Példabeszédek 1. fejezet: A példaszédek CÉLJA, és haszna. (szerkesztett)

Péld. 1,1 Salamonnak [(šəlómóh):  békés, béke], Dávid [(dávíḏ dáviḏ): szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] fiának, Izráel [(jiśərá'él): akiért Isten harcol; Isten fejedelme] királyának példabeszédei [mondásai; példázatai]

Péld. 1,2 „Bölcsesség és erkölcsnek [figyelmeztetés; intés, oktatás, képzés példa; útmutatás] tanulására (megismerésére), értelmes beszédek [az értelem szavainak] megértésére [felismerésére]; hogy bölcsességet, [tudományt] fegyelmet [erkölcsöt] tanuljunk, és megértsük [felfogjuk, felismerjük] az értelmes beszédet [mondásokat, intést; (logoszt=Igét)]

Péld 1,3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére [Más fordítások: Hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, [ítéletre] jogra, becsületre; [az okos intés elfogadására; bölcs okulás elnyerésére] (hogy elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik)];

Péld 1,4 Együgyűeknek [naiv, hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles elme], gyermeknek [fiatalok, ifjú] tudomány [ismeret, tudás, értelem, belátás] és meggondolás adására.

[Más fordítások: Hogy a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az ifjú meg tudásra, tudományra, ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre; Mert: Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást]

Péld 1,5 Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].

Péld. 1,6 Példabeszédnek [hasonlatok, képes beszédek, példa, példázat; jelkép; allegória; talány. - összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos] és példázatnak, bölcsek beszédeinek [(dáḇár. g. logosz)=Ige] és találós meséinek [nehezen érthető dolog, bölcs mondás] megértésére.

[Más fordítás: Hogy megértsük a mondást [Példabeszédet és magyarázatot; fejtörőt; behatoljon a mondás értelme] és a hasonlatot, [példázatot] a bölcsek szavait [találós meséit] fogós kérdéseit. [találós kérdéseit; rejtvény értelmét] 

Péld. 1,7 Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.

[Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a bölcsességet [tudományt] és az intést. [erkölcsi tanítást; fegyelmezést]

Péld. 1,8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass, fiam, apád intelmére, erkölcsi tanítására; fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]

Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a te nyakadra. [Hisz díszes [ékes] koszorú [kedves ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer] a nyakadba.]

Péld 1,10 [Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!

Péld 1,11 Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];

Péld 1,12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol], az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]

Péld 1,13 Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset] nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle drága kincset [marhát; jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk; találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.

Péld 1,14 Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].

Péld 1,15 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];

Péld 1,16 Mert lábaik a gonoszra [(rá): rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].

Péld 1,17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De hiába feszítik (vetik) ki a hálót a sok szárnyassal szemben].

Péld. 1,18 Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]

Péld 1,19 Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]

Péld 1,20 A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol; adja szózatát].

Péld 1,21 Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait]

Péld. 1,22 Míglen szeretitek [meddig kedvelitek, gyönyörködtök; kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók, szemtelenek, éretlenek, bolondok; kicsinyek; dőrék; tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot; gyermekséget; dőreséget; ami ártalmas; a tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók] a csúfolásban [a pimasz fecsegésben], és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a belátást; tudást, ismeretet]?!

Péld 1,23 Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek. [Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)] Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek] egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom, megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]

Péld 1,24 Mivelhogy hívtalak titeket [kiáltottam, szóltam nektek, nem jöttetek], és vonakodtatok [de folyton elutasítottatok, ellenálltatok, nem akartátok], kiterjesztém az én kezemet [karomat, segítségemet], és senki eszébe nem vette [senki sem figyelt, oda sem néztetek, nem volt, ki fölnézzen];

Péld 1,25 És elhagytátok [semmibe vettétek, megvetettétek] minden én tanácsomat, és az én feddésemmel [érvelésemmel, dorgálásaimmal, bizonyítékommal] nem gondoltatok: [mit sem törődtetek; elhanyagoltátok; nem fogadtátok meg]

Péld 1,26 Én is a ti nyomorúságtokon [bajotokon, veszteteken; romlástokon; szerencsétlenségeteken] nevetek, megcsúfollak [kigúnyollak], mikor eljő az, amitől féltek [ha hatalmába kerít titeket a rettegés].

Péld 1,27 Mikor eljő [ha rátok tör, ha eljön viharként; midőn rátok rohan (hirtelen)], mint a vihar [mint a zivatar, mint fergeteg elérkezik] az, amitől féltek [a félelem, amitől rettegtek, a pusztítás; nyomorúság és a végveszély; szerencsétlenség; baj szakad rátok]. És a ti nyomorúságtok, mint a forgószél [szélvihar módján] elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás [ha utolér, ha rátok jő a háborúság és romlástok; az ínség, a szükség; nehéz idők jönnek rátok]

Péld 1,28 Akkor segítségül hívnak engem [kiáltanak hozzám], de nem hallgatom meg [de én nem válaszolok, nem felelek; nem hallom]: keresnek engem [reggel (hajnalban); korán fölkelnek], de meg nem találnak. [nem lelnek meg engem]

Péld 1,29 Azért, hogy gyűlölték [(miszeó): gyűlöl, utál, undorodik valamitől, ellenszenvet érez; a szeretet egyre fogy, ami azután a legteljesebb ellenszenvhez, és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt] a bölcsességet [(daaṯ): ismeret, tudás, megismerés; értelem, felfogás, belátás], és az Úrnak félelmét [tiszteletét] nem választották. [kevésre becsülték; nem vették (nem fogadták) be]

Péld 1,30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. [Nem törődtek; nem hajlottak) tanácsomra; nem nyugodtak meg tanácsomon] és a korholásomat [feddésemet; intelmemet bizonyítékomat] megvetették, [(ná'ac): kinevet, kicsúfol, kigúnyol, megvet, elutasít]

Péld 1,31 Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. [lakjanak jól azzal], amit kiterveltek. [az ő tanácsukból elégíttetnek meg]

Péld 1,32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket [A balgákra, kicsinyekre pusztulást hoz önfejűségük, elpártolásuk, és saját ellenkezésük öli meg], és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket [az ostobákat önteltségük, elbizakodottságuk, könnyelműségük pusztítja el]

Péld 1,33 Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. [aki rám] hallgat, biztonságban élhet, [bátorságban lakik; rettegés nélkül fog nyugodni és bővelkedni] nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól [csendes (mentes) lesz a gonosznak félelmétől; és nem rettenti baj]