Példabeszédek 3. fejezet: A BÖLCSESsÉG ELNYERÉSÉNEK ÚTJA (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 3,1 [Szerelmes] Fiam! Az én tanításomról [(tóráh tôráh): irányításomról, utasításomról, törvényemről] el ne felejtkezzél, és [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül ne hagyd]. És az én [(micəváh): kijelentett] parancsolatomat megőrizze, és [(nácar): megtartsa] a te elméd [a te szíved, (léḇ): a szellemi életed központja, az Ige befogadásának szerve]^*

*És ezt azért mondja az Úr, hogy: „A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. (Zsolt. 44,17).

Az Úr Jézus azt mondja, hogy: „Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”(Jn. 14,21).

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk”(1 Ján. 2,3-5).

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3)

Péld. 3,2 Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet^* [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked]^**

*Békességet: a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű) megfelelőjeként az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél.

**És azt mondja az Úr, amit kérsz: „Sőt még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget...És ha az én útaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat...: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14)

Ezért: „Hagyjátok el az együgyűséget, és éljetek,és  járjatok az értelem útján!” (Péld. 9,6)

„Mert én általam sokasodnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.” (Péld. 9,11)

És ha te újra hallgatni fogsz az ÚR szavára, és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma megparancsolok neked. Bővölködővé tesz Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra öröme telik az Úrnak abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan öröme telt atyáidban, ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz teljes szívvel és teljes lélekkel.

Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! (5Móz. 30,8-16)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kire kell hallgatni: „A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond?

„Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz (vagyis megmenekülsz, megszabadulsz boldogságot, és megtartatást, jólétet, és jóllétet, azaz: egészséget jelent számodra). Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” (Róm. 10,6-11)

Péld. 3,3 Az irgalmasság [(ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság, részvét, szánalom, könyörületesség] és igazság [('ĕmeṯ): hit, hűség, megbízhatóság; őszinteség, igazságosság, meggyőződés, bizonyosság] ne hagyjanak el téged. [(qášar): erősen] kösd [és erősítsd] azokat a te nyakadra, írd [és vésd] be azokat a te szívednek [(léḇ): a szellemi életed központjának, az Ige befogadásának szervének] táblájára*

*És hogy el ne felejtsed: „... gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül (a kezeid cselekedjék), és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (hogy mindig az igére nézz). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5 Móz. 6,7-9).

 „Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve!” (Péld. 6,21).

 „Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.” (Péld. 7,3).

„És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre.” (2 Móz. 13,9-10).

Hogy miért fontos ez, arról az Úr Jézus így beszél: „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek” (Mát. 5,7).

„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” (Jak. 2,13).

És hogy hogyan nyilvánul meg az irgalmasság, azt az Úr Jézus kijelentése világosítja meg: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok (vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe) azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mát. 5,44-48).

Ez az áldások egyik forrása: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.”(Zsolt. 85,11-14)

Péld. 3,4 Így nyersz [és találsz] kedvességet [megkedvelést; tetszést] és jó értelmet [előmenetelt, jóindulatot, jóváhagyást, szép jutalmat] Istennek és embernek szemei előtt^*

*Bölcsesség hívogat, mert csak általa lehet „kedvességet nyerni” Isten és ember előtt: „Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.” (Péld. 8,35)

A megnyert bölcsességben növekedni is lehet és kell: „A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt.” (1 Sám. 2,26)

„Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Luk. 2,52)

Ő tesz alkalmassá arra, hogy: „... gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2 Kor. 8,21)

Alkalmassá tesz, és figyelmeztet is rá: „... A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt” (Róm. 12,17).

Péld. 3,5 Bizodalmad legyen [és teljes szívvel bízzál] az Úrban [Istenben] teljes elmédből [szívedből, vagyis teljes bensődből]; a magad értelmére [a magad eszére, okosságára; (bínáh): ítélőképességére, megértésére, értelmedre, belátására] pedig ne támaszkodjál [és ne hagyatkozzál]*

*És folytatódik a kijelentés: „Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.” (Péld. 22,19)

Mert: „Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.” (Zsolt. 125,1)

Aki pedig: „magában bízik, bolond az...” (Péld. 28,26)

Mert: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Péld. 14,12)

Ezért: „Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak (akik bölcseknek képzelik magukat), és eszesek önnön maguk előtt (és magukat tartják okosnak)!” (Ésa. 5,21).

 „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön” (Jer. 17,5-6)

Ezért: „Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége” (Zsolt. 146,3)

 „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem (és tudja rólam), hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet (jogot) és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

Bizony: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt. 118,8).

És: „...áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.” (Jer. 17,7)

Mert: „...akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31)

„Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt. 103,5).

