K.Copeland: Az imádság helye

Készítette: Élő víz

És lészen az utolsó napokban,ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre. (ApostolokCselekedetei 2:17)

Van egy kifejezés, amit számtalanszor hallottam az elmúlt évekalatt, és minden alkalommal egyre kevésbé szeretem. Nincs kétségem afelől, hogymár te is hallottad.

Leggyakrabban olyankor halljuk, ha valami tragédia történik.Akkor szokták mondani, többnyire elnyújtott, vallásosnak hangzó hangsúllyal,amikor úgy tűnik, a körülmények nem vágnak össze azzal, amit Isten ígért az ŐIgéjében.

A kifejezés pedig: „Nos, testvérem, nem szabad elfelejtened,hogy Isten szuverén.”

Bármilyen szelleminek is hangzik ez a kijelentés, igazábólnagyon zavar engem. Nem mintha nem hinném, hogy Isten szuverén. Természetesenaz. A Webster szótár szerint a szuverén a következőket jelenti „minden másfelett álló vagy felsőbb; legfelső/páratlan erőben, rangban vagy hatalomban.”Nem kérdéses, hogy Istenre mindez igaz.

Azonban túlgyakran, amikor az emberek Isten szuverenitására utalnak, igazából azt mondják:„Soha nem
tudhatod, mit fog tenni Isten. Végülis, Ő mindenható és teljesen független,tehát azt teszi, amit csak tenni akar.” A szuverenitás ilyen megközelítésévelazonban az a probléma, hogy minket minden felelősség alól mentesít. Hiszen, haIsten szuverén, Ő mindenképpen azt teszi, amit akar, ezért mi akár mehetünk isTV-t nézni és elfeledkezhetünk az egészről, nem igaz?

Ez azonban nem így van. Az Ige több mint harminc évestanulmányozása és az evangélium hirdetése után rá kellett jönnöm, hogy ezen aföldön Isten igen kevés dolgot – ha egyáltalán van ilyen – tesz az emberközreműködése nélkül. Habár a föld Istenhez tartozik – az Ő teremtése és Őbirtokolja -, a Zsoltár 8:6 elmondja nekünk, hogy Isten az embert „úrrá tette(Isten) kezeinek munkája felett.”

Maga Isten helyezte uralomra az embert. Nem avatkozik bele aföldi dolgokba, amikor csak kedve tartja. Tiszteletben tartja azt az uralmat éshatalmat, amit nekünk adott. Ezért amíg az ember bérleti joga ezen a bolygón lenem jár, Isten korlátozza erejét a földön, és csak akkor lép közbe, amikormegkérik erre.

Miután azok,akik általában megkérik Őt (a közbenjárók), többnyire igen csendes emberek,akik félrevonulva imádkoznak, sokszor úgy tűnhet,hogy Isten önkényesen cselekszik. A látszat ellenére azonban, a Biblia elejétőla végéig azt tanítja, hogy Isten kapcsolata az emberrel imádság éshit-összeköttetés. Amikor látod Őt hatalmasan cselekedni, biztos lehetsz abban,hogy valahol valaki imádkozott és közbenjárt, hogy Ő színre léphessen.

Többek mintkülső szemlélők

Most sokkal inkább mint valaha, létfontosságú hogy ezt mindenkeresztény megértse. Az utolsó idők legutolsó napjaiban vagyunk. Istendicsősége leghatalmasabb kiáradásának peremén vagyunk, amit a föld valaha islátott. Döbbenetes, természetfeletti dolgok vannak készülőben, pontosan úgy,ahogy a Biblia mondja.

Mégis, sok hívő egyszerűen csak hátradől, és szellemiszemlélőként figyeli ezeket az eseményeket. Úgy tűnik, azt hiszik, hogy Istenönhatalmúlag felborít néhány mennyei dicsőség kosarat, és széthinti a jeleketés csodákat a földön. De nem így fog történni.

Hogyan fog megtörténni? Az Apostolok Cselekedetei 2:17-19megmutatja nekünk:

És lészen azutolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből mindentestre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokatlátnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az énszolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, ésprófétálnak. És csodákat teszek az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn…

Ha újraelolvasod ennek a résznek a végét, figyelmen kívül hagyva a fordítók révénbekerült írásjeleket, észre fogsz venni egy isteni összefüggést, amit legtöbbenelvétenek. Látni fogod, Isten azt mondja, hogy amikor az Ő szolgái ésszolgálóleányai prófétálnak, amikor közbenjárásban és hitben kimondják az Őszent akaratát és célját, az ő beszédükre válaszolva Isten jeleket és csodákatfog tenni.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a dicsőségnek ez az utolsókiáradása a teljességében eljöjjön, Isten valamennyi szolgájának ésszolgálólányának a helyén kell lennie. Milyen helyen?

