Kaká, a hit hőse

Tizennyolc évesen az orvosok egy baleset után azt mondták neki, hogy örüljön, ha megtanul mankó nélkül újra járni. Huszonöt éves korára szinte mindent megnyert, amit futballista elérhet. Világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes, olasz bajnok, és 2007-es teljesítményéért december elején megkapta az Aranylabdát is. Ricardo Izecson dos Santos Leite – vagy ahogy mindenki ismeri: Kaká – azonban még a trófeáknál is jobban örül annak, hogy az emberek nemcsak a futballpályán tekintik őt hősüknek, hanem élete és hite is milliók számára példaképpé vált.

2007 december 2-án Párizsban az európai sportújságírók a brazil válogatott és az AC Milan csatárát választották az év legjobb labdarúgójának. Kaká az előzetes várakozásoknak megfelelően Lionel Messi és Cristiano Ronaldo előtt fölényesen nyerte meg a szavazást.

A „fehér Pelének” becézett klasszis volt már Bajnokok Ligája-győztes, világbajnok, aranylabdás, olasz bajnok és a Serie-A legjobb játékosa. A könynyed, virtuóz játékáról és szerénységéről híres brazil focista ma milliók példaképe és hazájának igazi büszkesége. A kétszeres aranylabdás Ronaldo így méltatta: „Kaká elképesztő srác. Annyira kitűnt idén a mezőnyből, hogy egyszerűen nem lehet kérdéses a sikere.”

Sok híres brazil labdarugó, mint például Ronaldo, Rivaldo vagy Ronaldinho a pályafutásukat mélyen, a nyomornegyedekben kezdték. Rivaldónak például naponta 20 kilométert kellett gyalogolnia az edzésre és vissza. A sokmilliós metropoliszokban rengeteg gyerek álmodik arról, hogy a világhírű sztárokhoz hasonlóan egyszer valaki felfedezi őket az utcán, a strandon vagy a futballpályán. De még azoknak a keveseknek is, akiknek ez sikerül, később gyakran nehéz feladat feldolgozni a hirtelen jött hírnév és pénz jelentette nyomást, és az éjszakai élet, valamint a hedonista életmód sok fiatal játékos pályafutására árnyékot vetett.

Kaká élete azonban egészen másként alakult. Mérnök apja és tanárnő anyja mindent megadott a Sao Paoló-i kisfúnak, ami a nyugodt gyermekkorhoz szükséges: családi biztonságot, kényelmes, már-már luxus életkörülményeket és hitet.

 „Evangéliumi keresztény családba születtem. Szüleim már megtért keresztények voltak, amikor én megérkeztem, így az otthonunkban mindig ott volt Isten jelenléte” – nyilatkozta Kaká egy brazil lapnak adott interjúban. A jó körülmények persze nem garantálták azt, hogy élete sikerről sikerre halad, sem pedig azt, hogy világklasszis labdarúgóvá válik. Kakát szülei mérnöknek szánták, de a fiú – aki tízéves kora óta a Sao Paolo kölyök- majd ifjúsági csapatában játszott – tizenötödik születésnapján közölte szüleivel, hogy futballista szeretne lenni. A példa öccsére is hatással volt, mivel Rodrigo szintén futallistának állt. (A Diegóként is becézett fiú jelenleg az olasz másodosztályú Rimini csapatában játszik).

Kaká becenevét is öccsének köszönheti, aki csecsemőként nem tudta rendesen kiejteni a Ricardo nevet, hanem állandóan egy kéttagú szavacskát mondogatott, amit szülei Kakának hallottak. Ez a név aztán ráragadt az idősebb fiúra. (A brazil futballban nem ritka az ilyen játékos kedvű névadás, hiszen a jelenlegi szövetségi kapitány, Dunga neve például a Hófehérkéből ismert csendes törpe, Kuka brazil változatából ered.)

