2013. május 2.

A változások befogadásáról - Joel Osteen pasztor uzenete Neked, Lakewood Gyulekezet, Texas


Készítette: Lisa Szanyel

Szeretek minden héten valami vidámsággal kezdeni.
Hallottam egy Bill nevű emberről, aki baptista volt. Kijárt a lóversenyre fogadni. Egyik nap, amikor összes pénzét elvesztette, meglátott egy papot, aki a pályára ment és megáldott egy lovat. Jobban megfigyelte és a ló első helyezést nyert. A következő futam előtt a pap egy másik lovat áldott meg és az is nyert. Bill elrohant a pénz automatához és kivette az összes pénzét. Ez alkalommal a pap nem csak a ló homlokát érintette meg, hanem szemeit, füleit és mindegyik patáját is. Bill teljes magabiztossággal feltette összes pénzét erre a lóra, de az a futam közepén összeesett és kimúlt. Bill nem akart hinni a szemének. Kérdezte a paptól, hogy mi a csuda történt? Az azt válaszolta: Ez a baj veletek, protestánsokkal, hogy nem ismeritek a különbséget az áldás és az utolsó kenet között.

Ma a változások befogadásáról akarok beszélni.

Egy dolog biztos, a változás elkerülhetetlen. Változnak az emberek, munkahelyek, a csillagok, de még az évszakok is változnak. Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szükségünk legyen a változásra, de sokan elutasítják ezt. Ragaszkodnak a régihez, mert az családi, kényelmes, megszokott. Ha nem figyelünk oda, akkor megrekedünk, és nem növekszünk, nem terjeszkedünk, nem használjuk ki belső potenciálunkat. Ez az egyik szándéka Istennek a változásokkal. Nem akarja, hogy megrekedjünk. Néha az, ami ellen harcolunk, az, ami szerintünk megpróbál lenyomni bennünket, az valójában Isten keze, amivel új szintre akar emelni. Isten úgy dolgozik, hogy kizökkent bennünket a megszokott helyzetekből és olyan helyzetekbe hoz, amelyben terjeszkedésre késztet bennünket. Olyan helyzetekbe, hogy használjuk hitünket.

Talán nem szeretjük, talán kényelmetlen, de Isten túlságosan szeret bennünket ahhoz, hogy csak magunkra hagyjon. És ahogy Isten néha természetfölötti ajtók kinyitására képes, néha képes ajtók bezárására is. Vegyük észre, hogy semmi sem véletlenül történik. Isten mindannyiunk léptét irányítja. Ez azt jelenti, hogy ha egyik barátunk árt nekünk, ha visszaesésen megyünk keresztül, ha elveszítjük egyik szerettünket, akkor vagy befogadjuk ezt a változást és megengedjük, hogy Isten felemeljen, vagy pedig elutasítjuk és maradunk a stagnálásban, a kisszerűségben. Meg kell engednünk a változásokat. Ne a negatív oldalról közelítsd a változást, arra számítva, hogy az eredménye rossz lesz. Talán a felszínen negatív, de emlékezz rá, hogy Isten nem engedné meg, ha nem lenne vele valami szándéka. Arra használja, hogy kiterjesszen és valami módon egy új dimenzióba emeljen.

Talán azt gondoltad, hogy ezen a munkahelyen maradsz az elkövetkező 30 évben, de valamiért azok, akik mögötted voltak, már nem állnak mögötted.

Mi ez?

Isten felkavarja a dolgokat. Könnyű ilyenkor megkeseredni, negatívvá válni, hogy Istenem, miért történik ez. De a helyes megközelítés, ha nyitott maradsz, tudván, hogy Isten uralja a helyzetet. Ha befogadod ezt a változást, akkor azok a szelek, amiknek le kellene küzdeniük téged, valójában végzeted felé fognak repíteni. Maradj nyitott a változásra. Olyan sokan ellenállnak. Ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amit Isten 10 évvel ezelőtt tett. Talán egy kapcsolatban szívünk mélyén érezzük, hogy ez a barátság nem jó nekünk, tudjuk, hogy visszatartanak attól, hogy a legtöbbet nyújtsuk, de attól félünk, ha változtatunk, nem lesz barátunk, egyedül leszünk. Nem akarjuk „himbálni a csónakot”. Ezért szokta Isten néha „felborítani a csónakot”. Néha Isten kényszerít rá, hogy előre mozduljunk. Nem azért, hogy megnehezítse életünk, hanem azért, mert arra vágyik, hogy megláthassa, amint teljes potenciálunkat elérjük. Ezért néha ő okozza, hogy a barát elhagyjon. Felkavarja a dolgokat és talán azt is hagyja, hogy a barát rosszat tegyen velünk, mert tudja, ha ő nem zárja be azt az ajtót, akkor sosem lépnénk tovább. 30 év múlva is még visszahúzna és visszatartana a végzetünktől.

Ne szomorkodj azok miatt, akik kilépnek életedből. Talán van egy barát, munkatárs, főnök, aki kilépett a kapcsolataidból. Le vagy törve, arra gondolsz, itt a vég. De vedd észre, hogy ez csak a kezdet. Isten nem tenné, ha nem tartogatna valami jobbat számodra. Talán azt gondolod, ártanak neked, de valójában jót tesznek. Küldj nekik búcsúcsókot. Sose nézz hátra, csak előre. Arról beszélek, hogy ha a dolgok kezdenek összezavarodni, akkor változás van készülőben.

