Isten ostora

Készítette: http://www.mindenlehetseges.hu/isten-ostora-2/

Nézzünk meg néhány jól ismert Igét arra, hogyan vezet, int, dorgál, fenyít és ostoroz a mi mennyei Édesapánk. Ezek az Igék az Úr végtelen szeretetét, türelmét, könyörülő, velünk együtt érző szívét mutatják be. Azt, hogy Ő minden módon azon „dolgozik”, hogy gyermekeit megsegítse. És ebben legfőbb eszköze: az IGE!

Kezdjük Jóbbal.
Jób 5,17-27 „Ímé (bizony, lám), boldog (a legteljesebb mértékben boldog; szerencsés, jómódú, áldott) ember az, a kit Isten megdorgál (megfedd, fenyít) (meggyőz, elmondja a hibát, megszid, megró); azért a Mindenható (feddő szavát) büntetését (fenyítését) meg ne (vesd) utáljad! Mert ő megsebez (ha sebet üt rajtad), de be is kötöz (újraalkot, helyreállít), összezúz, de kezei meg is gyógyítanak [gyógyulttá (teljessé, éppé) tesz]. Hat bajodból megszabadít (hatszor is megment, kiragad a nyomorúságból, szorongatásból), és a hetedikben (és hetedszer) sem (semmiképpen nem, soha) illet (ér, érint) a veszedelem (rossz, gonosz, kár, ártalom) téged (hetedszerre sem hagy bajba jutni). Az éhínségben (ha éhezel is) megment téged a haláltól, és a háborúban [hadviselés (átvitt értelemben is;) csata, harc] a fegyveres kezektől (a kard hatalmától). A nyelvek ostora elől rejtve leszel (biztonságban vagy), és nem kell félned (megijedned, megrémülnöd), hogy a pusztulás (rossz, gonosz, kár, ártalom) rád következik (jön, szakad) (ha rabló közelít, sem kell félned). A pusztulást és drágaságot neveted (pusztuláson és éhségen nevetsz) [megvetően (gúnyosan, lenézően) kinevet], és a fenevadaktól (veszélyes, dühös, vad állat) sem (semmiképpen nem, soha) félsz (ijedsz, rémülsz meg). Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz (mező kövei is szövetségeseid), és a mezei vad(ak) is békességben lesz (kibékülnek) veled. Majd megtudod (megéred) (meglátod magad), hogy békességben lesz a te sátorod (békesség lesz sátradban), s ha megvizsgálod a te hajlékodat (otthonodat) (szemed nem lát), nem találsz benne (sehol) hiányt. Majd megtudod (megéred) (magad tapasztalod), hogy a te magod megszaporodik (gyarapszik) (sok utódod lesz), és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. Érett korban (mikor beérik életed) térsz a koporsóba (sírba), a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak (jól).”

A fordítások összevetéséből kijelentést kapunk arra, hogy Isten hogyan fenyít; dorgál, és fedd meg: „Mindenható feddő szavát” vagyis: Ő mindent a beszédével, azaz: IGÉJÉVEL cselekszik, hiszen még a világot is az Ő Beszédével – Igéjével – teremtette (Zsid 11,3), és ma is hatalma Szavával tartja fenn. Jóbnak és barátainak még egyébként sem volt teljes rálátása a természetfelettire, nem voltak a teljes kijelentés birtokában, amely az Újszövetségben, Jézus Krisztus halála, feltámadása és megdicsőülése után jelentetett ki. Jób barátja, Elifáz arról beszél itt a látható világban szerzett tapasztalataira támaszkodva, hogy a Mindenható sebez és zúz össze (még ha utána újra helyreállít is), miközben az Ige világosan elénk tárja, hogy sátán műve volt ez Jób életében. Isten a Jób könyvének végén, miután Jób találkozott az Úrral, és a félelemből tett vallásos cselekedeteit elhagyva "már szemeivel" is látta az Urat, nem "csak hallott felőle", azt mondja Jóbnak, hogy imádkozzon a barátaiért, mert "nem igazán beszéltek felőlem."
Nézzünk egy másik Igét: : „Az Úrnak fenyítését (intését, intelmét) fiam, ne utáld (vesd) meg (ne hárítsd el), se meg ne und (utáld) az ő dorgálását (ne állj ellene). Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja (megfeddi), és pedig (de) mint az atya (apa) az ő fiát, a kit kedvel (akinek jót akar).” (Péld. 3,11-12)

Ezek az Igék ismét arról beszélnek, hogy az Úr fenyítése, intése: intelem, vagyis figyelmeztetés számunkra! Amint azt egy szerető apa teszi.

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok (dúsgazdag), meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de (és) nem tudod (nem látod), hogy te vagy a nyomorult (nyavalyás), a szánalmas (szánalomra méltó) és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított (megpróbált) aranyat, hogy meggazdagodj (gazdaggá légy), és fehér ruhát, hogy felöltözz (öltözeted legyen), és ne lássék (ki) szégyenletes (rút) mezítelenséged; és végy gyógyító írt (kenetet), hogy bekend a szemed, és (hogy) láss. Akit én szeretek, megfeddem (korholom) és megfenyítem: igyekezz tehát (buzdulj fel), és térj meg!” (Jel. 3,17-19)

A laodiceabeliekhez írt levélből láthatjuk meg, hogy a gyakorlatban mit jelent a fenyítés: Megtérésre való felszólítás!