Kaká már a Sao Paulo felnőtt csapatában játszott, amikor 2000 októberében úgy tűnt, hogy végleg kettétörik a pályafutása. Nagyszülei kertjében, az úszómedencénél játszott, amikor a csúszdáról szerencsétlenül, fejjel lefelé ért a vízbe. A nem túl mély medence alján a nyaka félrecsavarodott, és az egyik csigolyája azonnal eltört. „Az orvosok később azt mondták, hogy szerencsém van, hogy egyáltalán megtanultam újra normálisan járni. A doktorok állandóan a szerencsét emlegették, a családom azonban Istenről beszélt. Otthon mindig hálát adtunk Istennek, mert tudjuk, hogy Ő őrzött és gyógyított meg” – állítja Kaká, aki három hónap alatt tökéletesen rendbe jött.

Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy a tizennyolc éves futballista gondolkodásmódja megváltozzon. „Amikor megkeresztelkedtem, egy természetfeletti érintést tapasztaltam. Nem tudom megmagyarázni, de úgy éreztem, hogy közelebb kerültem Istenhez. Úgy hiszem, hogy ekkor születtem igazán újjá. Megtanultam azt is, hogy Istennel sokszor az utolsó pillanatban dőlnek el a dolgok és a hiten múlik, hogy valami megtörténik-e vagy sem” – emlékezett vissza életének erre az időszakára.

Elkötelezett hitét a nyilvánosság előtt is vállalta, és ettől kezdve a pályán jellegzetes módon ünnepelte a gólörömét. Az ég felé mutató kezekkel azt fejezi ki, hogy Jézusnak köszöni a góljait. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus kegyelméből lehetek ma az, ami vagyok” – vallja lépten nyomon. Gyakran visel a meze alatt „Jézushoz tartozom” vagy „Jézus szeret” feliratú pólót, amelyet akkor mutat meg, ha a kapuba talál. A pályán tanúsított viselkedése is eltér az átlagtól: imádkozva szokott pályára lépni, nem káromkodik, és nem szokott részt venni a játékosok közti összezördülésekben sem.

Jellemző pillanat volt az idei BL-győzelem után, amikor a Milan játékosai egymás nyakába ugorva ünnepelték a sikert, Kaká nem volt köztük, hanem arrébb vonulva, imádkozva köszönte meg a sikert Istennek. A brazil válogatottban keresztény társaival, például Zé Robertóval és Lúcióval szintén közösen szoktak imádkozni meccsek előtt.

Miután felépült, bombaformába lendült, és a Sao Paulóban mutatott teljesítménye (49 első osztályú mérkőzésen 22 gól) alapján Scolari szövetségi kapitány behívta őt a 2002-es világbajnokságon szereplő válogatottba, amely meg sem állt a végső győzelemig. Bár csak egy mérkőzésen játszott, húszévesen már világbajnoknak mondhatta magát.

Ezek után nem is csoda, hogy 2003-ban leszerződtette az olasz AC Milan. A vételár 8,5 millió dollár volt. „Üveggyöngyökért vettük meg” – dicsekedett később a világhírű milánói csapat tulajdonosa, Silvio Berlusconi, aki nagy üzletet csinált a fiatal brazillal.

Kakát egyébként egy török csapat is meg akarta szerezni, ám ott sokallták a vételárat… Amikor megérkezett, úgy számoltak vele, hogy legalább egy évig csak kiegészítő ember lesz, ám hamar sikerült beilleszkednie: egy hónap után kiszorította a csapatból a klub egyik kedvencét, Rui Costát. Első idénye mesésen sikerült: 10 gólt szerzett és a Milannal megnyerte a bajnoki címet, a scudettót. Az idény végén a Gazzetta dello Sport az év Serie A-játékosának választotta, megelőzve a későbbi Aranylabdás Nedvedet.

Nemzetközi szinten is remekül teljesített: már a 2005-ös vesztes BL-döntőben jól játszott a Liverpool ellen, majd két évvel később az ő vezérletével visszavágtak a Liverpoolnak és megnyerték a Bajnokok Ligáját.