Az imádság helyén!

Néhányanmondhatják: „Nos, Copeland testvér, most az idővégi eseményekről beszélünk, ésén úgy hiszem,
Isten egyszerűen előhozza ezeket egyedül is. Nincs szüksége a mi segítségünkre.Hiszen ezek a dolgok
túlságosan fontosak ahhoz, hogy pusztán emberekre bízza őket.”

Volt idő, amikor én is ugyanígy gondoltam. Azonban néhány évvelezelőtt Isten kiigazított engem. Akkoriban az ember hatalmát tanulmányoztam, ésaz Igében újra és újra láttam, hogyan előzték meg Isten népének imádságai Istencselekvését a földön. Ennek ellenére továbbra is ragaszkodtam ahhoz a nézethez,hogy a legfontosabb munkáit Isten az embertől függetlenül végzi.

Egy nap, ahogy efelől imádkoztam, azt mondtam: „Uram, Jézustmindenki mástól függetlenül hoztad a földre, ugye?” “Nem, nem így volt.” –válaszolta. „Úgy érted, voltak emberek, akik közbenjártak Jézusmegszületéséért?” – kérdeztem. “Igen.” Majd megmondta két ilyen ember nevét:Simon és Anna.

Ötven évimádság

Lukács 2. fejezetében találod az igei beszámolót erről a kétközbenjáróról. Itt elmondja nekünk a Biblia, hogy amikor Jézus 8 napos volt, aszülei elvitték a templomba, hogy odaszenteljék az Úrnak és körülmetéljék azábrahámi szövetségbe.

A zsidó népszámára ez a szertartás igen szentnek számított, a kellős közepén egy Simonnevű férfi mégis
besétált és karjaiba vette a csecsemő Jézust. Senki nem szólt hozzá egy szótsem. Senki nem próbálta megállítani őt. Tehát egyértelmű, hogy mindenki jólismerte őt a templomban, és szellemi embernek tartották.

Honnan tudtaSimon, hogy pont abban az időben kell a templomba mennie? Valaki talán odamenthozzá és
elmondta, hogy Jézust épp most mutatják be az Úrnak? Nem, a Biblia azt mondjanekünk, hogy „ő a Szellem
indításából” ment a templomba (27. vers). Isten vezette őt oda.

Sőt mi több,bár akkor még maga Mária sem értette igazán, kicsoda is az ő gyermeke, Simonpontosan tudta, és így prófétált felőle: Mostanbocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben; Mertlátták az én szemeim a Te üdvösségedet, Amelyet készítettél minden népeknekszemeláttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, azIzraelnek dicsőségére” (29-32. versek).

Simon tudta,hogy kicsoda Jézus, mivel közbenjárt érte; kérte Istent, hogy küldje el aMegváltót. Olyan buzgón és olyan régóta imádkozott, hogy Isten megígérte neki,hogy addig halált nem lát,amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát (26.vers).

Már az is elég döbbenetes, hogy Simon felismerte Jézust, mintIzrael Megváltóját, de szavaiból kitűnik, hogy még ennél is többet tudott.Olvasd el újra amit Simon mondott és látni fogod, hogy ő tudta, hogy Jézusüdvösséget fog hozni a pogányoknak – azt a tényt, amit a gyülekezet többi részenem értett meg addig, amíg 10 évvel Pünkösd napja után Péter el nem mentKornélius házához!

Miért volt Simon ilyen bölcs? Közbenjáró volt. A közbenjáróktudnak olyan dolgokat, amiket mások nem. Isten szent titkokat és rejtélyeketárul el nekik. Belső információkkal látja el őket.

Aznap, miutánSimon befejezte a prófétálást Jézus felett, besétált egy Anna nevű, apró, 84éves özvegyasszony. Simonnal ellentétben ezt az asszonyt nem kellett aSzellemnek a templomba vezetnie – ő már ott volt. A Bibliából megtudjuk, hogy őtulajdonképpen nem távozott ela templomból, hanem böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált éjjel és nappal. (37. vers).

