Készítette: Lisa SzanyelSokszor azért maradunk le Isten legjaváról, mert túl hamar feladjuk. Nem vesszük észre mennyire közel voltunk a győzelemhez. Csak néhány napig kellet volna még hinni, csak néhány hétig kellett volna még a helyes dolgot tenni, vagy csak néhány hónapig kellett volna bízni és megláttuk volna az ígéret megvalósulását.
Néhányan közületek egy jelentős cél felé tartotok. Annyira közel vagytok a helyzet megváltozásához. Az, amiért imádkoztok, már itt van a közelben. Nem engedheted meg, hogy kiábrándulj, hogy feladd éppen most. Ezt mondja a Szentírás Izraeliek 10:35-ben: Ne dobd el bizalmad, mert bőségesen megjutalmazódik.
Ez azt mondja, hogy ha bízunk, remélünk, hiszünk, akkor Isten megígéri, hogy viszonozza. Az egyik fordítás azt mondja: Ne légy csalódott, eljön fizetséged napja.
Hogyha el akarsz csüggedni, a dolgok nem a javadra történnek, azt kell mondanod magadnak, hogy talán nehéz, talán sokáig tart, de tudom, hogy Isten hűséges és továbbra is hiszem, hogy a fizetség napja közeleg. Egy dolgot megtanultam, hogy ha bonyolulttá válik, és az intenzitás fokozódik, ez annak a jele, hogy közel vagy a győzelemhez. Ha azok a hazugságok bombázzak elmédet, és hajlamos vagy kiábrándulni, akkor ez nem a feladás ideje, nem a visszaesés ideje, hanem vesd meg lábad, gondolj arra, hogy közel vagy a győzelemhez.
Tudom, hogy sokan közületek nehézségekkel néznek szembe. Úgy tűnik, minél többet imádkoztok, annál rosszabb lesz. A helyes dolgot teszed, de a rossz történik meg veled. Talán kedvesen, tiszteletteljesen bánsz valakivel, de nem kapsz viszonzást. Egyszerű azt mondani, hogy felejtsd el. Ez nem fog menni. Ez a házasság sosem javul meg. Sosem fogom megnevelni ezt a gyermeket. Nem szeretem ezt a munkát. Nem. Ne válj csalódottá, keserűvé, hanem állj úgy hozzá, hogy túl messze eljöttem ahhoz, hogy most megálljak. Túl sok mindenen keresztülmentem ahhoz, hogy visszakozzak. Felismerem, hogy azért fokozódik az intenzitás, mert hamarosan világra hozom álmomat.
Találkoztam egy párral az elmúlt héten. Elmondták, hogyan tért fiuk rossz útra. Rossz társaságba került és függőségei voltak, amiktől meg kellett volna szabadulnia. Ők megtettek érte minden lehetségest. Elköltöztették egy új helyre, a régi barátaitól távol. Elvitték elvonó kúrára. Többet imádkoztak érte, mint valaha, de azt mondták: Joel, úgy tűnik, minél többet próbálkozunk, minél többet hiszünk és imádkozunk, annál rosszabb lesz. Nagyon kétségbeesettek voltak. Én azt mondtam nekik is, amit most nektek mondok, hogy azért fokozódik az intenzitás, mert közeleg a győzelem. Az ellenség nem harcolna ilyen hevesen, ha nem tudná, hogy hamarosan elveszíti felette befolyását. Ha tovább hiszel, remélsz és teszed a helyes dolgot, nemsokára megadod az utolsó lökést és meglátod, a helyzet megfordul.
Mint amikor egy nő gyermeket vár. Az első néhány hónap könnyű. Nem nagy ügy. Nem látszik rajta semmi változás. De a következő hónapokban jönnek a plusz kilók. Megdagad a lába, háta fáj. Reggelente rosszullétek jöhetnek. A 8-dik, 9-dik hónap körül férjek, ti már csak tudjátok, hogy teret kell hagyni asszonyainknak. Ne hasonlítsd össze anyáddal, ne beszélj vissza, csak tedd, amit mond és senkinek sem esik bántódása. Egyre kellemetlenebbé válik, de amikor elfolyik a magzatvíz és megindul a szülés, az összes addigi kihívás jelentéktelennek fog tűnni a szülés nehézségéhez képest.
