az Istennek minden fegyverét hogy ellenállhassatok [szembeszálljatok, harcoljatok] ama gonosz napon [e veszedelmes időben], és mindeneket elvégezvén megállhassatok

 [Más fordítás: Ezért szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben, [vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő időszakában].

Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

[Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]. (Eféz. 6,13.18).

„És meg nem félemlvén [meg nem rettenve; (ptüromai): semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van” (Fil. 1,28).

De: „Józanok (óvatosak, megfontoltak legyetek, és vigyázzatok és figyeljetek), mert a ti ellenségetek az ördög (aki a vádló, rágalmazó, a sátán), mint ordító oroszlán szertejár (és kószál mindenütt), keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen (szembeszegülve szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (és szálljatok vele szembe keményen a hit erejével), tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon (testvéreiteken) ugyanazok a szenvedések tel(jesed)nek be (vagyis testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri, és sújtja). A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség szerzője) és Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (az Ő dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (és keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (és tesz) tökéletesekké (alkalmassá, és helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, és helyreállít), erősekké, (szilárdakká szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká.” (1Pét 5:8-10).

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, De: szüntelenül imádkozzatok (1 Thess. 5,9.17).

„Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).

„Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42.44)

Luk. 21,37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala [(aulidzomai): tölti az éjszakát, és ott tartózkodott], mely Olajfák hegyének neveztetik.

Luk. 21,38 És kora reggel hozzá megy vala [hozzá sietett] az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.