Ige: A törvény és a kegyelem

 „János  (tanú)bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, [és azt hirdette] mondván: Ő volt az, akiről mondám [hirdettem]: Aki utánam jő [nyomomba lép; megelőz engem], előttem lett, [nagyobb nálam] mert előbb volt nálamnál.

És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelem fejében] [kegyelmet kegyelemre halmozva].

Mert a törvény Mózes által adatott [Mózes közvetítette], a kegyelem pedig és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett [a Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre,]”* (Ján. 1,15-17)

 „Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez (Mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez)” (Zsid. 7,19)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (hit által) igazuljunk meg” (Gal. 3,24)

„Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [a céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára] a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,21)

Az Úr Jézus kijelentése: „.. Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Ján. 14,6)

 „Mert: tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség; Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,19-20; 2,9)

És tette ezt Isten: „Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket] dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes Fiában]” (Eféz. 1,6)

„Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket  betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23)