Dr-Kováts György: PÜNKÖSD-8.

 (A VÁRAKOZÁS – VÁRAKOZNI MINDIG NEHÉZ – NEM JELENT PASSZIVITÁST!) –

Apcs 1:4 És velük összejövén, MEGHAGYTA nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem VÁRJÁK BE az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:

Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.

Luk 24:49 És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig MARADJATOK Jeruzsálem városában, MÍGNEM felruháztattok mennyei erővel.

3./ El ne menjenek Jeruzsálemből, hanem „várják be” az Atya ígéretét. A görögben: „perimenó” – itt szerepel egyedül.

a./ Ott maradni („menó”) mindig nehezebb, mint „elindulni szerencsét próbálni”. Aki ott marad, „ki van szolgáltatva”. Vár. Függ. A függéshelyzet – amikor nem hagyhatod el a harcálláspontodat, csak várni tudsz, várni és várni, hogy a felmentő sereg megjelenjen – mindig nehéz. Ki kell tartanod, minden ellenkező gondolat közepette. Minden körülmény ellenében is. Erről is beszél ez a kifejezés: „perimenó” – ami körülötted van, nem fordíthat el téged az engedelmességtől. Azt teszed, amit Ő mond. Bármit látsz, bármit mondanak mások – megteszed, mert Ő mondta. Vársz. Kitartasz a várakozásban. (Acs 1,14.)

b./ A várakozás egyáltalán nem „passzív” művelet. Közben mindent megteszel, amit ott, és akkor lehet megtenni. Megteszed, mert ez is hozzátartozik a várakozáshoz.

Ha például anyagi szabadításra vársz, megteszed, amit te magad meg tudsz tenni, és amit a te Urad mond, hogy tegyél. Miközben várod Őt. Ez a kettő – várakozás, és ami rajtad áll, megteszed – nem ellentétes egymással. Mit teszel, miközben vársz?

1.- Imádkozol. Nagyon imádkozol. Megint imádkozol. Folyamatosan imádkozol. Szüntelen imádkozol. Már böjttel imádkozol. Akarod, hogy az Úr cselekedjen – Tőle függsz – és ezért imádkozol. (Hallja. Látja. Akarja, hogy tedd. Jól teszed. Nem süket, nincs távol – de ez is hozzátartozik a szabadításhoz. Kell, hogy tedd. Egy nap a mennyben majd sokkal inkább megérted, miért volt ez jó, miért volt szükséges! Most tedd, és tedd, és tedd, ameddig az ellenkezőjét nem mondja. Tedd, és meglátod szabadítását.)

2.- Vetsz. Vetsz és vetsz és vetsz. Miért? Mert Ő mondta. Lk 6,38. Adjatok… „A nullából?” – ahogy kérdezte tőlem valaki a napokban. – Igen. A nullából. A semmiből. Amennyit tudsz, de vetsz. Az ezer forint is vetés. Kifejezi, hogy akarsz adni. Amit te, most meg tudsz tenni, megteszed. Mert megértetted az Isten országát. Megértetted, amit Ő mondott az Igében. Megértetted, és teszed, ami rajtad áll, mert akarod Őt, és akarod az Ő szabadítását, amit CSAK Ő tud megtenni. Ezért vetsz. Adsz. Továbbadsz. Amiben tudsz, magot vetsz.

3.- Szavaiddal is vetsz. Azt mondod, amit az Ige. Kimondod az Igét. Amit az Úr mond. Nem teszed azt, hogy „vetsz, és közben panaszkodsz… vetsz, és közben ellene beszélsz annak, amit teszel…”. Nem beszéled ki magad Isten áldásából. Az Ő keze nem rövidült meg. Ma is meg tud elégíteni 600 ezer férfit, egyetlen nap alatt, úgy, ahogy korábban el sem tudták képzelni – mint Izráel népét a fürjekkel. A fürjek már úton vannak. De te ne beszélj ellenük. Ne hazudj, de azt mondd ki, amit az Ige mond. Nem kell, hogy a realitást elhallgasd, de mondd ki, amit Isten tesz. Amit most tesz. Amit megígért.

4.- Megkeresed, amit te meg tudsz tenni. (Keresed is, mi az, amit te, most, ebben az időben, meg tudsz tenni.)

Nem nézed le a kicsit. Hűséges vagy rajta. Nem pazarolsz. Beosztasz. Amid van, jól használod fel. Amilyen lehetőséget kapsz, abban is hűséges vagy – ha kicsi is. Ha kétezer forintos munka, akkor is. Abból lesz majd a tízezer és abból pedig a százezer forintos munka. Nem mondod azt, hogy „ha nem százezres, akkor mit ér… nekem százezresre van szükségem”… tudod: „ki bízná rá?” – kérdezi az Úr Jézus, és azt mondja ezzel, hogy a KICSIN kell hűnek lenned. Nem lenézni kell a „kicsit”, hanem MEGBECSÜLNI. (Lk 16!) És közben őrzöd a tisztességet. A becsületességet. Nem veszed el, ami másé. Nem lopsz. Nem hazudsz. Nem csapsz be másokat. Nem élsz vissza bizalmukkal. Nem csalsz. Nem sunyiskodsz. Tisztán jársz, tisztán élsz, őszinte vagy egy hazug és hamis világban. Ez is magvetés. És ez is a várakozás része.

