Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Józsi bácsi szén bányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatják őt a szüleivel együtt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába. Ezért a fiú alig várta a meghívást.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival az öreg autóval. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi azonban fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
...ő is kapott sisakot, amelynek homlok részéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki jó tanácsot is:
- Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, de a sisak lámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha oda nézel, nem botlasz el, hiszen a botlás mindig a közeli dolgokon történik, igaz?
Ezen érdemes volt elgondolkozni. És amíg Dani gyakorolta a közeli lépések figyelmét, sok minden eszébe jutott, és Józsi bácsi is azt magyarázta később:
- Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? - kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: "ha az Úr akarja és élünk..." (Jakab 4,15). Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye, Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát...
- És úgy jár, mint én - értette meg a dolgot Dani -, mert a jövőn jár az esze és a szeme, éppen a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik...
Kis csend után még azt mondta Józsi bácsi:
- Tudod még az éneket, amit le jövet dúdoltunk? - És Dani emlékezett rá: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!"
Mindaz, amit látott Dani odalent a mélyben, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult tőle: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" És mivel gyermekkorában megtanulta az ide vonatkozó Igét, az ének után mindig elmondta magában:
"Ha a világosságban járunk, ahogyan Önmaga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!"
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival az öreg autóval. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi azonban fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
...ő is kapott sisakot, amelynek homlok részéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki jó tanácsot is:
- Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, de a sisak lámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha oda nézel, nem botlasz el, hiszen a botlás mindig a közeli dolgokon történik, igaz?
Ezen érdemes volt elgondolkozni. És amíg Dani gyakorolta a közeli lépések figyelmét, sok minden eszébe jutott, és Józsi bácsi is azt magyarázta később:
- Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? - kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: "ha az Úr akarja és élünk..." (Jakab 4,15). Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye, Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát...
- És úgy jár, mint én - értette meg a dolgot Dani -, mert a jövőn jár az esze és a szeme, éppen a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik...
Kis csend után még azt mondta Józsi bácsi:
- Tudod még az éneket, amit le jövet dúdoltunk? - És Dani emlékezett rá: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!"
Mindaz, amit látott Dani odalent a mélyben, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult tőle: "Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!" És mivel gyermekkorában megtanulta az ide vonatkozó Igét, az ének után mindig elmondta magában:
"Ha a világosságban járunk, ahogyan Önmaga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.