Emlékszem, amikor Victoria az első fiunkkal, Jonathannal vajúdott, a karomba kapaszkodott. Amikor a méhösszehúzódások jöttek, szinte kifacsarta a felkaromat. Ő kiáltott és én is ordítottam. Az igazat megvallva, amikor egy nő vajúdik, akkor, ha tehetné, azt mondaná, én ezt nem akarom tovább csinálni, túl nehéz, nem bírom. De nincs más választása. Az orvos, a nővérek, a férj mind azt mondják, nyomd, nyomd. És néhány perc múlva elfelejt minden fájdalmat, mert kezében tartja az ígéretet, kezében tartja a pici gyermeket.
A valóságban ugyanez az elv működik az életben. A legnagyobb nehézségek mindig közvetlenül a szülés előtt vannak. Mielőtt meglátod Isten kegyének egy újabb szintjét, ne csodálkozz, ha a dolgok ellened fordulnak, hogy elbátortalanítsanak. Az emberek megpróbálnak lebeszélni álmaidról, arra kényszeríteni, hogy leragadj ott ahol vagy.
Néhányan nem ismeritek fel, hogy már vajúdtok. Hamarosan világra hozzátok azt, amit Isten elültetett szívetekben. Ezért vagy ilyen bajban, mert az utolsó tolás jön. Talán a munkában teszed a helyes dolgot, extramérföldeket mégy, de lemaradsz az előléptetésről. Igazságtalan. Mi volt ez? Szülési fájás. Csak nyomd tovább. Talán egy új üzletbe akartál kezdeni, de a partnered visszalépett, az anyagiak nem jöttek össze. Mi volt ez? Egy szülési fájás. Ha tovább törsz előre, hiszel, remélsz, akkor nem fog sokáig tartani és ehhez a nőhöz hasonlóan ki fogod tolni azt az ígéretet. Tudom, sokan ma úgy érzitek, hogy még sosem volt ilyen baj az életetekben. Talán anyagiakban, a párkapcsolatodban vagy egészségeddel kapcsolatban azt mondhatod, Joel, ez a legnagyobb támadás. De ahelyett, hogy letörsz és sajnálod magad, tanuld meg megfordítani a helyzetet és mondd: Igen, ez a legnagyobb támadás, ami valaha is ért, de tudom, hogy ez azt jelenti, hogy a legnagyobb győzelmem felé tartok, amit valaha is megtapasztaltam. Emlékezz rá, hogy hamarosan megszülöd azt az ígéretet!
Nemrég Coloradóban voltam. Korán útra keltem, hogy megmásszak egy hegyet. A lábánál egy tábla jelezte, hogy 3 óra alatt lehet feljutni a tetejére. A legnehezebb az volt az egészben, hogy már a hegy lába 8000 láb magasságban volt és nekem 11.000 láb magasságra kellett feljutnom. Amint másztam a lépcsőket, éreztem, hogy nehezen kapok levegőt. Nem voltam benne biztos, hogy feljutok a tetejére. Az első 15 perc viszonylag könnyű volt, a következő 15 perc nehezebbé vált. Alig kaptam levegőt, gyakran meg kellett állnom. 45 perc után a hegy olyan meredekké vált, hogy majdnem függőlegesen kellett felkapaszkodni. Bár jó formában vagyok, sokat futok, de a lábaim égtek, a mellkasom fájt és arra gondoltam, hogy ha még 2 órán át ilyen lesz, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom csinálni. Átértem ezen a nagy sziklán és ki kellett fújni magam. Egész reggel senkivel sem találkoztam az úton, de ekkor egy idősebb úriember jött lefelé a hegyről. Egyetlen kis mondatot szólt hozzám, de az teljesen megváltoztatta az egész perspektívámat. Nem tudta merre tartok, mire gondolok, de amikor elhaladt mellettem, rám mosolygott és nyugodt hangon azt mondta: Közelebb van, mint gondolná. Amikor ezt mondta, olyan volt, mintha új életet lehelt volna tüdőmbe. Erő szállt lábaimba, energiával töltődtem fel. Ettől kezdve minden lépésnél arra gondoltam, hogy közelebb vagyok, mint gondolom. Még ha nehéz is volt, még ha fájt is, azt mondogattam, hogy majdnem a csúcson vagyok. Tudom, hogy megcsinálom. És valóban, 10 perc múlva túljutottam a sziklákon és láttam a csúcsot és 1 óra alatt el is értem.