Ezek így együtt a várakozáshoz tartoznak.

c./ Mit tettek a tanítványok?

1.- Ott maradtak Jeruzsálemben. Nem mentek el a városból. Vártak. Vártak. Vártak.

2.- Együtt voltak. Keresték a megerősítő közösséget. És különben is, együtt mondta nekik az Úr, hogy várjanak. Együtt maradtak, és együtt vártak. Szerették egymást. Szeretve könnyebb várni. Látod a testvéredet. Tanulsz tőle. Tanulod, amit ő már megtanult. Ahogy ő vár. És ő is tanul tőled. Amit te már megtanultál. Épültök egymás hite által. Bibliai. Közösségi. Ez a Krisztus Teste. Már itt kibontakozik. Később is ez marad meg. Amikor már ott lesz a Szent Szellem. Akkor is erre lesz szükség. Erre a szívre, lelkületre. Az Úr jól tudta. Semmit nem mond véletlenül. Jól tudja, hogy erre van – erre lesz – szükséged. Amit most megtanít neked. Nem hiába mész át most, ezeken, amiken most átvisz téged. Szükséged lesz ezekre a későbbiekben. Ő a „hatékonyság” Istene. Nézd meg a teremtett világot, amit Ő alkotott. Minden hatékonyságra van berendezve. Ha szép is, de soha nem pusztán „öncélúan” szép, a szépség is hatékony, a gazdagság is, a változatosság is – csak legfeljebb még most nem tudod, mire lesz az jó. De Ő tudja. És attól, hogy te most még nem tudod, attól még van jelentősége! Úgyhogy bátran várj. Van értelme! Együtt voltak.

3.- Imádkoztak. Az imádság egyáltalán nem hiábavaló dolog. Nem üresjárat. Nem semmittevés – mint a kommunista ideológiában bedolgozták 4 évtized felnövekvő generációjának tudatába. Igazából az ördög ideológiája az, hogy elveszi a bátorságot, kedvet, tettrekészséget tőled az imádságra. Az ördög hazugsága, amivel kifoszt. Az imádság – tett. Cselekvés. Aktív viselkedés. Mai, divatos kifejezéssel: PROAKTIVITÁS. Megelőzés. Építés. Hatékony munkavégzés. Csak nem látszik az összefüggés az okos elme számára az imádság és a véghezvitel között. Pedig ott van. A tanítványok megtanulták. Miből? Abból, hogy TETTÉK. Abból, hogy BENNE VOLTAK. Abból, hogy MÁST TENNI NEM TUDTAK, mert parancs volt számukra a várakozás, és az, hogy együtt legyenek, és az, hogy az ígéretekkel foglalkozzanak. Meg van ígérve, te ott várod, a többiekkel együtt, ellene nem beszélhetsz, mert akkor nem várod, hanem az ígéretről beszélsz, így előbb, vagy utóbb, de AHHOZ fogsz beszélni, AKITŐL kaptad az ígéretet, és AKITŐL várod az ígéret beteljesítését. A te Uradhoz. Imádkozol. És ez volt a terv. Miközben imádkozol, az Úr elvégez benned is valamit. Olyat, amit amúgy nem tudna. Miközben teszed, MEGTANULOD, tieddé lesz, megismered részleteit, törvényszerűségeit. Megismered, hogy „tartasz benne valahol”, hogy „van folyamata”, vannak útjai módjai, ahogy tenned kell, van „mennyei terv” rá, ahogy tenned kell. Ezt nem tudod elmagyarázni senkinek, csak az érti meg, aki teszi. Különben elméleti fejtegetés – de, ha olyannal találkozol, aki teszi, fél szóból is értetek, értitek, miről beszél a másik, mert benne vagy te is, teszed, és tanulod, tapasztalod, formál benne az Úr, és megérted Őt, közben. Az imádság tett. Épüléssel jár, olyannal, amit CSAK imádság közben kaphatsz meg. Az imádság: formálás. Közösségformálás. Olyan, ami CSAK imádság közben történik meg. Amit az Úr akar, hogy ott legyen a Krisztus Testében, de csak akkor lesz ott, ha imádkozol.

4.- És megtették, amit meg kellett – és lehetett – közben tenni. Amit megértettek, hogy tenni kell. Ami szükséges volt. 10 napig nem voltak mosdatlanok. Borotválkoztak – már akinek kellett, és aki akart – mosakodtak, fogat mostak, a maguk életvitelének megfelelően. Ha gyerekeik voltak, őket is el kellett látni. Ételt készítettek, meg-megették, aki evett (aki böjtölt, hálát adott, és örült annak, aki evett, és ő pedig kereste az Urat a böjtöléssel is), és el is mosogattak. Akik nem ott aludtak a helyszínen, hazamentek aludni. Aki éjjel is fenn volt imádkozni, aludt valamennyit nappal, amikor a többiek megérkeztek, és átvették az imaőrséget. Ha kellett megbeszélni valamit, megbeszélték. Pl. Júdás helyét be kellett tölteni, betöltötték. Ahogy tudták. Ha nem volt tökéletes, akkor úgy tették, ahogy tudták. Az Úr később sok mindent kipótolt. De tették, mert ott volt előttük. (Most az egyházi törvény kapcsán sok olyat meg kell tennie „kisegyházaknak”, amit amúgy nem kellene. Megteszik. Miközben várnak az Úrra.)