Nem is csupán egy vagy két hetet töltött ott. A templombantartózkodott azóta, hogy a férje meghalt. Mivel csak hét éven keresztül voltházas, és történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a zsidó nők 16 éves kor körülmentek férjhez, kiszámolhatjuk, hogy valószínűleg már több mint 50 éveimádkozott ott a templomban.

Ezt nevezemelkötelezettségnek!

A Lukács 2:38azt mondja, hogy Anna abban apillanatban bejött és hasonlóképpen hálákat adott az Úrnak (KJV), és szóltŐfelőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták. Nem volt szüksége rá, hogy valakielmondja neki, kicsoda Jézus. Tudta abban a pillanatban, amikor meglátta Őt,mert – akárcsak Simon – ő is sok éven át imádkozott Istenhez, hogy küldje elŐt.

Gondolj csak bele – habár Isten a világegyetem Mindenható,Legfelsőbbrendű Teremtője, nem önkényesen küldte el Jézust a földre. Azemberrel együttműködve tette. Az Ő népének hittel teljes szavaira ésimádságaira adott válaszként tette.

A Máté 18:19azt mondja: ha kettenközületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek,megadja nékik az én mennyei Atyám. Simonés Anna – akár tudtak róla, akár nem – egyetértésben imádkoztak. Mindkettenközbenjártak, kérték Istent, hogy küldje el az Ő Megváltóját, és Istenmegválaszolta az imájukat.

Kapcsolódj bea programba!

Mit jelent ezma a számunkra? Azt jelenti, hogy ha látni akarjuk a dicsőség utolsókiáradásának ezt a teljességét, akkor be kell kapcsolódnunk a programba, ahogyAnna is tette. Le kell térdelnünk és el kell kezdenünk imádkozni érte. El kellkezdenünk kimondani Isten Igéjét és erre az utolsó órára vonatkozó akaratátpróféciában és közbenjárásban, hogy Ő jeleket és csodákat tehessen.

Látjátok, vannak bizonyos dolgok, amik soha nem fognakmegtörténni a földön, hacsak valaki ki nem mondja őket. Ha végigolvasod aBibliát, fel fogod fedezni, hogy bizonyos eseményeket a prófétáknak előre megkellett jelenteniük, mielőtt Isten véghez vihette volna őket.

Most nem aztakarom mondani, hogy ha nem imádkozol, Jézus nem fog visszajönni. Jézus eljönaz Ő népéért
– mégpedig hamarosan. A világban annyi bűn van már, amennyit csak elbír, ésközel van ahhoz, hogy darabokra hulljon. Az egész teremtés ennek nyomása alattfohászkodik és nyög. Isten le fogja zárni ezt a korszakot, ahogy az Ő Igéjébenezt megígérte – nem számít mit teszel te vagy én. Valahol találni fog egySimont és egy Annát, hogy elvégezze a feladatot.

Azonban ha mi hívők mindannyian imádkozunk, nemcsak néhányan, Őmegnöveli a dicsőség kiáradását, amely az Ő visszatérését kíséri majd. Ha egyszívvel felkiáltunk Istenhez, ahogy a korai gyülekezet tette az ApostolokCselekedetei 4-ben, akkor Isten ereje meg fogja rengetni ezt a földet.

Isten nem tud tétlenül ülni, amikor népének kiáltását hallja!

Az a probléma, hogy Isten népének nagy részét túlságosanlefoglalják az egyéb dolgok, és nem szánnak időt arra, hogy közbenjárjanak ésfelkiáltsanak Hozzá. Nem tulajdonítanak jelentőséget az imádkozásnak. Sokanannyira elfoglaltak, ahogy Istennek „dolgoznak”, hogy azt hiszik, nincsszükségük arra, hogy imádkozzanak.

De legvégül ki fog derülni, hogy a szolgálatok sikerei mögött aközbenjárók állnak. Egy nap a mennyben, amikor majd a jutalmakat osztják, Nagytestvér ott fog ülni az első sorban, várván az arany trófeát, mivel ő indítottaaz első gyülekezetet az országában. Odahajol majd a mellette ülőhöz, és aztmondja: „Igen, ámen. 47 évig pásztoroltam azt a gyülekezetet. 2000 embertvezettem az Úrhoz és ezren keresztelkedtek meg a Szent Szellemben 1919-ben.Mindent el fogok mesélni erről, amint megkaptam a trófeámat.” Ám amikor az Úrelkezdi átadni a jutalmat, ahelyett hogy Nagy testvér nevét szólítaná, aztfogja mondani: „Hol van Kovács testvérnő?” Majd leküld egy angyalt ahétmilliomodik sorba hogy Kovács tesvérnőt előrehozza.

