Nincs idő az ördögre!

Szerkesztő: Papp Miklós

Egy amerikai bibliaiskolai hallgató az egyik vizsgadolgozatnál a következő témát kapta: „A mindenható Isten és az ördög!” Ezt négy óra alatt kellett három részben kidolgoznia, mégpedig a következő altémák szerint:

1. A mindenható Isten, 2. Az ördög léte és lénye, 3. A mindenható Isten és az ördög közötti viszony.

Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítványa volt, és a világon mindennél jobban szerette Üdvözítőjét. Amikor elkezdett írni, annyira tele volt a szíve, hogy csak írt és írt anélkül, hogy figyelt volna az időre. Írt Isten mindenhatóságáról és nagyságáról, Isten szeretetéről és bölcsességéről, Isten igaz voltáról, jóságáról és könyörületességéről. Csak írt és írt vég nélkül. Egyre jobban magával ragadta Isten dicsősége, és ragyogó szavakkal írta le azt. Az írásban mélyen elmerülve hirtelen felriadt, amikor felhangzott a szünetet jelző csengő, amely azt jelezte, hogy letelt a négy óra. Letelt az idő, és egyetlen szót sem írt az ördögről, annak birodalmáról, és arról a sok gondról és bajról, amelynek a gonosz és démoni erők létével, munkálkodásával és fennállásával függnek össze. Ez a fiatal keresztyén azonban gyakorlatias amerikai volt, és tudott magán segíteni. Befejezte dolgozatát, és hosszú fejtegetése alá csak az alábbi öt szót írta: „No time for the Devil!” - Nincs idő az Ördögre!

Igen, az első pillanatban megmosolyognánk ezt a történetet. De vajon ennek a fiatal, Egyesült Államokban élő keresztyénnek a viselkedése nem ösztönöz-e mindannyiunkat arra, hogy valódi hívőként ilyen szívbéli magatartással és odaadással éljünk az Úrért:? „Nincs idő az ördögre!” Vajon nem ilyennek kell-e lennie a hozzáállásunknak nap mint nap a gonoszhoz és a vétkezéshez ebben a bukott világban: „Nincs idő az ördögre!”?

Vajon nem ennek kellene-e óráról órára hitéletünk szellemi mottójának lennie? „Nincs idő az ördögre!”

Gondoljunk csak bele, mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördög munkáiról beszélünk. Beszéljünk helyette az Úr munkáiról!

Mennyi időt töltünk azzal, hogy az ördöggel harcolunk. Elfelejtkezve az Igéről:

Kolossé 2,15: Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, azokat nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta, győzelmet aratván felettük a keresztfa által.

Ne feledjük az ördög egy legyőzött ellenség!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=86&Itemid=77

 

mal>� N n s @u h u t-size:14.0pt'> 

3.- Szavaiddal is vetsz. Azt mondod, amit az Ige. Kimondod az Igét. Amit az Úr mond. Nem teszed azt, hogy „vetsz, és közben panaszkodsz… vetsz, és közben ellene beszélsz annak, amit teszel…”. Nem beszéled ki magad Isten áldásából. Az Ő keze nem rövidült meg. Ma is meg tud elégíteni 600 ezer férfit, egyetlen nap alatt, úgy, ahogy korábban el sem tudták képzelni – mint Izráel népét a fürjekkel. A fürjek már úton vannak. De te ne beszélj ellenük. Ne hazudj, de azt mondd ki, amit az Ige mond. Nem kell, hogy a realitást elhallgasd, de mondd ki, amit Isten tesz. Amit most tesz. Amit megígért.

4.- Megkeresed, amit te meg tudsz tenni. (Keresed is, mi az, amit te, most, ebben az időben, meg tudsz tenni.)

Nem nézed le a kicsit. Hűséges vagy rajta. Nem pazarolsz. Beosztasz. Amid van, jól használod fel. Amilyen lehetőséget kapsz, abban is hűséges vagy – ha kicsi is. Ha kétezer forintos munka, akkor is. Abból lesz majd a tízezer és abból pedig a százezer forintos munka. Nem mondod azt, hogy „ha nem százezres, akkor mit ér… nekem százezresre van szükségem”… tudod: „ki bízná rá?” – kérdezi az Úr Jézus, és azt mondja ezzel, hogy a KICSIN kell hűnek lenned. Nem lenézni kell a „kicsit”, hanem MEGBECSÜLNI. (Lk 16!) És közben őrzöd a tisztességet. A becsületességet. Nem veszed el, ami másé. Nem lopsz. Nem hazudsz. Nem csapsz be másokat. Nem élsz vissza bizalmukkal. Nem csalsz. Nem sunyiskodsz. Tisztán jársz, tisztán élsz, őszinte vagy egy hazug és hamis világban. Ez is magvetés. És ez is a várakozás része.

Ezek így együtt a várakozáshoz tartoznak.

c./ Mit tettek a tanítványok?

1.- Ott maradtak Jeruzsálemben. Nem mentek el a városból. Vártak. Vártak. Vártak.

