Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Sokat dolgozott a gyülekezetért, mint elöljáró, de mint asztalos is. Édesapja nem volt istenfélő ember, még józan életű sem, édesanyja azonban nagyon buzgó gyülekezeti tag volt, akivel kisfia (majd nagyfia) rendszeresen eljárt a gyülekezetbe minden összejövetelre.
Mint minden édesanya, ő is nagyon szerette egyetlen gyermekét. Hadd írjam ide gyorsan, hogy nemcsak az édesanya, hanem a gyülekezet is szerette a gyermeket, minden pajkossága ellenére is. Talán pótolni akarták a hideg szívű édesapát. Így a gyülekezet jó lelkiállapota is odakötötte őt a közösséghez.
Már tízéves korában megtanult harmóniumozni, ami még jobban odakapcsolta a gyülekezethez, nősülése után elment - megtérve - a felesége gyülekezetébe. Ott nagyobb szükség volt rá, mert ott volt harmónium, de nem volt, aki játsszon rajta.
Munkahelyén gyors kezű, szorgalmas segéd volt. Később tagja lett egy faipari szövetkezetnek, amelyiknek az elnöke hamar felfigyelt munkájára, s főleg józan életére. A többiek hétfőn elmondták, hol és hogyan mulattak tegnap, és mennyit költöttek. Ő nem szólt bele, hát a többiek hátfőn megkérdezték:
- Te hol töltötted a vasárnapot?
- Én imaházban voltam, kísértem az éneket harmóniumon, igei tanítást hallgattam...
A szövetkezet elnöke zsidó ember volt, s mikor ezeket hallotta, behívta az irodájába egy kis ,,beszélgetésre".
- Én elmegyek nyugdíjba, és szeretném, ha maga lenne az utódom - mondta az elnök. - Azt tudom, hogy a szavazatok nagy százalékát megkapja. Ahhoz azonban érettségi kell, hogy több, mint száz dolgozónak munkát biztosítson, eladja a termelt árut, és fölfelé is ,,elismerjék". Végezze el a faipari technikumot, és én nyugodtan megyek nyugdíjba.
Szót fogadott, s 50 évesen elvégezte az iskolát. Ő lett az elnöke a szövetkezetnek. Ma is az.
Munka végeztével, anyag után kutatva telefonálgatott ide-oda, s közben Pécsre is telefonált egy szövetkezetbe, amelyiknek az elnöke nagyon kedvesen beszélt vele. Tanácsokat adott, s kért, de feltűnt neki a nem mindennapi hangú beszéd, s azt kérdezte a pécsi elnök:
- Hol szokta maga tölteni a vasárnapját?
- Az imaházban, a családommal együtt. Harmónista vagyok, de vágyom is oda.
- Igen? - folytatta. - Én is odajárok, Pécsett. Hát szervusz, testvér! Máris ajánlok nektek megrendelőt, mivel nekünk nincs olyan gépünk, amivel azt a munkát elkészíthetnénk. Te is irányíts nekünk megrendelőt...
Egy közös ismerőst neveztek meg, akit mindketten ismertek és szerettek. Ezen aztán megnyugodtak, ma is folyik, nemcsak a munka, hanem egymás üzleti támogatása is.
Testvérem, aki e sorokat olvasod: Rá lehet-e ismerni üzletkötésed közben is a benned lévő krisztusi alaptermészetre? Munkahelyeden beszédedből, segítőkészségedből a tanítványi vonalra? Én magam is mérlegen állok
- Uram, csak ne találtassam híjával, mint Belsazár király!
Vass Ferenc-
Mint minden édesanya, ő is nagyon szerette egyetlen gyermekét. Hadd írjam ide gyorsan, hogy nemcsak az édesanya, hanem a gyülekezet is szerette a gyermeket, minden pajkossága ellenére is. Talán pótolni akarták a hideg szívű édesapát. Így a gyülekezet jó lelkiállapota is odakötötte őt a közösséghez.
Már tízéves korában megtanult harmóniumozni, ami még jobban odakapcsolta a gyülekezethez, nősülése után elment - megtérve - a felesége gyülekezetébe. Ott nagyobb szükség volt rá, mert ott volt harmónium, de nem volt, aki játsszon rajta.
Munkahelyén gyors kezű, szorgalmas segéd volt. Később tagja lett egy faipari szövetkezetnek, amelyiknek az elnöke hamar felfigyelt munkájára, s főleg józan életére. A többiek hétfőn elmondták, hol és hogyan mulattak tegnap, és mennyit költöttek. Ő nem szólt bele, hát a többiek hátfőn megkérdezték:
- Te hol töltötted a vasárnapot?
- Én imaházban voltam, kísértem az éneket harmóniumon, igei tanítást hallgattam...
A szövetkezet elnöke zsidó ember volt, s mikor ezeket hallotta, behívta az irodájába egy kis ,,beszélgetésre".
- Én elmegyek nyugdíjba, és szeretném, ha maga lenne az utódom - mondta az elnök. - Azt tudom, hogy a szavazatok nagy százalékát megkapja. Ahhoz azonban érettségi kell, hogy több, mint száz dolgozónak munkát biztosítson, eladja a termelt árut, és fölfelé is ,,elismerjék". Végezze el a faipari technikumot, és én nyugodtan megyek nyugdíjba.
Szót fogadott, s 50 évesen elvégezte az iskolát. Ő lett az elnöke a szövetkezetnek. Ma is az.
Munka végeztével, anyag után kutatva telefonálgatott ide-oda, s közben Pécsre is telefonált egy szövetkezetbe, amelyiknek az elnöke nagyon kedvesen beszélt vele. Tanácsokat adott, s kért, de feltűnt neki a nem mindennapi hangú beszéd, s azt kérdezte a pécsi elnök:
- Hol szokta maga tölteni a vasárnapját?
- Az imaházban, a családommal együtt. Harmónista vagyok, de vágyom is oda.
- Igen? - folytatta. - Én is odajárok, Pécsett. Hát szervusz, testvér! Máris ajánlok nektek megrendelőt, mivel nekünk nincs olyan gépünk, amivel azt a munkát elkészíthetnénk. Te is irányíts nekünk megrendelőt...
Egy közös ismerőst neveztek meg, akit mindketten ismertek és szerettek. Ezen aztán megnyugodtak, ma is folyik, nemcsak a munka, hanem egymás üzleti támogatása is.
Testvérem, aki e sorokat olvasod: Rá lehet-e ismerni üzletkötésed közben is a benned lévő krisztusi alaptermészetre? Munkahelyeden beszédedből, segítőkészségedből a tanítványi vonalra? Én magam is mérlegen állok
- Uram, csak ne találtassam híjával, mint Belsazár király!
Vass Ferenc-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.