Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük,
mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami
ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ
teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem
dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak
gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. (Róma 1: 19-21)
Makovecz Imre, néhány hónapja elhalálozott építész
fogalmazta meg a következőket: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet!
Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen
szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik.
Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy
állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű
világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a
kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező.
Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk,
ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az
ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van
mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája,
egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális
megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-
nem tetszik.
A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor
megszűnik a tetszik- nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel,
amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem
hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem
vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy
hívják: Jézus Krisztus.”
Te is így gondolod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.