Egy újabb ismert Ige, amely Isten ostorozásáról beszél:
„És elfeledkeztetek-é az intésről (bátorításról, vigasztalásról), a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, se meg ne lankadj (ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd, korhol) téged; Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja (megfenyíti), megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek (maradjatok állhatatosak a fenyítéskor), akkor (hiszen) veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik (milyen) fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül (maradtok) valók vagytok, melyben mindenki részesül, korcsok (fattyak) vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük (tiszteletben tartottuk, tiszteltük) őket; avagy nem (kell) sokkal inkább engedelmeskedünk-é a szellemek Atyjának, és élünk (hogy éljünk)(hogy így elnyerjük az életet)! Mert ám azok (ők) kevés (rövid) ideig, tetszésük (saját elgondolásuk, hangulatuk szerint) szerint fenyítettek; ő (ellenben a legjobbat akarja nekünk) pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk (szentségének részesévé legyünk). Bármely fenyítés ugyan jelenleg (pillanatnyilag, most) nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek (inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez), ámde utóbb (később azonban) az igazságnak békességes gyümölcsével fizet (gyümölcsét hozza) azoknak, a kik általa gyakoroltatnak (akik megedződtek általa) (a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli). Annakokáért a lecsüggesztett (lankadt, megroggyant) kezeket és az ellankadt (a megroskadt) térdeket egyenesítsétek föl (erősítsétek meg), És lábaitokkal egyenesen (egyenes ösvényen) járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon (meg ne botoljon, lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék), sőt (hanem) inkább meggyógyuljon.”
(Zsid.12,5-13)

Az ostorozás „megfejtése” (tudjuk, hogy az Igét az Ige magyarázza meg a legjobban):
ˇ"Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő (múló) harmat. Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem napvilágra jön (ítéletem elérkezik, mint a világosság)."
Hós. 6,4-5)

Kiderül tehát, hogyaz „ostorozás” a prófétai szóval történik , vagyis: Isten Igéjével, hiszen a próféták Isten Igéjét szólták!

A fentiek nagyon világosan mutatják, hogy Isten, a mi szerető Mennyei Édesapánk semmi rosszat, bajt, betegséget vagy csapást nem készített nekünk vezetés, intés, fenyítés, ostorozás címén, ez nem az Ő kedves, jó, és tökéletes akarata. (Egyébként ha az lenne, akkor bűn lenne gyógyulást kérni, és az orvosok volnának a legnagyobb bűntársak!) Nem is engedi meg ezeket.

Amit megenged, az az, hogy letérhessünk a keskeny útról (bűn, vagy engedetlenség által, de elegendő, ha "csak" a saját fejünk után megyünk), és így az ördögnek adjunk hatalmat, aki a bűnben leledzik (1Ján 3,8). A sötétség fejedelme pedig azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson! Saját tapasztalataink alapján, és körbenézve az Egyházban is beláthatjuk: a szenvedés senkit sem vezet közelebb Istenhez. Nagyon sokan megkeményednek a szenvedés hatására, elcsüggednek vagy éppen fellázadnak, „megharagszanak” Istenre. Ha a szenvedés segítene a szentségben való növekedésben, úgy gondolom, a legtöbb keresztény a szentségnek már egy nagyon magas fokán állna. Persze ez nem így van. Jézus Krisztus adatott nekünk szentségül (is)! Nem a szenvedés, hanem az Ige tesz minket szentté, tökéletessé, bölccsé. A Szent Szellem által felkent Ige, és semmi más, újít meg, ad világosságot, vezet, int, figyelmeztet, „ostoroz” – hogy térj meg, fordulj vissza az utadon, ne a saját akaratodat, utadat kövesd, hanem Istenét! Mindenkinek saját személyes döntése, hogy megkeményíti-e a szívét a szenvedés alatt, vagy visszatér az Úrhoz, és újra az Igéhez „szabja” az életét. Ez az Ige alapján, hit által történhet. Ha pedig valaki arról van meggyőződve, hogy Istentől jött az a nehézség, nehéz hinni a szabadulásban. Legfeljebb reménykedni lehet – ami azonban a baj idején nem elégséges!

Nagyon fontos tudni, bizonyosnak lenni abban, hogy számíthatunk az Úrra, hogy Tőle semmi bántás nem jön (még ha „rosszat” tettünk volna sem, épp ellenkezőleg, Ő ott áll mellettünk, és nyújtja a kezét, hogy bele kapaszkodva kijöjjünk a veremből, amelyben nincsen víz) – mert csak akkor tudunk TELJES HTET gyakorolni a szabadulásban, a gyógyulásban - és az végbe is megy!

Nagyszerű, csodálatos példa és biztatás erre Dodie Osteen (az egyik legdinamikusabban növekvő amerikai gyülekezet pásztorának felesége) bizonysága, aki rákból gyógyult meg Jézusba, az Igébe vetett hit által. Lentebb olvashatod.