Istennek Dicsőséget Adni – Keith Moore

12

jan

Egy több részes prédikációsorozat egyik darabját tesszük közzé, melynek fő témája a "Hálaadás – győzelem". Ez a rész arról szól, hogyan adjunk megfelelő választ a kegyelemre, hogy még jobban felfakadhasson életünkben a csodák forrása.

 

A hálaadás kivisz a problémából, megváltoztat téged és a körülményeidet. Kezdj el hálát adni – persze nem a betegségekért, gondokért, vagy hogy nincs pénzed. Isten nem a butaság Istene. Ő nem is tolvaj, gyilkos, vagy a pusztító. Viszont minden helyzetben hálát tudsz adni, függetlenül a helyzetedtől, s köszönd meg a választ. Már előre! Mielőtt még látnád vagy éreznéd a különbséget. S ekkor már elindultál a kivezető úton. Nem nagyszerű dolog ez?

1 Kor 15,57 „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Sokkal könnyebb lesz a helyzeted, ha így teszel. Amikor az Úr megteremtette az embert, nem félelemre, aggódásra teremtette. Ez nyomás alatt tartja az elmét és a lelket is, nem arra teremtett Isten, hogy ezt elhordozzuk. Sőt, többször mondja, hogy a félelmet és aggódást kerüljük. Ne aggódj semmi miatt – mondja. – Vesd minden gondodat az Úrra. Ne aggódj a holnap miatt, elég minden napnak a maga baja. Ne félj, mert semmi jó nem származik ebből, sőt, ez kárt okoz neked, és mindenkinek aki körülötted van.

Ha nagyon szeretnéd, hogy te és a körülötted levők jól járjanak, nem szabad megadni magad semmilyen félelemnek, aggódásnak. Persze tudjuk, meg leszel kísértve, függetlenül a kortól és nemtől, és mindentől, hogy félj, aggódj. De Isten kegyelme által ki tudod vetni ezeket. Mondhatod: "félelem, távozz tőlem. Visszautasítom a félelemet. Félelem, ellened állok!"

Ezt akkor is tudod mondani, mikor a félelemtől le vagy izzadva, vagy patakokban hull a könnyed, mikor reszketsz a félelemtől. De ekkor még fontosabb, hogy azt mondd: nem érdekel, hogy érzem magam, félelem ellened állok Jézus nevében, én nem vagyok hajlandó félni! Ha a félelem, aggódás gondolatai elárasztják az elmédet, akkor is meg tudod tenni, hogy minden gondodat Őreá veted. Uram én benned bízom, és hálát adok a válaszért, a megoldásért. 

Mit csinálsz akkor az aggodalmaskodás helyett? Választhatod a hálaadást.  Ahelyett hogy arról beszélnél, milyen hatalmas problémával állsz szemben, hálát adhatsz a válaszért, hogy kihoz téged ebből az Úr, hogy átvisz a gondokon, és győzelemre visz.

A fenti Ige jelen és jövő idejű, nem a múlton kell gondolkoznod. Így is mondhatjuk: Ő ad, és adni fog győzelmet. Tud olyan győzelmeket adni, amiket még nem is láttál. Ezt nevezzük hitnek. S ez a hálaadás összeköt téged azzal a hittel, hogy Ő képes téged megszabadítani.  Mi hálát adunk Istennek, amikor történik valami, de ez a hit számára már túl késő.

2 Kor2,14 „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket”

Ez is a jelen, de különösen a jövő időre vonatkozik. Tudsz hálát adni olyan győzelemért, amit most nem tudsz fizikailag megérinteni, látni? Persze. Tudsz hálát adni pénzügyi áttörésért, miközben el nem tudod képzelni, honnan jön a pénz? Tudsz hálát adni azért, hogy pénzügyi áttörést kapsz, sok pénzt, minden számládat és tartozásodat ki tudod fizetni, és el nem tudod képzelni, ez hogyan fog megtörténni. De nem is kell tudnod. Csak hitre van szükséged. A hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Amit csupán vársz még, és amit nem látsz, azoknak a valósága. Egyben lehetsz biztos: hálát adhatsz a győzelemért. Hálát adhatsz a gyógyulásodért.

