Isten szeretetének megnyilvánulása

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1Jn 4:9-10) 

Mai Igénk egyszerűen, röviden, lényegre törően megfogalmazza azt, hogy miről is szól a karácsony. Ennek jobb megértésében további segítségünkre lesz a következő történet:

Egyszer egy néger törzsfőnök felkereste a náluk lakó misszionáriust. Bement abba a kis kunyhóba, ahol a misszionárius lakott. Ugyanolyan volt, mint az övék, de ő kunyhója falára kitett néhány fényképet. Többek között az édesanyjának a fényképét is. Nézte a törzsfőnök és megkérdezte: vannak még testvéreid? Azt mondja neki a férfi: nincs, anyám egyedüli fia vagyok. A törzsfőnök csodálkozni kezdett: és elengedett téged, egyedüli gyermekét, ilyen messzire? A misszionárius így felelt: igen, elengedett, mert szeret titeket, és szeretné, ha ti is megismernétek azt a Jézus Krisztust, aki őt is, az apámat is, meg engem is új életre hozott.

Aztán megnézett a törzsfőnök egy képet a misszionárius otthoni lakásáról. Nagyon szép, kényelmesen berendezett lakás, és ahhoz képest most egy összetákolt kunyhóban lakik ez az ember. Megkérdezte: nem sajnáltad otthagyni azt a szép lakást és idejönni ebbe a kis kunyhóba? Nem, mert én is szeretlek benneteket, és ha Jézus Krisztus beszélni akar veletek, el kellett, hogy jöjjek, és el kell, hogy mondjam azt a jó hírt a számotokra: nektek is van új élet.

A törzsfőnök ezen nagyon elgondolkozott. Azt mondta: igen, ez a szeretet.

Te is megtapasztaltad már, hogy ami karácsonykor történt – Jézus születése által –, az az Úrtól lett és Neked szól? Mert így szeret Téged is az Isten. Ennyire, ilyen mélyen, áldozatosan. Ennek tudatában legyen áldott, Jézus mellett eltöltött minden napod!