Hát ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Péld. 3,6 Minden te útaidban megismered őt [ezért próbáld fölismerni, gondolj rá, és ismerd el őt]. akkor ő igazgatja [és egyengetni fogja ösvényeidet, és egyenessé teszi] a te útaidat [a te lépéseidet]*

*És újra és újra így bátorít a Szent Szellem: „Az Úr (irányítja, és) szilárdítja meg az igaz (a megigazult) ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el (és nem marad fekve), mert az Úr (kézen fogja, és) támogatja kezével” (Zsolt. 37,23-24).

„Az igaznak (a megigazult embernek) ösvénye egyenes, (mert Te egyengeted) és egyenesen készíted az igaznak (a megigazult embernek) útját” (Ésa. 26,7).

Mert: „Az embernek elméje gondolja meg (és az értelme terveli ki) az ő útát; de az Úr igazgatja (és irányítja) annak járását” (Péld. 16,9).

Ezért: „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Péld. 16,3).

És: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” (Zsolt. 55,23)

Mert Isten nem változott, ezért számunkra is ez az üzenet: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Pét. 5,7)

Az Úr Jézus is arra buzdít, hogy a mindennapi szükségleteinket is tárjuk az Úr elé: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek...” (Mát. 6,25)

És mert Dávid ezt teszi, azért vallhatja: „én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.” (Zsolt. 5,8)

 Isten megígérte, hogy: „...Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;” (Zsid. 13,5).

Péld. 3,7 Ne légy bölcs a te magad ítélete [vagyis véleménye] szerint; [ne tartsd magadat önnön szemedben bölcsnek] féld [vagyis tiszteld] az Urat, [az Istent], és távozzál el a gonosztól [és kerüld a rosszat, a haszontalan, káros, ártalmas, gonosz dolgokat, a bajt]*

*Isten véleménye azokról, akik a világi tudományokban való jártasságuk miatt azt hiszik magukról, hogy ők bölcsek: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak.” (Ésa. 5,21)

Aki önmagát bölcsnek tartja, arról Isten véleménye ez: „Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz a bolondhoz, mint hozzá. (Péld. 26,12).

És: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, vagyis a Krisztus népét: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva:...Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók” (1 Kor. 3,18.20)

„Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem” (1Kor. 1,19)

Ezért: „...Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm. 12,16)

 „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1 Kor. 4,7).

Bölcsességre az Úr tud csak megtanítani, és Ő ezt teszi is, ha hagyom: „Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5 Móz. 4,5-6)

A bölcsességről így tanít az Úr: „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad” „...és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Zsolt. 111,10; Péld. 9,10).

Az igazi bölcsességet a Szent Szellem adja, hiszen Ő a: „… bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme”  (Ézs 11,2).

Mert: „....Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki” (Ján. 3,27)

Ezért: „...mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon (Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is...” (Róm. 12,3.6)

Hiszen: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak. 1,17).

Péld. 3,8 Egészség [és gyógyulás] lesz ez a te testednek [(szómádnak): a te személyednek, egész lényednek], és megújulás [üdítő balzsam, felüdülés, erősítés, életerő] a te csontaidnak*

*Hát: „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész (hús)testüknek” (Péld. 4,21-22).

Mert így leszel bölcs, és: „A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját (és értelmesen beszél), és az ő ajkaival öregbíti a tudományt (és gyarapítja a tudást). Lépesméz a (kedves, és) gyönyörűséges beszédek (logosz: igék); édesek a léleknek, (a te énednek), és gyógyulás az életednek” (Péld. 16,23-24)

Péld. 3,9 Tiszteld [meg] az Urat a te marhádból [a te vagyonodból], a te egész jövedelmed zsengéjéből [Más fordítás: Adj az Úrnak minden bevételed – terményed, termésed – elsejéből, és egész jövedelmed legjavából]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ne késsél adni abból, amiből bőséged és felesleged van…!” (2 Móz. 22,29).

„A te földed (első termésének), zsengéjének elsejét (legjavát) vidd el a te Uradnak, Istenednek házába” (2 Móz. 23,19).

És ezt akkor kell megcselekedned: „Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol (és letelepszel) abban. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből (vagyis akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz földedről), amelyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve” (5 Móz 26,1-2).

De így szól az Úr: „Avagy az ember csalhatja-é (becsaphatja-e) az Istent? Ti mégis csaltatok (és be akartok csapni) engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk (mivel akarunk becsapni) téged? A tizeddel és az áldozni valóval (és a felajánlásokkal). Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba (a raktáramba), hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malak. 3,8.10).

Sőt: „Megtudtam azt is, hogy a Lévitáknak járó részt nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére (szökdösött), és elszéledtek az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek (jelentése: az, aki ragaszkodik Istenhez, a papok) közül” (Nehem. 13,10).

Pedig én: „… a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amelylyel teljesítik ők a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorának szolgálatát” (4 Móz. 18,21).