Amikor a fejed lüktet mint egy vulkán, nem lenne jó dolog hálát adni a gyógyulásért? Ahelyett, hogy kiabálsz az Úrnak és panaszkodsz, siránkozol – de csak annál jobban mélyebbre lököd magad. "Uram, nem látod, miben vagyok? Miért nem adsz nekem hitet?" De nem Ő a probléma, nem kell Rá várnunk. A Biblia azt mondja, cselekedj úgy, mint a hit-atyád, aki előszólítja a nem láthatót mint létezőt, mintha már meglenne. Ábrahám az, akinek ezek alapján a nevét is megváltoztatta az Úr. Sok nép atyának hívta, miközben nem volt egy gyermeke sem, ráadásul ő és a felesége is túl idősek voltak. De Ábrahám fütyült erre, és azt mondta, nem, nem, én sok nép atyja vagyok. És elkezdtek a dolgok történni…

S mi ugyanúgy követelhetjük, kérhetjük.

Amiért Ábrahám hálát adott, valóság lett, annyi gyermeke lett, mint égen a csillag, vagy homokszem a tengerparton. Hogy tudta ezt elérni? Teljesen biztos volt benne, meggyőződése volt, és hálát adott Istennek, hogy amit neki ígért Isten, az meglesz. Dicsőséget adni Istennek, az magában foglalja a hálaadást is.

Luk 17, 13-14 „tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak”

Ekkor még nem voltak meggyógyulva. A paphoz akkor kellett menni, amikor már meggyógyultak, addig tilos volt, és ő igazolta ezt, és áldozatot mutatott be, és az illető ezután vissza tudott illeszkedni a közösségbe. Amíg nincs meggyógyulva, nincs ok elmenni a paphoz. Itt megint a hitről beszélünk. Jézus mondta: menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papnak – pedig még nem történt semmi. Még mindig betegek voltak. De Jézus azt mondta, menjetek. Ha látásban jártak volna, mondták volna: Jézus, előbb gyógyíts meg, s majd utána elmegyek.

A látásban, és nem hitben járók így beszélnek: csináld meg Istenem, s akkor megteszem, akkor majd hiszem.

Jézus mondta, menjetek, s mi történt? Ahogy mentek, közben meggyógyultak. 

Luk. 17,14 Jézus mondta, megtették, és meggyógyultak. Úgy tettek, mint akik mondták: "leprás voltam, de meggyógyultam, te igazold, és csatlakozhatok a közösségbe." Ezek a tünetek még megvoltak, mikor megvoltak, pedig Jézus jelenlétében voltak.

Egyszer fejlődő országban voltunk missziós úton, és vizet nem volt szabad inni. De én mégis ittam teát. A gyomrom soha nem rendetlenkedett, de másnap reggel olyan volt, mintha háború tört volna ki benne. De a szellememben tudtam, ha nem kelek fel, és nem készülődöm, bajba kerülök. Felkeltem, de nagyon erőtlennek éreztem magam, mint aki ki sem tud kelni az ágyból. Egyszercsak elkezdtem hálát adni az Úrnak, hogy meggyógyított, hogy megerősít, megtart engem. Felöltöztem, és elindultam a többiekkel egy nagyon rögös gyalogúton, pedig nagyon gyengének éreztem magam. De néhány órával később megdöbbenéssel vettem észre, hogy a tünetek elhagytak, az erőm visszatért. Dicsőség Istennek, meggyógyultam! Semmi gondom nem volt utána soha. Voltak mások, akik szintén teáztak, és két hétig nyomták az ágyat, majdnem meghaltak, olyan betegek voltak.