2.- Együtt voltak. Keresték a megerősítő közösséget. És különben is, együtt mondta nekik az Úr, hogy várjanak. Együtt maradtak, és együtt vártak. Szerették egymást. Szeretve könnyebb várni. Látod a testvéredet. Tanulsz tőle. Tanulod, amit ő már megtanult. Ahogy ő vár. És ő is tanul tőled. Amit te már megtanultál. Épültök egymás hite által. Bibliai. Közösségi. Ez a Krisztus Teste. Már itt kibontakozik. Később is ez marad meg. Amikor már ott lesz a Szent Szellem. Akkor is erre lesz szükség. Erre a szívre, lelkületre. Az Úr jól tudta. Semmit nem mond véletlenül. Jól tudja, hogy erre van – erre lesz – szükséged. Amit most megtanít neked. Nem hiába mész át most, ezeken, amiken most átvisz téged. Szükséged lesz ezekre a későbbiekben. Ő a „hatékonyság” Istene. Nézd meg a teremtett világot, amit Ő alkotott. Minden hatékonyságra van berendezve. Ha szép is, de soha nem pusztán „öncélúan” szép, a szépség is hatékony, a gazdagság is, a változatosság is – csak legfeljebb még most nem tudod, mire lesz az jó. De Ő tudja. És attól, hogy te most még nem tudod, attól még van jelentősége! Úgyhogy bátran várj. Van értelme! Együtt voltak.

3.- Imádkoztak. Az imádság egyáltalán nem hiábavaló dolog. Nem üresjárat. Nem semmittevés – mint a kommunista ideológiában bedolgozták 4 évtized felnövekvő generációjának tudatába. Igazából az ördög ideológiája az, hogy elveszi a bátorságot, kedvet, tettrekészséget tőled az imádságra. Az ördög hazugsága, amivel kifoszt. Az imádság – tett. Cselekvés. Aktív viselkedés. Mai, divatos kifejezéssel: PROAKTIVITÁS. Megelőzés. Építés. Hatékony munkavégzés. Csak nem látszik az összefüggés az okos elme számára az imádság és a véghezvitel között. Pedig ott van. A tanítványok megtanulták. Miből? Abból, hogy TETTÉK. Abból, hogy BENNE VOLTAK. Abból, hogy MÁST TENNI NEM TUDTAK, mert parancs volt számukra a várakozás, és az, hogy együtt legyenek, és az, hogy az ígéretekkel foglalkozzanak. Meg van ígérve, te ott várod, a többiekkel együtt, ellene nem beszélhetsz, mert akkor nem várod, hanem az ígéretről beszélsz, így előbb, vagy utóbb, de AHHOZ fogsz beszélni, AKITŐL kaptad az ígéretet, és AKITŐL várod az ígéret beteljesítését. A te Uradhoz. Imádkozol. És ez volt a terv. Miközben imádkozol, az Úr elvégez benned is valamit. Olyat, amit amúgy nem tudna. Miközben teszed, MEGTANULOD, tieddé lesz, megismered részleteit, törvényszerűségeit. Megismered, hogy „tartasz benne valahol”, hogy „van folyamata”, vannak útjai módjai, ahogy tenned kell, van „mennyei terv” rá, ahogy tenned kell. Ezt nem tudod elmagyarázni senkinek, csak az érti meg, aki teszi. Különben elméleti fejtegetés – de, ha olyannal találkozol, aki teszi, fél szóból is értetek, értitek, miről beszél a másik, mert benne vagy te is, teszed, és tanulod, tapasztalod, formál benne az Úr, és megérted Őt, közben. Az imádság tett. Épüléssel jár, olyannal, amit CSAK imádság közben kaphatsz meg. Az imádság: formálás. Közösségformálás. Olyan, ami CSAK imádság közben történik meg. Amit az Úr akar, hogy ott legyen a Krisztus Testében, de csak akkor lesz ott, ha imádkozol.

4.- És megtették, amit meg kellett – és lehetett – közben tenni. Amit megértettek, hogy tenni kell. Ami szükséges volt. 10 napig nem voltak mosdatlanok. Borotválkoztak – már akinek kellett, és aki akart – mosakodtak, fogat mostak, a maguk életvitelének megfelelően. Ha gyerekeik voltak, őket is el kellett látni. Ételt készítettek, meg-megették, aki evett (aki böjtölt, hálát adott, és örült annak, aki evett, és ő pedig kereste az Urat a böjtöléssel is), és el is mosogattak. Akik nem ott aludtak a helyszínen, hazamentek aludni. Aki éjjel is fenn volt imádkozni, aludt valamennyit nappal, amikor a többiek megérkeztek, és átvették az imaőrséget. Ha kellett megbeszélni valamit, megbeszélték. Pl. Júdás helyét be kellett tölteni, betöltötték. Ahogy tudták. Ha nem volt tökéletes, akkor úgy tették, ahogy tudták. Az Úr később sok mindent kipótolt. De tették, mert ott volt előttük. (Most az egyházi törvény kapcsán sok olyat meg kell tennie „kisegyházaknak”, amit amúgy nem kellene. Megteszik. Miközben várnak az Úrra.)