 És ezt már a törvény bejötte előtt, saját akaratából adta Ábramám, aki nekünk atyánk, az Írások szerint: „Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos (és Felséges) Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos (és Felséges) Istentől, ég és föld teremtőjétől (vagyis Attól, aki a mennyet és a földet alkotta). Áldott a Magasságos (és Felséges) Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

 „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a (magasságos), és felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: akinek (neve) elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya. Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való. sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké (Más fordítás: Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké). Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból (a zsákmány legjavából) tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak.

 De az, akinek nemzetsége nem azok közül való (aki nem közülük származott), tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta. És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint (és akiről bizonyságunk van, hogy) él: És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott. Mert ő még az atyja ágyékában vala (hiszen már jelen volt ősében), amikor annak elébe ment Melkisédek” (Zsid. 7,1-6.8-10).

Ő pedig: „…Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid. 6,20).

 Hiszen: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint” (Zsolt. 110,4)

Péld. 3,10 Eképen megtelnek a te csűreid [és megtöltetnek kamráid] elégséggel [és bőséggel], és musttal áradnak el sajtód válúi [és kádjaidból kicsordul a bor]*

*Mert: „Ha ...szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened.  Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben [és minden vállalkozásodban] és mindenben, amire ráteszed kezedet. és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.” (5 Móz. 28,1.8)

Dávid ismerve az Urat, és az Ő parancsolatát, amely szerint Őt: „... szellemben és igazságban kell imádni”, így imádkozik:  „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene.” (Ján. 4,24; Zsolt. 144,13)

És dicsőíti azt, aki beváltotta ígéretét: „Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.” (Zsolt. 65,12-14)

Pál apostolon keresztül pedig így buzdít a Szent Szellem: Isten nem változott, Ő: „...tegnap és ma és örökké ugyanaz....van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (Zsid. 13,8; 2Kor. 9,8)

Ezért ti: „Sion fiai [Sion a gyülekezet, amely: messze világító jelül adatott, hogy megáldhasson az Úr], vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.  Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó...Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.” (Jóel. 2,23-27)

Péld. 3,11 Az Úrnak fenyítését [(paideia): nevelését, tanítását, figyelmeztetését, intését, oktatását, és képzését], fiam, ne útáld meg. [Ne hárítsd el, ne vesd meg, és ne állj ellene] se meg ne únd [(ekluó): ne erőtlenítsd meg, és ne szüntesd meg] az ő dorgálását [ele(n)gkho): feltárását, felfedését, mert Ő ismertté teszi – napvilágra hozza – a tényeket, meggyőz, és beláttat]*

*És a Szent Szellem így folytatja a figyelmeztetést: „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a bensőd); Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet, és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (és jólétet szereznek) néked bőven” (Péld. 3,1-2)

„Őrizd (és tartsd hát) meg fiam, atyád (apádnak) parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).

 „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld a te anyádat, mikor megvénhedik.  Igen örül (és vígan örvendezik, hangosan ujjong) az igaznak atyja (apja), és a bölcsnek szülője (aki bölcset nemzett) annak vígadoz (örül)” (Péld. 23,22.24).

Mert: „A bölcs fiú enged atyja intésének (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád (nem hallgat a dorgálásra).

 »Más fordítás A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést«” (Péld. 13,1).

 És: „Aki szereti (és szívesen veszi) a dorgálást (az intelmet), szereti a tudományt (és a tudást, az szeret tanulni); aki pedig gyűlöli a fenyítéket (a feddést, aki haragszik, hogyha dorgálják), oktalan (buta) az (és ostoba marad)” (Péld. 11,32).

Bizony: „A bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának intését); aki pedig megbecsüli a dorgálást (figyel a feddésre), igen eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).

És Isten fiainak is szól a figyelmeztetés: Mert még vérig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen

(Más fordítás: Mert a bűn ellen való harcban (küzdelemben) még nem álltatok ellen egészen a vérig //a véretek ontásáig//).

És elfeledkeztetek-é az intésről (a bátorításról, a vigasztalásról), amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj (és ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd, ha korhol) téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja (megfenyíti), megostoroz pedig mindent (mindenkit), akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival (hát maradjatok állhatatosak a fenyítéskor); mert melyik (és milyen) fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok (ha nem részesültök a fenyítésben), melyben mindenek részesültek (ami mindenkinek kijár), korcsok (fattyak) vagytok és nem fiak” (Zsid. 12,4-8).

Hiszen: „… Isten fiai… Istentől születtek.” (Ján. 1,12-13).

Mert: „Az ő akarata szült minket az igazság igéje által….” (Jak. 1,18).

//Megjegyzés: Az ószövetségben sok szó esik a fenyítésről, ostorozásról. De hogy ezen a szerető Édesatyánk mit ért, azt csak az Ő Igéje tudja kijelenteni, hiszen tudjuk, hogy az Igét az Ige magyarázza meg a legjobban. Erre csak egy példát hozunk fel: "Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő (múló) harmat.

Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem napvilágra jön (ítéletem elérkezik, mint a világosság)" (Hós. 6,4-5).

 Kiderül tehát, hogy az „ostorozás” a prófétai szóval történik, vagyis: Isten Igéjével, hiszen a próféták Isten Igéjét szólták!//

Péld. 3,12 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja [vagyis azt tanítja, oktatja, képezi, és neveli] és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel, [akinek javát akarja, és akiben örömét leli]^*

*Jób barátai is erről tesznek bizonyságot, azt is felsorolva, hogy az Úr fenyítésére [tanítására] való figyelésnek mi az eredménye: „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadak is kibékülnek veled. Megéred, hogy békesség lesz sátradban (vagyis húsodban, hústestedben), otthonodat (hústesetedet) vizsgálva, nem lesz benne vétek. Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.” (Jób. 5,17-26)

Az Úr szeretetének a jele, ha Ő nevel, tanít: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel. 3,19)

Péld. 3,13 Boldog ember [és a gondoktól, és bajoktól mentes az élete annak], aki [aki megtalálta] és megnyerte a bölcsességet [a szellemi értelemben vett bölcsességet, amelyet az isteni titkok megfejtéséhez Isten ajándékoz az övéinek], és a halandó ember, aki értelmet [megértést, megfontoltságot, és okosságot] szerez, és [aki bővelkedik belátásban okossággal].

Péld. 3,14 Mert jobb [előnyösebb, hasznosabb] ennek megszerzése [és több haszna van ennek birtokába jutni] az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

Péld. 3,15 Drágább [és nagyobb az értéke] a fényes kárbunkulusoknál [vagy korallnál, gyöngynél, és gazdagságnál], és minden te gyönyörűségeid [semmi drágaságod, és semmi kívánatos dolog, amiben kedved leled] nem hasonlíthatók hozzá [nem vetekszik vele, és semmi sem fogható hozzá]*

*Isten így buzdítja a Benne hívőket: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt (vagy az ezüstöt); és a tudományt inkább, mint a választott (szín)aranyat. Mert jobb (és értékesebb) a bölcsesség a drágagyöngyöknél (vagy az igazgyöngynél); és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek (és semmiféle drágaság nem fogható hozzá). „Jobb (drágább) az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én (jövedelmem) és hasznom a válogatott ezüstnél”” (Péld. 8,10-11.19).

„Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze (és nem fizethető meg) Ofir aranyával, nem drága ónixszal, sem zafirral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért (és arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára (és birtoklása) drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze (és nem fizethető meg)” (Jób. 28,15-19).

Ezért: „Szerezni bölcsességet, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerezni (értelmet), és eszességet, kívánatosabb az (szín)ezüstnél!” (Péld. 16,16).

Dávid így kéri az Urat, tudva, hogy nincs bölcsesség az Úron kívül:  „A te szádnak törvénye (tanítása, irányítása, utasítása) jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.” (Zsolt. 119,72).

 Mert nekem ezek: „Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is” (Zsolt. 19,11).

Péld. 3,16 Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. »És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri«*

*Bölcsesség kijelentése önmagáról: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Gazdagság (vagyon) és tisztesség (és megbecsülés) van nálam, megmaradandó jó és igazság. Boldog ember, aki hallgat engem, (és aki hallgat rám) az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál) az megnyer engem, és az életet találja (és nyeri meg), és szerzett az Úrtól jóakaratot (és kegyelmet nyer az ÚRtól)” (Péld. 8,17-18.34-35)

Hát: „Hallgasd, fiam, (fogadd el) és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei” (Péld. 4,10).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem hogy ki Isten bölcsessége, és ki az, aki a kijelentést teszi: „...Krisztus Jézus... lett bölcsességül nékünk Istentől...”(1 Kor. 1,30).

Bemutatja az Ige, hogy hogyan valósult meg az Ő ígérete Ábrahám életében:  „És ...meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.” (1 Móz. 25,8)

És Salamon életében: „... megadom néked, a gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én útaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.” (1 Kir. 3,13-14).

Péld. 3,17 Az ő útjai gyönyörűséges [barátságos, kellemes, hasznos, kiváló, és előnyös] útak, és minden ösvényei: békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]*

^*Dávid megvallása: „Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják.” „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk.” (Zsolt. 18,3; 25,10; 119,165)

 Ezért így imádkozik Dávid: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.” (Zsolt. 25,4)

És az Úr válasza az imára: „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És Bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban...”(5 Móz. 28,1-14).

 Isten tökéletes útja pedig az Úr Jézus, aki kijelenti, hogy: „… Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).

