Ige: Bemerítő Jánosról.

Mint követendő példáról:

Aki Isten küldötte, az nagyon szerény, és egyszerű ember.

Arra hallgatnak az emberek.

Az az Evangéliumot – vagyis a győzedelmes hadvezér érkezésének jóhírét – hirdeti.

Ő Az Úr Jézusban való hit szükségességét hirdet

„Előáll [megjelent] vala János, bemerítvén a pusztában [sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] és prédikálván  a megtérésre [mely az új felismerésre térésről] szóló alámerítkezést [vagyis: hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. Visszatérést, visszafordulást Isten felé] a bűnöknek [céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK] bocsánatára. [eltörlésére; elengedésére]

És kiméne [kivonult] hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek [alámerítkeztek] mindnyájan őáltala a Jordán [jelentése: lejövő] vizében, bűneikről [céltévesztésükről] vallást tévén [a saját céltévesztését mindenki elismerve, megvallva].

János pedig teveszőrruhát és dereka [csípője] körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei (vad)mézet eszik vala.

És prédikála [ezt hirdetve, és], mondván: Utánam jő, aki erősebb [és hatalmasabb] nálam, akinek nem vagyok méltó [sem elegendő], hogy lehajolván [leborulva], sarujának szíját megoldjam [és kifűzzem].

Én vízbe merítettelek [alá] titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket (alá)meríteni! (Márk. 1,4-8)

János apostol így tesz bizonyságot Bemerítő Jánosról, és feladatáról: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” (Ján. 1,6-8)

És mert rendkívül fontos a kijelentés, minden apostol erről prédikál, vagy ír. Lukács is bizonyságot tesz: „Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus (a Felkent)?  János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket” (Luk. 3,15-16)

 A farizeusok (A vallási vezetők) küldöttei jöttek: „És megkérdék őt és mondának néki: Miért merítsz be tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítelek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam” (Ján. 1,25-27)

Az apostol Efézusban prédikál: „Monda pedig Pál: János megtérésnek (a gondolkodásmód megváltozásának bemerítésével) merített be, azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,4)