Mi az üzenetem ezzel?
A férfi szavai nélkül lehet, hogy feladtam volna. A bátorítása nélkül talán lebeszéltem volna magam az egészről. Hiszen azt hittem, hogy még 2 óra van hátra, de csak 10 percet kellett még kitartanom. Én hiszem, hogy Isten ugyanezt mondja mindannyitoknak: Közelebb vagytok, mint gondoljátok. Nem tudom, merre tartasz, mik az álmaid, mennyi akadályon jutottál túl, de hagyd, hogy ezek a szavak mélyen beivódjanak lelkedbe, fogadd be őket hittel: Közelebb vagy, mint gondolod. Ez azt jelenti, hogy ne beszéld le magad, ne légy kiábrándult! Talán úgy gondolkodsz, mint én tettem, hogy még félúton sem vagy, még messze kell eljutnod, de nem tudhatod, lehet, hogy csak a sarkon túl van.
Azt gondolhatod, hogy talán még 2 évig tart, de nem tudhatod, lehet, hogy már csak 2 hónapig. Lehet, hogy már tini korod óta szenvedsz ettől a függőségtől, de nem tudhatod milyen közel vagy hozzá, hogy megszabadulj tőle. Isten új életet akar lehelni álmaidba. Új reményt akar lehelni szívedbe. Néhányan éppen fel akartok adni egy házasságot, egy gyermeket, egy célt, de Isten azt mondja, ha megváltoztatod hozzá állasod és előre törsz, mintha a célegyenesben lennél, meglátod, Isten csodákat tesz. Talán fáradt vagy és hajlamos a kiábrándultságra, de rázd le magadról és kezdd magadnak mondani: közelebb vagyok, mint gondolom! Tudom, hogy fel tudom nevelni ezt a gyermeket, le tudom győzni ezt a betegséget, talpra tudom állítani ezt az üzletet.
Minden nap úgy kelj fel, hogy tudod, ez lehet az a nap, amikor megkapod azt, amire vártál. Ez lehet az a nap, amikor egészséged helyreáll. Ez lehet az a nap, amikor gyermeked hazatér. Egyedülállók, ez lehet az a nap, amikor összetalálkozol álmaid férfijával vagy asszonyával.
Zakarias 9:12 azt mondja, hogy a remény rabjaivá kell válnunk.
Könnyű feladni, kiábrándulni, de Isten azt akarja, hogy annyira telve legyünk reménnyel, elvárassal, hogy szinte magunktól higgyünk a legjobbakat. Amikor valaminek a rabja vagy, akkor össze vagy vele láncolva, más szavakkal nem tudsz megszabadulni tőle. Ismerek olyanokat, akik a félelem, aggodalom, kétségek rabjai. Nem jó. Te nem a megfelelő dologhoz láncoltad magad. Le kell verned ezeket a láncokat és a remény rabjává kell válnod. Ez azt jelenti, hogy mindegy meddig tart, mindegy milyen lehetetlennek tűnik, úgy kell hozzáállnod, hogy semmit sem tehetek ellene, úgyis bekövetkezik, úgyis sikerülni fog, úgyis túljutok rajta. Lehet, hogy sokáig fog tartani, de tudom, hogy ez is elmúlik. Lehet, hogy nehéz, de tudom, hogy közel vagyok a győzelemhez. Valaki megkérdezi tőled: Mi van veled? Azt hiszed neked minden sikerül? Mondd neki azt: Nem hiszem, hanem tudom, hogy így van. Én a remény rabja vagyok. Nem tudok megszabadulni tőle. Nem tudok negatívvá válni, nem tudok panaszkodni, mert ez a remény táplálja hitemet. Ez a remény felemeli lelkem. Azt mondhatják: Nem értelek. Láttam az orvosi jelentésedet, ami nem valami jó. – Igen, de van egy másik jelentésem is, amely azt mondja, Isten helyreállítja egészségem.
Láttam a gyermeked, sosem fog megjavulni. – Nekem van egy másik jelentésem, ami azt mondja, hogy én és házam lakói Istent fogják szolgálni.