Aki így hív, hogy beteljesüljön rajtunk és bennünk Isten minden ígérete: „Jöjjetek [gyertek] énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [akik kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket]. Vegyétek föl magatokra az én igámat [az én jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [és megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek [vagyis magatoknak]. Mert az én igám [az én jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; és édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [és nem nehéz]” (Mát. 11,28-30)

Péld. 3,18 Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az eredménye a bölcsességnek: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel. 2,7)

 Ezért jó: „Ha figyelmeztetvén [vagyis figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva engedelmeskedsz] a [szellemi] bölcsességnek [megnyitva, és odafordítva] a te füleidet, hajtod a te elmédet [és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve] az értelemre [s kitárva szívedet az okosságnak]. Igen, nos, ha a bölcsességért [tudásért, és megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan] kiáltasz [sőt könyörögsz, és hívod], és az értelemért [és a megértésért, és a helyes értelmezésért] a te szódat felemeled [és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod].

Hogy megszabadítson [megóvjon; megmentsen] téged a gonosznak útjától [a rossz, és helytelen életmódtól, vagy vallási szokástól, vagy istentiszteleti módtól] és a gonoszságszóló férfiútól [és azoktól a veszélyes, rosszindulatú, rossz szándékúnak számító, káros, ártalmas emberektől, akik hamisságot; gonoszságot; álnokságot; fonákságot szólnak, akik közül egy sem hívő, és nem őszinte, nem szavahihető, és nem becsületes]. Akik elhagyják [otthagyják, nem törődnek vele, és elhanyagolják] az igazságnak útját [az egyenes, igaz ösvényt, a keskeny utat], hogy járjanak [a maguk útján, és olyan életmódot folytatnak, amely pusztulásba visz] a sötétségnek útjain [járnak tudatlanságból, a vallási és erkölcsi sötétség útján, amit a bűn, a hitetlenség, és istentelenség, vagyis az Isten nélküli élet okoz]” (Péld. 2,2-3.12).

Így buzdít a Szent Szellem: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.” (Péld. 4,5)

„Élet forrása az értelem annak, akinek van....” (Péld. 16,22)

 Így figyelmeztet az Úr Jézus „Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,18)

Bölcsesség azt tanácsolja: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa. 55,6)

Péld. 3,19 Az Úr bölcseséggel fundálta [alkotta, alapította] a földet [és vetette meg a föld alapját, és emellett még bölcsességgel tette szilárddá], és erősítette meg az eget értelemmel [megfontoltsággal, és okossággal]*

*És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3)

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).

És János apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,3).

És az Úr szava így beszél önmagáról: „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett (alkotott) engem; az ő munkái (művei) előtt (réges) régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva (Az ősidőkben formált engem kezdetben, a föld keletkezése előtt). Még mikor semmi mélységek (abüsszosz: feneketlen mélység) nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna (mielőtt a hegyek helyükre kerültek), a halmoknak (létrejötte) előtte (meg)születtem. Mikor még nem csinálta vala (nem alkotta meg) a földet és a mezőket (a rónákat), és a világ porának kezdetét (legelső porszemét sem).

Mikor készíté (megszilárdította) az eget, ott valék. mikor felveté a mélységek színén a kerekséget (amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött). Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek (felbuzogtak) a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit (határt szabott a tengernek), hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját (a víz át ne léphesse partját), mikor megállapítá e földnek fundamentomait (amikor kimérte a föld alapjait). Mellette valék mint kézmíves (mint kedvence), és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte (az Ő színe előtt) minden időben (mindenkor). Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És (ezért) most fiaim, hallgassatok engemet (rám), és (mert) boldogok, akik az én útaimat megtartják (megőrzik)” (Péld. 8,22-32)

Ő lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

Pál apostol bizonyságtétele: „Aki (Ő) képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született (az elsőszülött minden teremtmény közül). Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jahve), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jahve), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24)

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14)

És: „Minekutána az Isten sok rendben (sokszor) és sokféleképpen szólott hajdan (régen) az atyáknak a próféták által, ez utolsó (ezekben a végső) időkben szólott nékünk (hozzánk) Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3)

Péld. 3,20 Az ő tudománya [az ő tudása, bölcsessége] által [ahogy elgondolta] fakadtak ki a [feneketlen] mélységből [és úgy törtek föl] a vizek [és a tengerek], és a [magas] felhők [az Ő tudtával] csepegnek [és hullatnak] harmatot*

*Dávid magasztalja a minden kegyelem Istenét: Azt, aki létrehozta a mindenséget: „Aki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme. Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme. Aki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme. A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme. A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt. 136,5).

Azt, aki az életet adta: „Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki szellemet ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak” (Ésa. 42,5).

„Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! (Zsolt. 95,3-6)

„Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette” (Zsolt. 24,1-2).

És az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem – aki csak az Úr Jézusról tesz bizonyságot, és Őt dicsőíti (Ján. 15.26; 16.14)

 – hogy ki Ő: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol. 1,15-17)

Mert: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige maga az Isten, és Isten maga volt az Ige. Eredetileg Ő az Isten. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn. 1,1-3.10.14).

