Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem
sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg"
(Ézs 43,2).
Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a
folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy
komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de
diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a
vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek
között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai
körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.
Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és
kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez
nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz
szaga sem érződik meg rajtunk.
Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a
menny felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan
veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem nyugalomra talál
benned.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.