Értsd meg, hogy talán semmit sem látsz ebből, még csak nem is néz ki úgy, hogy meg fog valósulni, de ez rendben van. A Szentírás azt mondja 2 Korinthusiak 5:7-ben: A hitünk vezet, nem a tekintetünk.
Ez azt jelenti, hogy nem kell látnunk, hogy elhiggyük, hanem pont ellenkezőleg, ha el hisszük, akkor fogjuk meglátni. Vedd azokat az álmokat és ígéreteket, melyeket Isten ültetett szívedbe és jelentsd ki minden nap, hogy meg fognak valósulni. Mondd: Köszönöm Atyám, hogy fizetségem napja közeleg, és én hiszem, hogy most is a javamra rendezed a dolgaimat.
Hadd kérdezzem meg, minek vagy a rabja? Félelemnek, aggodalomnak, önsajnálatnak, negatív gondolatoknak? Szakítsd el a láncokat és válj a remény rabjává. Várd el Isten jóságát és hidd, hogy most is munkálkodik életeden.
Olvastam egy patkányokkal végzett kísérletről. A tudósok azt vizsgáltak, hozzá állasuk hogyan befolyásolja élni akarásukat. Betették őket egy magas falu víztartályba, amiből nem tudtak kimászni és berakták egy teljesen elsötétített terembe. Mérték az időt, hogy meddig úszik, mielőtt feladja. A patkány egy kicsivel több, mint 3 percig bírta. Beraktak egy másik patkányt ugyanebbe a tartályba, de most hagyták, hogy fény árassza el a termet. Ez a patkány 36 órát úszott, 700-szor tovább, mint a másik, amelyik sötétben volt. Miért volt ez? A sötétben levő patkánynak nem volt reménye. Ha a jövőjébe tekintett, nem látott semmit. Nem volt miért élnie.
Ez történik, ha Isten kegyét elvárva nem adjuk fel. Tudván, hogy túljutunk az akadályokon hisszük, hogy Isten uralja a helyzetet. Ezért annyira fontos különösen a nehézségek idején emlékeztetni magunkat arra, hogy a Világegyetem megalkotója irányítja lépteimet, ő a tenyéren hord engem, és még ha nehéz is, tudom, hogy csak idő kérdése és megváltozik. Tudom, fizetségem napja eljön.
Néhányan éppen fel akartok adni egy álmot. Túl sokáig tartott, sosem fog megváltozni, sosem fog sikerülni. Nyerd vissza tüzed, szítsd azt a lángot. Az az álom még él. Még ha sokáig is tart, a jó hír az, hogy Istennek van még módja a megvalósítására.
Sok évvel ezelőtt Victoria elvesztett egy gyűrűt, amit az anyjától kapott. Egy gyémántköves gyűrű volt, ami már generációkon keresztül a családban volt. Nemcsak értékes volt, hanem az eszmei értéke is nagy volt. Amikor kirándulni mentünk, Victoria a ház különböző részein rejtette el a gyűrűt. Kerestük, kerestük minden fiókban, minden szekrényben. Megnéztem az ágyak mögött, székek között. Tálaltam olyan dolgokat, amiket már 10 éve nem láttam, de a gyűrűt sehol sem. Pár hónap keresgélés után én végül feladtam. De minden nap hallottam Victoriát, amint azt mondta: Atyám, köszönöm, hogy megtálalom a gyűrűmet. Köszönöm, hogy vezetsz engem.
Én nem mondtam erre semmit hangosan, de magamban (én a nagy hívő) azt gondoltam, Victoria, csak az idődet pazarlód. Felforgattuk az egész házat, az a gyűrű nincs itt.
Érdekes, hogy az anyja is észrevette, hogy már nem hordja a gyűrűt és rákérdezett. Victoria azt válaszolta, hogy elrakta a gyűrűt egy nagyon biztos helyre. Gondoltam, olyan biztos, hogy még mi sem találjuk.
Egy hónap elteltével legálabb 500-szor hallottam Victoriától, hogy megtalálja a gyűrűt. Soha nem mondta, hogy eltűnt, elvesztettem, mit fogok most csinálni. Úgy állt hozzá, hogy közelebb van hozzá, mint gondolja. Tudta, hogy egy nap előkerül a gyűrű.