Péld. 3,21 [Szerelmes] fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől [és ne téveszd szemed elől soha], őrizd meg az igaz bölcsességet, [és a jó tanácsot], és a meggondolást! [és vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy]*

*Bizonyságtétel Istenről: „Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak utat: Már akkor megmondta az embernek: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás. (Jób. 28,25-28)

Az Úr félelme pedig azt jelenti, hogy hallgatom Őt, figyelek Rá, és megcselekszem, amit mond: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak tanítását (figyelmeztetését; útmutatását), és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.” (Péld. 1,8)

„Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.” (Péld. 4,20-21).

Az Úr Jézus kijelentése: „azok a boldogok, akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét], és megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]” (Luk. 11,28)

„Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

„És most (ezért) fiaim, hallgassatok engemet (hallgassatok rám), mert boldogok, akik az én útjaimat (megőrzik, és) megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok (és ne hanyagoljátok el azt)! Boldog ember, aki hallgat engem (és aki hallgat rám), az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál, és) megnyer engem, (az életet találja meg, és) nyert életet, és szerzett (és nyert) az Úrtól jóakaratot (kegyelmet)” (Péld. 8,32-35).

„Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, (és be ne csapjátok) megcsalván magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (és cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Más fordítás: De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete)” (Jak. 1,22-25).

És hogy kiket figyelmeztet Isten, azt János apostolon keresztül jelenti ki: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1 Ján. 3,1).

Péld. 3,22 És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. [Ez éltet tégedet, és ékesíti nyakadat] »Más fordítás: Azért, hogy élete legyen egész személyednek, és teljes lényednek, mert én vagyok a te kegyelmes barátod, a te hústested gyógyítója, és csontjaid gondoskodója«*

*És a Szent Szellem így folytatja a figyelmeztetést: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak tanítását (útmutatását), és a te anyádnak oktatását (irányítását, utasítását) el ne hagyd” (Péld. 1,8).

„Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága…” (5 Móz. 30,20)

Péld. 3,23 Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg]*

*Ezért így imádkozik Dávid: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt. 119,11)

Mert hiszi, hogy: „Az Úr szilárdítja meg az igaz (a megigazult) ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt. 37,23-24).

 Mert: „Az istenfélők (vagyis az Istent tisztelők) lábainak lépteit oltalmazza, mert az ember nem győzhet a maga erejéből. Ugyanis nem az erő teszi hatalmassá az embert, és senkit sem tesz hőssé a maga ereje” (1 Sám. 2,9).

 De: „Az Úr megőrzi a kicsinyeket; Nyomorult voltam és szabadulást hozott” (Zsolt. 116,6).

Pál apostol is az Úrral járásról és a megtartatásról tesz vallást: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;” (2 Kor. 4,8-9).

Mert az Úr megígérte, hogy: „...aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” „Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. Ragaszkodj az útmutatáshoz, és tanításhoz, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Péld. 1,33; 4,12-13).

 Akkor: „Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.”(Zsolt. 91,10-11).

Péld. 3,24 Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod*

*Az Úr vigyázza alvásomat és álmomat, ezért így imádkozom: „Uram, járásomra és fekvésemre ügyelsz” (Zsolt. 139,1-3)

„mikor alszom, őrzöl engem, mikor felserkenek, beszélgetsz velem.” (Péld. 6,22.23)

Az Úr ígérete: „Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken.” (3 Móz. 26,6)

 „Ha lefekszel, senki föl nem rettent...” (Jób. 11,19)

„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,5)

Ezért vallhatom meg, hogy: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek! ...és az én álmom édes nékem.” (Zsolt. 4,9; Jer. 31,26)

„Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6).

Péld 3,25 Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a gonoszok [istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] támadásától, [hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek]*

*Mert az Úr a te üdvözítő Istened, ezért: „Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, (sem rémségektől vagy az éji kísértettől), sem a repülő (és suhanó) nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár (és a sötétben terjed); a döghaláltól, (vagyis a ragálytól) amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít (és téged akkor sem ér el, és téged nem találnak el). Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam (és menedékem); a Felségest választottad a te hajlékoddá (és hívtad oltalmadra): Nem illet téged a veszedelem, (sem baj), és csapás nem közelget (és közel sem férhet) a sátorodhoz” (Zsolt. 91,5-7.9-10).

„Hat bajodból megszabadít, (és hatszor is kiragad a szorongatásból, és megment a nyomorúságból) és a hetedikben sem illet a veszedelem téged (mert hetedszerre sem hagy bajba jutni). Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől (a kardnak hatalmától). A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik (és ha rabló közelít, akkor sem kell félned, hogy pusztulás szakad rád). A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól (és a föld vadjaitól) sem félsz. (És mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától sem kell megijedned). Mert a mezőn való kövekkel is frigyed (vagyis szövetséged) lesz, és a mezei vad is békességben lesz (és békében él) veled” (Jób. 5,19-23).