Amikor az asszony odaér, az Úr a kezébe helyezi a jutalmat ésazt mondja: „Kovács testvérnő, ezt szeretném neked adni annak a 25 évnek azelismeréseként, amikor közbenjártál és arcra borultál Előttem. A te imáid általelhívtam Nagy testvért, hogy elkezdje az első gyülekezetet az országodban. Azimáid miatt több ezer ember nyert üdvösséget és töltekezett be Szent Szellemmelabban a gyülekezetben.” Ezután az első sorhoz fordul és azt mondja: „Nagytestvér, azzal jutalmazlak, hogy viheted Kovács testvérnő trófeáját helyette.”

Megfelelő idő– Megfelelő hely

Megmondhatom, én kiknek a trófeáit fogom hordozni, amikor eljönaz idő. Egyik az édesanyámé lesz, a másik pedig egy kis asszonyé, aki általábanegyütt imádkozott vele. Ez az asszony mindig bement a szobámba és elvette apárnát az ágyamról. Utána magával vitte, ahogy az emeleten sétálgatott ésközbenjárt értem, a párnámon hagyva könnyeit. Biztosan tudom, hogy Isten ezértnem hagyott engem magamra az ágyamban éjszakánként.

Ennek a kétasszonynak köszönhető, hogy üdvösséget nyertem és ma az evangéliumotprédikálom. Semmi
elismerés nem jár nekem ezért.

Kapok némi elismerést azokért az időkért, amikor én isközbenjártam és Istenhez kiáltottam valaki más érdekében. De nem a jutalmak miattmondod el azokat az imákat. Azért imádkozod el őket, mert szolgatársa vagyAnnak, aki a Vérét adta érted. A Szeretet miatt imádkozol.

Ez azegyetlen elég erős motiváció, mivel a közbenjáró feladata a legnehezebb feladatIsten Királyságában. A
közbenjáró cipeli mindannak a szellemi terhét, ami Krisztus Testében zajlik, ésez a létező leghálátlanabb szolgálat.

Amikorprédikátorok alkalmakat tartanak, ahol emberek üdvösséget nyernek, a legtöbbenazt gondolják: “a
mi erőfeszítéseink hozták az embereket az Úrhoz.” Pedig nem tettünk mást, mintprédikáltuk azt az üzenetet, amit Istentől kaptunk. Az elveszettek üdvösségrevezetéséhez szükséges kenet a közbenjárók imádsága által jött elő.

Azébredéseket nem a jó prédikáció hozza elő. Az ébredést az imádság hozza elő.Péter nagyszerű prédikációja Pünkösd napján nem azért született, mert Péterolyan remek ember lett volna. Hanem azért, mert az emberek sok napon átimádkoztak egységben. Körülbelül 120-an imádkoztak, amíg Isten Szelleme aszínre nem tört.

Azok azemberek imádkozták le a Szent Szellem első hatalmas kiáradását. Amikor Őeljött, mit gondolsz, hol
nyilvánította ki Magát legelőször? Azon a helyen, ahol imádkoztak.

Isten nem változott meg. Napjainkban is ugyanazt teszi, mintamit az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében. Most azonban még erőteljesebbenés dicsőségesebben mozdul, mint akkor.

Éhezik a szíved arra, hogy megtapasztalja ezt az idővégikiáradást? Szeretnéd elsőkézből látni a természetfeletti dolgokat és csodákat,amiket véghez fog vinni az utolsó időkben? Akkor kerülj az imádság helyére!Legyél közbenjáró, nyisd meg magad Isten Szellemének az imádságban és mondd kiaz Ő akaratát.

Ha ezt megteszed, nem kell majd beérned másodkézből származóbeszámolókkal Isten dicsőségéről. Nem kell majd azt mondanod: „Bárcsak ottlettem volna!”

Akárcsak Simon és Anna, a megfelelő helyen leszel, a megfelelőidőben. Belső információkkal fogsz rendelkezni, mert nem csak külső szemlélőleszel. Segíteni fogod előhozni az Úr dicsőséges visszatérését!