Talán eddigi legjobb éve volt a 2007-es: ontotta a fontosabbnál fontosabb gólokat, mesterhármast szerzett a Manchester és az Anderlecht ellen, ami hozzásegítette ahhoz, hogy 10 góljával a BL gólkirálya lett.

A közönség és az újságírók is elismerik, hogy játéka élményszámba megy, mivel egyaránt jellemző rá a brazilos könnyedség és az olasz taktikusság. Ahogy ő mondta: számára a futball „szórakozás és fegyelem.” A 2006-os világbajnokságon is jól teljesített, és nem rajta múlt, hogy ezúttal a brazilok a negyeddöntőben kiestek a franciák ellenében.

Amikor 2006-ban kitörtek a futballzavargások Olaszországban, felmerült, hogy a Real Madridba igazol. Maradását ahhoz kötötte, hogy helyreáll a rend az olasz futballpályákon. Azt mondta: „A labdarúgás a munkám is, és amennyiben nem tudom úgy végezni, ahogy szeretném, váltanom kell. A családom biztonságát sem érzem mostanában biztosítottnak, hiszen a feleségem és a szüleim rendszeresen kijönnek a mérkőzéseimre”. A nyugalom – úgy-ahogy – helyreállt, Kaká pedig aláírt egy új, 2011-ig szóló szerződést a Milánnal.

Az Aranylabda-szavazás első négy helyezettje közül (Kaká, Cristiano Ronaldo, Messi, Drogba) a brazil nemcsak játéktudásban, hanem életstílusban is kiemelkedik. Nem jellemzők rá a Christiano Ronaldo-féle sztárallűrök, a Drogbára jellemző agresszivitás, illetve a Messi által egyszer nyilatkozott „a cél szentesíti az eszközt”-féle gondolkodásmód.

Élete példakép lehet a mai fiataloknak. 2005-ben házasodott meg és büszke arra, hogy nem volt egyetlen szexuális kapcsolata sem az esküvője előtt. A házasságkötésre az egyik brazíliai neoprotestáns, evangéliumi megagyülekezetben került sor. A szertartáson számos világhírű futballista részt vett, többek között Ronaldo, Cafu, Julio Baptista és a brazil szövetségi kapitány, Carlos Alberto Pereira is.

Annak ellenére, hogy a sztármagazinok már többször a „világ legszexisebb labdarúgójának” választották, magánélete azóta is visszafogott és csendes. „Nem zavar – mondta az újságíróknak erről –, de azt szeretném, hogy jó futballistának és ne egy menő sztárnak lássanak.”

Az anyagiakkal kapcsolatban is igyekszik példát mutatni: amellett, hogy jövedelméből egyházi tizedet fizet, másokon is segít. Amikor az AC Milannál megkapta az első fizetését, öccse iskoláztatását segítette belőle. Kaká élharcosa a Krisztus Atlétái nevű keresztény szervezetnek, és humanitárius tevékenységet is folytat: 2004-ben ő lett az ENSZ élelmiszerprogramjának legfiatalabb éhezés ellen küzdő nagykövete.

Hosszú távú tervei is hitével kapcsolatosak: azt nyilatkozta, hogy szívesen lenne lelkész. „Nagyon szeretném és élvezném ezt a munkát. Az ehhez vezető út azonban meglehetősen nehéz, hiszen mély ismeretekre kell szert tennem teológiából, illetve szinte mindent tudnom kell a Bibliáról. A mai világban nem könnyű több mint ezer éve leírtakat alkalmazni, de egy lelkésznek éppen az a dolga, hogy a Biblia tanításait aktualizálja” – mondta Kaká, akinek az ars poeticája így szól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”.

Kaká még csak huszonöt éves, és ha így folytatja, minden esélye megvan arra, hogy a futballtörténelem egyik legeredményesebb játékosa váljon belőle. Bár vannak, akik Peléhez, Platinihez vagy Johann Cruyffhoz hasonlítják, a brazil csatár arra a legbüszkébb, hogy hívő emberként – mint mondja – „Jézussal a legjobb csapatban lehet”.

http://www.jezus.350.com/tortenetek/kaka.htm