„Az Úr a te őriződ (a te oltalmazód), az Úr a te árnyékod (az Úr védelmez) a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, (és nem éget, és nem árt neked) sem éjjel a hold. Az Úr megőriz (és megóv) téged minden gonosztól, (vagyis minden bajtól) megőrzi a te életedet (mert ő vigyáz életedre). Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké

(Más fordítás: Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor)” (Zsolt. 121,5-8).

Péld 3,26 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, [Ő lesz bizodalmad, melletted lesz, Őbenne bizakodhatsz] vigyáz [és megőrzi; megtartja, megoltalmazza] a lábadat, nehogy tőrbe essék. [és Ő óvja meg a lábadat, a fogságtól, a csapdától, és hogy meg ne fogassál]

Péld. 3,27 Ne fogd meg [(mánaʿ): ne tartsd vissza] a jótéteményt  [(ṭôḇ) (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel] azoktól, akiket illet [akik szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged van] annak megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „De ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van [mit ér a nálatok lévő kegyelem]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is adnak kölcsönt a bűnösöknek [(hamartólosz) a célt eltévesztőknek], hogy ugyanannyit kapjanak vissza. [Ti még inkább többet tegyetek], és szeressétek [agapaó: Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg, amely azok javát, üdvösségét munkálja] ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok [könyörületesek], mint a ti Atyátok is irgalmas [könyörületes] (Luk. 6,33-36).

És hogy kinek adjunk, ha kér, arról így szól az Úr: Bár az Úr áldása van az Ő népén, de: „Ha mégis szegénnyé lesz (vagyis elszegényedik) valaki a te atyádfiai (testvéreid) közül valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (abban az országban), amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú) a te szegény atyádfia előtt (szegény testvéreddel szemben). Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére (amennyire szüksége van), ami nélkül szűkölködik (amiben szükséget szenved).

 Bizonyára adj néki (szívesen), és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki (és ne essék rosszul az, hogy adsz); mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet (légy bőkezű) a te szűkölködő (nyomorult) és szegény atyádfiának (testvéredhez) a te földeden (országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11).

És „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező (ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25).

„Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől (légy istenfélő és engedd), hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38).

 Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37,21).

Hiszen: „Önmagával tesz jól a hívő férfiú.... Mert: A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld. 11,17.25)

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17).

Tégy jót a hitben testvéreiddel: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal. 6,10)

És testszerinti rokonaiddal is: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8)

Mert: „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan”(1Jn. 3,17-18).

Péld. 3,28 Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak, barátodnak]: menj el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd] holnap adok; holott nálad van, [ha mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér [Ha tehetségedben van adnod]*

*A könyörületes szív a megtérés gyümölcse: „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket...Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék” (Luk. 3,8.10-11)

És a hit gyümölcse is: „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?” (Jak. 2,15-16)

Minden szükségben lévő emberen segít, akinek könyörületes szíve van. Ezt egy példázaton keresztül mutatja be az Úr Jézus egy írástudó kérdésére válaszolva: „Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is aképen cselekedjél.” (Luk. 10,30-37).

Péld. 3,29 Ne forralj [ne törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad, vagy barátod] ellen gonoszt [gonosz dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására], holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik melletted]*

*A Krisztus testében ki tartózkodhat? Kérdezi Dávid próféciájában: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden (vagyis szent jelenlétedben)? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.” (Zsolt. 15,1-3)

mert így szól az Úr: „Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt” (Zak. 7,10)

„És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen...” (Zak. 8,17).

Mert: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló” (Jak. 1,26)

„Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.” (Zsolt. 34,13-15)

Vagyis: keresd az Urat, és ha megtaláltad, Őt kövessed, mert: „... Krisztus Jézus... Ő a mi békességünk..” (Eféz. 2,13-14)

Péld. 3,30 Ne háborogj [és ne veszekedj, ne pörölj] egy emberrel is ok nélkül [vagyis soha senkivel], ha nem illetett gonoszszal téged [aki semmi rosszat nem tett neked, vagy aki nem bánt rosszul veled]*

*Pál apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, mégpedig atyátokfiainak.” (1 Kor. 6,7-8)

És ez a figyelmeztetés azért nagyon fontos, mert a veszekedés, pereskedés a sátántól van: „Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem” (Jób. 2,2-3)

Péld. 3,31 Ne irígykedjél [(qáná'): és ne légy féltékeny] az erőszakos emberre [az erőszak emberére, aki (ḥámás): kárt, sérelmet okoz, aki kegyetlen, elnyomó], és néki semmi útját [(dereḵ): életmódját, életvitelét, és szokásait] ne válaszd [és ne kövesd (báḥar): ne kívánd, és ne gyönyörködj benne]*

*A hívő kérdése Istenhez: „Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.” (Jób. 21,7)

„Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek?” (Jer. 12,1)