Mit tettek a leprások? Úgy tettek, mintha meggyógyultak volna. Sokszor a betegség azért tud megragadni, mert az emberek helyet adnak a betegségnek, elfogadják a tüneteket. S ez a legrosszabb. Nem tudod a betegséget kirúgni az életedből, ha az a legjobb barátod. Csak rosszabb lesz. Vannak, akik  arra használják, hogy ne kelljen dolgozni, vagy felelősséget, kötelezettséget vállalni. Vagy arra, hogy eltereljék a figyelmet a hibáikról. Vagy felhívják a figyelmet magukra, főleg gyerekek, fiatalok használják ezt öntudatlanul.

Soha ne használd a betegséget arra, hogy egy helyzetből kimenekülj. Sőt, arra sem, hogy a figyelmet magadra vond. Mert ez a legjobb útja annak, hogy fiatalon meghaljon valaki. A betegség ellenség, ahogy a halál is az. Még keresztények is beszélnek olyat, hogy édes halál… Ezt nem szabad. Isten gyermekeként nem kell félned tőle, a legkönnyebb lenne meghalni, de minket nem arra terveztek, hogy meghaljunk. Ádámot és Évát Isten arra teremtette, hogy örökké éljenek. 

A testünk a tudósok szerint rendszeresen megújítja magát. Elvileg tehát nem kellene megöregednünk. Az emberiség keresi is a megoldást arra, hogy testében örökké éljen. De tudjuk, hogy a test a bűn, az átok miatt megromlott, és senki sem tudja ezt megoldani. Hála Istennek mindazokért az áldásokért, amelyek az egészségügyben történnek, hogy az életünk meghosszabbodjon. De a testünk nem örökkévaló, és a betegség, a halál az ellenség. Ellene kell állni. Ne engedj teret neki, ne is add meg neki magad, és soha ne használd eszközként!

Tehát a leprások mikor gyógyultak meg? Útközben. Én meggyógyulhatok pl úton a munkahelyem felé, a kocsiban, ahogy éppen vezetek, vagy sétálok a napsütésben. Pedig nem is érzed gyógyultnak magad, egyáltalán nem.

Emlékszem, egyszer betegnek éreztem magam, de szolgálnom kellett. Elkezdtem szolgálni, és nem sok idő múlva elhagytak a tünetek. De ha megadom magam a betegségnek, bajba kerültem volna. Mindenki tudja figyelni a testét. Hidd el, mindannyian tudnánk valamilyen betegséget találni a testünkben, fájdalmat, valamilyen tünetet. S akkor már mondhatod is: nem tudom megcsinálni ezt a munkát, mert fáj mondjuk a könyököm. Sőt, ha azt mondod, a könyököm a gyenge pontom – az is lesz.

Mentek, s közben meggyógyultak. Ahogy te is mégy, meggyógyulsz – s közben hálát adsz a gyógyulásodért. Úgy cselekszel, mint aki már meggyógyult, olyan terveket készítesz, amiket egészséges emberek készítenek.

Luk17,15: „Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.”

Hangosan – ha félsz hangosan dicsérni az Urat, akkor nem is tűnik hit-cselekedetnek. Amikor tele vagy hittel, és teljesen valóságos számodra, akkor bizony kinyitod a szádat. Ez a volt leprás nagyon őszinte volt – hiszen meggyógyult egy halálos betegségből. Az élete gyakorlatilag végetért, s most visszakapta. Ez az az idő, amikor hangosnak kell lenni!

Köszönöm, hogy meggyógyítottál engem Uram, köszönöm, köszönöm! – mondhatta. Luk 17-17: „Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Sokszor meglepően az mutat hitet, akiről nem is gondolnád, és az nem, akiről pedig feltételezted. De mindenkinek egyéni kapcsolata van az Úrral. Hálát adni azt jelenti:  dicsőséget adni Istennek.  A hálaadás több mindent is jelent, többek között elismerni az Ő segítségét. Ha azt mondod, köszönöm hogy meggyógyítottál, azt is jelenti, hogy elismered, hogy Ő a gyógyító.