3 év múlva hazafelé tartottunk Houstontól 2-órányira. Este 11-kor az országúton hajtva Victoria azt mondta: Joel, lassabban vezess, mert még megbüntetnek. Azt mondtam: Nem fognak megbüntetni. Csak 70-nel megyek és 65 a sebességkorlát. Azt mondta. Nem, a sebességkorlátozás éjszaka 60. Azt mondtam, nem, 65. Ő azt mondta: Joel, mondom, hogy menj lassabban. Én nevettem és azt mondtam: Victoria, én Isten kegyét élvezem, nem fogok büntetést kapni.
De Istennek van humorérzéke, mert ebben a pillanatban belenéztem a visszapillantóba és megláttam egy villogó vörös fényt. Ránéztem Victoriára és azt mondtam: Miattad fogok büntetést kapni.
Jött a járőr. Nagyon udvarias fiatalember volt. Kérte, hogy mutassam meg neki a jogosítványomat. Odaadtam neki. Azt kérdezte: Maga az a pap? Mondtam, igen. Kérdezte: Maga tartott beszédet ma este a Faith Family Gyülekezetben? Mondtam, hogy igen, az a nővérem temploma. Azt mondta, tudom, apám is ott volt, ő a fő jegyszedő. Gondoltam, ez nagyszerű. Olyan barátságos volt velem. Azt mondta, meg akarja nézni a biztosítási kártyámat. Victoria elkezdte feltúrni a kesztyűtartót. Sötét volt és már szerettünk volna tovább menni, de úgy tűnt mindenféle kártyát megtaláltunk, csak azt nem, amelyiket kerestük. Victoria elkezdte kipakolni a dolgokat és egyszer egész mélyre benyúlt a kesztyűtartóba és az egyik sarokban a kisujjával valami éleset tapintott meg. Tovább kutatott és egyszer csak előhúzta a gyűrűjét. Annyira boldog és izgatott lett, hogy elfelejtette tovább keresni a biztosítási kártyát. Gondoltam, te most boldog vagy, de én börtönbe fogok így kerülni. Végül csak előkerült a kártya és odaadtuk a rendőrnek.
Azt mondta: Joel, most továbbengedem, csak egy kérésem van. Ha elmegyek a gyülekezetébe, szeretném, ha foglalna nekem egy helyet. Azt mondtam: Biztos úr, én egy egész szekciót lefoglalok magának.
Továbbhajtottunk és arra gondoltunk, hogy Isten milyen jóságos, engem nem büntettek meg és Victoria megtalálta a gyűrűjét. Isten titokzatos módokon dolgozik.
Később elgondolkodtam azon, hogy Isten az én költségemre találtatta meg Victoriával a gyűrűjét. De az igazság az, hogy Victoria nem vesztette el hitét és úgy állt hozzá, hogy közelebb van hozzá, mint gondolja.
Ismertem egy fiatal párt, akik el akarták adni házukat. Sokan megnézték a házat, de nem voltak igazán jó kölcsönfeltételek. A piac nem ment, azt mondták nekik, legálabb 6 hónapig, ha nem 1 évig vagy akar 2 évig is el fog tartani, mire eladják. De ez a pár hitt és ők a remény rabjai voltak. Még ha nem is nézett ki jól a helyzet, ők emlékeztették magukat rá, hogy közelebb vannak, mint gondolják, bármelyik nap megtörténhet.
Egy férfi már másodjára jött vissza. El akart tölteni pár órát, hogy el tudja dönteni, megfelel-e neki. Ez a fiatal pár sokáig gondolkodott rajta, hogy levegyék-e a falakról a családi fotókat, amik elég személyesek, de úgy döntöttek, hogy fennhagyják. A férfi körülnézett mindent és néhány óra múlva felhívta őket az ingatlanügynök, hogy az illető meg akarja venni a házat. Az az érdekes, hogy ez a fiatal pár tagja Lakewood templomnak és nem sokkal azelőtt készítettünk egy közös képet az előtérben. Ők bekeretezték és feltették a könyvespolcukra. Ez a férfi, aki megvette a házat, elmondta, hogy feleségével nem tudtak két ház közül választani. De amikor meglátták a pár képét pásztorukkal, azt gondolták, ezek az emberek szeretik Istent, Lakewoodba járnak, ez kell, hogy a nekünk való ház legyen. Ez a fiatalember elmondta nekem később: Joel, te segítettél nekem eladni a házamat. Mondtam neki: Hallottam, most akkor beszéljünk a közvetítői díjról.
