Ige: A Szent Szellemről

Kijelentés arról, hogy miért szükséges a Szent Szellembe való bemeritkezés, ki Ő, miért jött, és ki az Isten, az egyetlen ÚR!

Az Úr Jézus ígérete:  „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom, és] elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49)

Már Bemerítő János így prófétál: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11).

Az Úr Jézus feltámadása után 40 napon keresztül: „És velük (a tanítványaival) összejövén [egybegyűjtvén őket, és egyszer, amikor együtt evett (sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [el ne távozzanak] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]” (Csel. 1,4-5).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Már Dávid így prófétál: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsolt. 27,14).

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy kit kell várni: „Az Úr pedig a Szellem [az Úr ugyanis Szellem]; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17).

És hogy ki az az Úr, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24).

Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok „(Ján. 15,26-27).

 „De én az igazat (alétheia: valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.  És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet, irányít, kísér«. Mert nem Önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket (az eljövendő dolgokat is) megjelenti (kijelenti) néktek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből (merít, és) vesz, és megjelenti (és azt jelenti ki) néktek” (Ján. 16,7-11.13-14).

Már Ézsaiás így prófétál a Szent Szellem kiáradásáról, és annak eredményéről: „Végül kiárad ránk a Szellem a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; És lesz az igazság műve békesség (mert az igazság békét teremt), és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (Ésa. 32,15-18).

Mert: „a Szellem az igazság” (1 Ján. 5,6).

Az Atya ígérete pedig így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29).

Ézsaiás prófétán keresztül is hangzik az ígéret:  „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam (és szolgáim, akiket kiválasztottam), hogy megtudjátok (és megismerjetek) és higgyetek nékem (bennem) és megértsétek, hogy én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Én hirdettem (és én mondtam meg), és megtartottam, és megjelentettem (hogy megszabadítalak, nem valamelyik idegen isten), és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek (ezután is csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből kimentsen (kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja (ki másíthatja meg) azt meg? Így szól (ezt mondja) az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek (érdeketekben) küldöttem el Bábelbe (Babilóniába, letörök minden zárat), és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba” (Ésa. 43,10-14).

(Megjegyzés: az Ószövetség minden Igéjében, ahol az ÚR szó szerepel, a héberben mindenütt a JHVH, vagyis Jahve szó szerepel).

„Ímé, (én) újat cselekszem; most készül (most kezd kibontakozni), avagy nem tudjátok még?  (majd megtudjátok) Igen, a pusztában utat szerzek (már készítem az utat a pusztában), és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (folyókat fakasztok). Dicsőíteni fog engem (még) a mező vada (is), a sakálok és struccok (is), hogy vizet szereztem (mert vizet fakasztok) a pusztában; a kietlenben folyóvizeket (és folyókat a sivatagban), hogy választott népemnek inni adjak.

A nép(nek), amelyet magamnak alkoték (formáltam, hogy), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21).

„Kopasz (kopár) hegyeken folyókat nyitok (fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává (bővizű tóvá) teszem és az aszú (a szomjú) földet vizeknek forrásivá. A pusztában cédrust (a hatalom szimbóluma), akácot nevelek (növesztek) és mirtuszt és olajfát (Júda szimbóluma), plántálok a kietlenben (a pusztaságba). Ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt (borókafenyőt ültetek, meg kőrisfát). Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék (vegyék észre) és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze művelte ezt (hogy az ÚR keze vitte ezt végbe), és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa. 41,18-20).

„Mert vizet öntök (árasztok) a szomjúhozóra (a szomjas földre), és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra). És növekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén). Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti (Jákób nevére hivatkozik), és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve (dicsekedve) Izráel nevét említi. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém. (Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam); és jelentsék meg (és mondják el) a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem, megmondtam). Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)!” (Ésa. 44,3-7).

János apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki tette az ígéreteket: „Szellemben valék ott (elragadtattam) az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót (hatalmas hangot), mint egy trombitáét. Megfordulok azért, hogy lássam a szót (milyen hang szólt hozzám), amely velem beszél; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (palástba) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,10.12-13.17)