Vajon a tízből miért csak egy ment vissza? A többi mit csinált? Ott kellett volna lenniük, de ők nem érezték szükségét annak, hogy megköszönjék Jézusnak a gyógyulásukat. Lehet hogy azt gondolták- és megcsalattattak -, hogy úgyis meggyógyultak volna. 

Pedig az Úr kizárólag a szíve szeretetéből adta neked a gyógyulást. 

De ezt az embert semmi nem tarthatta vissza, hogy felemelt kézzel szaladjon vissza az Úrhoz: köszönöm, köszönöm!

Bizony sokszor megtörténik, hogy valakit kimentenek egy nehéz helyzetből, és a kimentett nem is veszi észre. Megvonja a vállát: úgyis kikerültem volna ebből, nem volt az olyan nagy vész. Ha mélyen voltál, és valaki utánad nyúlt, és kihúzott, mondhatod: igen, véletlenül épp erre járt… Ha szeretnél több kegyelmet Istentől, meg kell tanulnod megalázni magad, s azt, hogyan fejezd ki a háládat. Hálaadónak lenni: elismeri és felismeri az Ő segítségét, hálásnak lenni érte, és ki is fejezni azt. A többi kilencnek vissza kellett volna menni kifejezni a háláját. Ha nem vagy hálaadó, bajba kerülsz. 

Gyakorold, gyakorold a hálaadást – ez a belépő az imaválaszhoz, a nagyobb kegyelemhez. S amikor az Úr cselekszik az érdekedben, ne légy szűkmarkú. Ő a Megváltód! Hálaadás helyett ne magyarázd azzal az eredményt, hogy jól imádkoztál, ne is a hitednek tulajdonítsd, annak tuljajdonítsd, Aki megcselekedte. Mindig imádkozom, ezért történtek ezek a dolgok – ne mondd ezt, vagy: hittem, és ezért. De az Úr cselekszi! Te imádkozol, te hiszel, de az Úr cselekszik! Kinek jár a köszönet? Aki megcselekedte! S az nem te vagy – az Úr az, pedig nem kellett megtennie, de megtette.

2 Krón 32,24 Ezékiás beteg volt, s az Úr prófétát küldött az üzenettel: meg fogsz halni, rendezd el a házad. Amikor beteg az ember, akkor sincs valami jó kedve, de mikor az Úr azt mondja, nem is fogsz meggyógyulni… – na, az már tényleg nagy baj. De látjuk, nincs reménytelen helyzet. Ez a király, annak ellenére, hogy az Úr prófétája mondta neki a rossz hírt, nem esett kétségbe, elkezdte keresni Istent. Gyakorlatilag ő már egy halott ember volt, mégis, a próféta még ki sem ért az udvarból, már szólt az Úr újra. Fordulj meg, és mondd: láttam a te könnyeidet, és adok még 15 évet az életedhez. Biztos, hogy Isten embere elcsodálkozott: Uram, te szóltál az előbb, és én el is mondtam, most pedig egészen mást mondasz. Mégis visszament, és továbbította az új üzenetet, s a király állapota megfordult. Ez csoda volt. Teljesen helyreállt ez az ember.  De valamit elmulasztott.

2Krón32,24-: „Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az Úrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, 25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet. 26 Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az Úr haragja Ezékiás idejében.” Majd olvassuk, hogy az Úr gazdaggá is tette őt. „adott továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak, és aklokat a nyájaknak. 29 Városokat is épített, és sok juhnyája és szarvasmarhája volt, mert az Isten igen nagy vagyont adott neki."