Barátaim, Istennek rengeteg módja van rá, hogy megvalósítsa álmaitokat. Előidézheti, hogy egy egyszerű kép a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen, hogy el tudj adni egy ingatlant. Előidézheti, hogy az éjszaka közepén megállítson egy rendőrjárőr és megtalálj valamit, amit keresel. Isten uralja a helyzetet. Kérlek, hogy légy a remény rabja. Minden nap úgy kelj fel, hogy elvárod kegyét. Ha azok a negatív gondolatok jönnek, ha lehetetlennek tűnik, és úgy érzed, elbátortalanodsz, csak mondogasd magadnak: Közelebb vagyok, mint gondolom. A Világegyetem megalkotója most is éppen a kiváltságokat, a megfelelő embereket, a megfelelő eseményeket, lehetőségeket sorakoztatja fel.
Azt mondod: Joel, én már annyi nehéz időszakon mentem keresztül. Teljesen igazad van. Túl vagy rajta. Ne maradj ott, változtass hozzá állasodon. A csalódások időlegesek, de Isten kegye egy életre szól.
Hallottam egy emberről, akinek egy kép volt az irodája falán. Egy nagy csónak, amit partra vetett a víz. Az evezők a homokba merültek, az óceán a háttérben 20-30 lábnyira. A csónak túl nehéz volt ahhoz, hogy megmozdítsák, csak ott feküdt megrekedve. A kép nem volt valami szép, sőt nagyon lehangoló volt. Az a csónak, amit arra teremtettek, hogy az óceán tetején táncoljon, itt feküdt élettelenül megrekedve a homokban. De a kép legalján egy apró felirat állt: A dagály mindig visszatér.
Mi az üzenet? Amikor visszatér a dagály, a látszólag tehetetlen, élettelen csónak új életre kel. Egy barát meglátta és megkérdezte: Miért akasztasz ilyet az irodád falára? Ez annyira lehangoló. A férfi azt mondta nagy csalódás érte, nem hitte, hogy valaha is újra boldog lesz. Egy pici antikváriumban látta meg ezt a képet és megvette pár Dollárért. Senkinek sem kellett, annyira lehangoló látványt nyújt, de azt mondta: Minden alkalommal, amikor ránéztem, azt mondtam magamnak, a dagály visszatér.
Mit tett? Hittel töltötte fel szívét. Azt mondta, közelebb vagyok, mint gondolom. A dolgok a javamra fordulnak.
Talán te is úgy vagy, mint ez az ember, megrekedve, partra vetve. A dolgok nem jönnek össze, nincs meg a régi energiád, lelkesedésed. Halld meg ezeket a szavakat: A dagály visszatér. Isten új életet ad álmaidnak. Érezni fogod, amint lelkének fuvallata felemel oda, ahol újra vitorlázni kezdesz. Nemcsak elviseled és túléled az életet, hanem táncolni fogsz a hullámok tetején. Ez azt jelenti, hogy olyan felszabadult életed lesz, amire Isten megteremtett. Mondd el magadnak minden nap: A dagály visszatér. Közelebb vagyok, mint gondolom.
Talán nehéz, de a jó hír, hogy ez a nehézség azt jelenti, hogy közel vagy a győzelemhez. Ne add fel azt az álmot, azt a házasságot, ne add fel, hogy egészséges életet élj. Lehet, hogy nehéz, de emlékezz rá, hogy megkapod jutalmad, ha hiszel. Isten megígéri, hogy fizetséged napja eljön. Ha megtanulsz a remény rabjává válni és minden nap azzal kelsz, hogy elvárod Isten kegyét, meg fogod látni, hogy Isten csodálatos dolgokat fog tenni. Túljutsz minden akadályon, legyőzöl minden ellenséget és én hiszem és kijelentem, hogy meg fogod látni minden álom, minden ígéret, melyet Isten szívedbe ültetett, meg fog valósulni.
Kepen: Victoria & Joel Osteen pasztor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.