Bob Gass: Gyógyulás veszteség után

„…öntsétek ki előtte szíveteket…” (Zsoltárok 62:9-- Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van. )

Íme öt kulcs ahhoz, hogyan épülhetsz fel a veszteségből:

1) Engedd lezajlani a gyász folyamatát!

A félelem, harag, aggodalom, depresszió, megbántottság, tehetetlenség és gyász természetes érzések. Nem jó, ha elnyomod őket, vagy tagadod létezésüket. Isten úgy teremtett minket, hogy vannak érzéseink; nem várja el tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha boldogok lennénk, amikor gyászolunk. „Áldottak, akik gyászolnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (Máté 5:4 NIV). Légy őszinte Istennel! Öntsd ki a szíved előtte (ld. Zsoltárok 62:9), és ő meg fog vigasztalni.

2) Fogadj el segítséget!

Nagy hiba, ha egy tragédiát követően elszigeteled magad. Mindenkinek szüksége van bátorításra és mások támogatására. Arra hívattunk, hogy egymás terhét hordozzuk: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2).

3) Válassz megfelelő válaszreakciót!

Ha a keserűséget választod, saját magadnak ártasz, és becsapod az ajtót a boldogság előtt, hiszen nem lehetsz egyszerre boldog és keserű is. Nemrégiben Kaliforniában nagy erdőtüzek pusztítottak, és sokaknak veszett kárba mindenük.

--Egyesek ezt mondták: „Mindent elvesztettünk, és szomorúak vagyunk, de együtt dolgozunk, mint egy nagy család, és mindent újjáépítünk”.

-- Mások ezt mondták: „Vége az életemnek! Képtelen vagyok folytatni… Sohasem fogok felépülni.”

Te választhatod meg, hogy miben hiszel: abban, hogy teljesen egyedül vagy, vagy abban, hogy Isten veled van és így képes vagy felállni.

4) Tudd, hogy az örömöd Istentől jön!

Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel.

5) Összpontosíts arra, ami megmaradt számodra, és ne arra, amit elveszítettél.

Írj egy listát a jó dolgokról az életedben, és köszönd meg Istennek mindazt, ami még megvan. Lehetetlen egyszerre hálásnak és reménytelennek lenni.