Amplified: De Ezékiás nem fordult  az Úrhoz azért, hogy milyen jó dolgot kapott az Úrtól, hogy meghallgatta az Úr az imáját, pedig nagy kegyelmet kapott. De büszkeség vett erőt rajta. Ezért harag lett rajta, Júdán és Jeruzsálemen. A szíve felfuvalkodott. Ezékiás nem adott igazi hálaadást és dicséretet, mert a szíve büszkévé vált.

Elmulasztani hálát adni Istennek, büszkeség. Főleg ha cselekszik is az Úr. Ez azt jelenti, hogy a saját utadon jársz, nem is igényled az Úr segítségét, te mindent megoldasz.

Pedig ha nem adott volna nekünk lehetőséget, nem tudtuk volna megtenni. Az elismerés és felismerés nagyon fontos része a hálaadásnak. Elismered amit tett, és felismered, hogy Ő tette, és ezért hálás vagy, elmondod kifejezően. Ez a bensődet mutatja meg, és növeli az arra való kapacitásodat csodákra, áldásokra, hogy mit tudsz elvenni Istentől. Mit kap az alázatos szívű? Annak adja Isten a kegyelmet. A büszkéknek, a felfuvalkodottaknak pedig Ő ellene áll. Az igazi hálaadás  a valódi alázatosság gyakorlása. Elismered, és felismered, hogy Ő tette. 

Mondják: "A körülmények szerencsés alakulása…" – nem, Ő tette értem! Ő tette, értem. "A csillagok pont úgy álltak, hogy így alakult." "Olyan okos vagy, és mindig megfelelő dolgokat a megfelelő módon csinálod." Nem. Ő tette. Ő adta az érzéket nekem. Ő tette. Ráadásul Istennek nem kellett megtennie, de Ő megtette!

Ezékiás halott embernek számított, egy hatalmas keléssel a mellkasán. Már a végső stádiumban volt, nem kérdés hogy haldoklott, s akkoriban még nem volt modern orvostudomány. Isten meggyógyította őt, eltűnt a daganat, a fertőzés, a láz, Isten feltámasztotta egy pillanat alatt. De Ezékiás nem válaszolt megfelelően arra a kegyelemre, amit kapott. Mondhatta akár: "Ó, az egész Ezékiás család nagyon erős az imában, hitben, és én kijöttem a betegségből…

Később jöttek kémek Babilonból, ki akarták fürkészni a templom kincseit, amiket Ezékiás buta módon megmutatta az ellenségnek. Istennek ez nem tetszett. Az rendben van, hogy nem szégyelled, de nem szabad dicsekedni Isten áldásaival. A nagy bajok akkor kezdődnek, ha elmulasztod a hálaadást, és Isten beavatkozását, csodáit saját magad felmagasztalására használod. Vagyis mondod: "keményen odatettem magam az imában, mi csináltuk ezt. A mi munkánk eredménye." Nem csodálatos? – kérdezik tőled. "Hát tudod, keményen dolgoztunk" – és meg sem említed Istent. Mikor az Úr cselekszik valamit a te érdekedben, a megigazult ember egyetlen válasza a hálaadás lehet. 

Ezékiás nem volt hálás, és nem válaszolt, nem reagált helyesen a történtekre. Nem volt hajlandó hálát adni a történtekre, túl büszke volt ehhez. A különböző fordítások ezt sugallják. Nemsokára újra bajba került, és Ezékiás újra megalázta magát, Isten kegyelme pedig újra beavatkozott az életébe. Ezek után Ezékiás azt mondta : bocsáss meg, hogy olyan büszke voltam. S utána mindenkinek elmondta: Isten által gyógyultam meg. Szeretnék mindent megosztani: az első téma, hogy Isten milyen jó, a második, hogy milyen hatalmas. Mindenkinek el kell mondanom! Ilyenné vált Ezékiás. Istennek adni a dicsőséget, megegyezik azzal, hogy dicsérem Istent.

Fordította: Orbán Tibor

http://www.mindenlehetseges.hu/istennek-dicsoseget-adni-keith-moore/