Az Úr válasza: „Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények” (Zsolt. 37,1-2)

„Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik” (Péld. 24,1.19-20)

„Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendőd, és reménységed nem semmisül meg” (Péld. 23,17-18)

 Azért figyelmeztetett az Úr: „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.... Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!” (Zsolt. 73,3.26-27)

És kijelentés arról, hogy miért pusztulnak el azok, akik „a (hús)testnek vetnek” (Gal. 6,8)

Mert: „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította” (Péld. 5,22-23)

„A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” (Zsolt. 34,22)

Péld. 3,32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka [Más fordításban: A rossz úton járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik az Úr, [ez utálatosság Előtte] az igazakkal [a megigazultakkal] meg jó barátságban él. [közösségben van; barátságára méltatja; velük van az ő együttléte, bizalmas beszélgetése, és tanácsa]*

*Az igazakkal: „Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket” (Zsolt. 25,14).

 Velük van az Ő titka: „Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámós. 3,7)

Azt mondja az Úr: „Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.” (Hós. 12,10)

Pál apostol ezt az isteni titkot hirdette, erre kapott elhívást: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1Kor. 4,1)

 S az általa hirdetett titok a Krisztus: ”Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől” (Eféz. 3,3-4)

 Mert a kijelentés Isten Fia volt: „Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel” (Gal. 1,16)

Akiben maga a Teremtő, Mindenható Örök Isten jelent meg: „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent (hús)testben...”(1 Tim. 3,16)

 S hogy ez a titok mikor végeztetett el, arról így szól az Úr: „Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Jel. 10,7)

 A Golgotán: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá szellemét” (Ján. 19,30).

Péld. 3,33 Az Úrnak átka [szűkölködés, szegénység száll] és van a gonosznak [a céltévesztőnek, istentelennek, vagyis Isten nélkül élőknek] házán [és háznépén; leszármazottain, utódain, és javain]; de az igazaknak [megigazultaknak] lakhelyét [és családját, háznépét] megáldja*

*Az áldás feltétele, s az engedetlenség következménye: „Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr. Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára. De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged” (5Móz. 28,1.2.15)

„Mert akiket ő megáld, öröklik a földet, és akiket ő megátkoz, kivágattatnak azok”(Zsolt.37,22)

„Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik” (Péld. 14,11)

Mert Isten azt mondja: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Csel. 16,31)

„Krisztus váltott meg minket [kivásárolt bennünket; váltságdíj ellenében felszabadított] a törvény átkától [átka alól]” (Gal. 3,13).

Ez az áldás feltétele: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,24; 3,9)

S az engedetlenek: „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

Péld. 3,34 [A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja, és csúffá teszi]; a szelídeknek [nyomorult, és megalázottaknak] pedig ád kedvességet [mert a szelídekhez jóindulattal van, és kegyelmet ad]*

*Dávid megvallása: „Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,26-27)

 Jakab apostol is azt vallja, hogy: „... Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” „...és ő az alázatost megtartja” (Jak. 4,6; Jób. 22,29)

Péter apostolon keresztül részletesebben kifejti az Úr az Ő igéjét: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Pét. 5,5).

Péld. 3,35 A bölcsek tisztességet [(káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget, méltóságot, bőséget, gazdagságot] örökölnek [(náḥal): tulajdonul megkapják, és birtokba veszik]; a bolondok* [(kəsíl): akik önhittek, istentelenek, vagyis Isten nélkül élők, akik ostobák, vagyis a hitetlenek, akik felmagasztalják magukat] pedig gyalázatot [(qálôn): szégyent, és megvetést] aratnak. [Más fordítás: Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége]**

*Bolond: A Bibliában rendszerint az önfejűséget, büszkeséget és a helyes ítélőképesség hiányát jelenti; nem annyira az intelligencia és gondolkodóképesség fogyatékosságát. Nincs Isten-ismerete tanács és segítség nélkül való, egyben istentelen is, ezért gondolkodási, döntési lehetőségeivel rosszul él és ennek következtében rossz döntéseket hoz, életét elrontja. A bolond a hívőnek az ellentétpárja. Így bolond az az ember, aki kételkedik Isten létezésében és az ő hatalmában és magát döntéseiben, cselekedeteiben Isten akaratától függetleníti, Isten nélkül akar élni.

**Megszégyenülés a balgák /bolondok/ öröksége: Dávid így imádkozik, mert bölcs szeretne lenni és nem bolond: „Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra” (Zsolt. 119,5-6).

És így válaszol az örök Király: „Mert aki (megtalál), és megnyer engem, (az életet találja meg), és nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot (nyert kegyelmet). De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén (vagyis magának árt); minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!” (Péld. 8,35-36).

„Bizony az igaz (a megigazult) e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen (vagyis Isten nélkül élő, aki hitetlen) és a bűnös (vagyis a céltévesztett)!” (Péld. 11,31)