Sok évvel ezelőtt apám egy templomban pásztorkodott. Nagyszerűen csinálta, a hívek gyarapodtak. Azt gondolta, élete végéig ott marad, de egy napon valami különöset kezdett érezni, egy vágyat, hogy Istent jobban megismerje. Ez abban az időben történt, amikor testvérem, Lisa született valami rendellenességgel. A szüleim rákényszerültek, hogy ezt a változást tudomásul vegyék. Apám elvonult egy pár napra és el kezdte tanulmányozni a Bibliát. Amikor visszatért híveihez, új lelkesedéssel kezdett prédikálni arról, hogy Isten jóságos és még ma is tud gyógyítani. Azt gondolta, mindenki el lesz ragadtatva, mindenki mögé áll, de pont az ellenkezője történt. Az emberek nem értették őt. Nem illett bele a hagyományaikba, hanem attól távol esett. A régi barátok elfordultak tőle, a háta mögött kezdtek beszélni. Apám össze volt törve. Azt mondta: Istenem, én a kezükbe adtam életem.

Miért történik ez?

Tény, hogy Isten fordította el őket tőle. Isten tudta, hogy apám sosem hozta volna ki magából a maximumot ebben a korlátozott környezetben. Nagy csalódásnak tűnt. Úgy látszott, az ellenség túltesz rajta. De az az igazság, hogy a színfalak mögött Isten vezényelt. Isten látta a teljes képet. Apám elhagyta ezt a templomot. Úgy érezte, vége a pályafutásának. De valójában ez a bezárt ajtó okozta, hogy apám hittel lépjen és megalakítsa Lakewood Church-öt.

Ez 1959-ben volt Anyák Napján és ma itt vagyunk, majdnem 50 évvel később. Testvérem, Lisa, teljesen egészséges. De hiszem, hogy nem lennénk ma itt, ha Isten nem keverte volna fel a dolgokat és apám nem lett volna nyitott a változásra. Mózes azt mondta 5Mozes 32:11-ben: Ahogy egy sas felkavarja fészkét, úgy kavarja fel Isten gyermekeit.

Ha valami felkavarja életed, a dolgok kellemetlenné válnak, változások következnek be, ne kezdj el sopánkodni, hogy miért történnek velem ezek a rossz dolgok, semmi jó nem történik velem… hanem fordítsd meg és mondd: Istenem, tudom, hogy még kezedben tartod a dolgokat és azért kavarsz össze mindent, mert új ajtót akarsz nekem nyitni, hogy egy magasabb szintre emelj.

Higgyél!

Valahol olvastam, hogy azoknak, akik 100 évnél tovább élnek, az egyik nyugodt tulajdonságuk az, hogy el tudják fogadni a változásokat. Nem kapaszkodnak a régibe. Ez az egyik dolog, amit anyámban szeretek. Ő még nincs 100 éves, de amikor apámat elszólította az Úr, ők már 50 éve házasok voltak. Persze nagyon csalódott volt, de túltette magát rajta. Leporolta magát, hátrahúzta vállait és felkészült az újra, amit Isten tartogatott számára. Ha lezárul egy korszak, el kell fogadnunk és fel kell készülnünk az új befogadására. Ez azt jelenti, hogy ne beszélj tovább az elvesztett állásról, a sikertelen kapcsolatról vagy arról, milyen gyorsan tudtál futni fiatalabb korodban, hogy milyen fitt voltál és mennyi hajad volt még. Ma egy új nap van és el kell fogadnod azt, ahol vagy. Meg kell tanulnod ezt a változást. Értsd meg, ami a múltban jó volt, az akkor helyes volt. De Isten haladó, szeret új dolgokat tenni. És ha ma a legtöbbet akarod magadból kihozni, akkor meg kell tanulnod nem csak elfogadni, hanem befogadni is a változást.

Csak tiszteletteljesen mondom, de néhányan ugyanabba a templomba járnak évről évre. Nem élvezik, nem növekednek, nincsenek kihívásaik, de nem mernek mást kipróbálni, mert családjuk is ebbe a templomba járt 427 évvel ezelőtt. Az ük- ük- ük- nagyapám ezen a padon ült, dédnagymamám ezen a padon ült, én ezen a padon ülök és a gyerekeim azon. Ez a mi padunk. Jobban jársz, ha egy Pitbullal szállsz szembe, semhogy megpróbáld elvenni tőlem ezt a helyet.

Mi a gond?

Ők megrekedtek a hagyományokban. A hagyomány nem rossz, de megváltozhat.

Gondoltál már rá, hogyan indíthatnál új hagyományt útjára a családodban?

Tehetsz valami mást, és ha szeretettel teszed, az emberek el fogják fogadni. Vedd észre, hogy ami a múltban jó volt, az akkor helyes volt, de most nem jó nekünk. Talán az a korszak elmúlt. Nem arról van szó, hogy rossz volt, hanem most új nap van, és Isten újat akar tenni. Vannak, akik csak ülnek és arra várnak, hogy Isten tegyen valamit, amit 15 éve tett meg. Isten egész idő alatt hajtogatja, gyerünk, én új dolgot akarok tenni. Ne ragadj le a múltban. Könnyű elvenni egy kincset és megpróbálni hagyománnyá változtatni, a régi szép napokat emlegetni. Isten azt mondja, engedd el a régit és fogadd be az új napokat. Amit Isten a jövődben fog tenni, az messze felülmúlja azt, amit a múltadban tett. Nem szabad leragadnod a hagyományoknál, egy olyan munkahelyen, ahol nem fejlődsz; olyan kapcsolatban, amely a végét járja; olyan szomszédságban, ami rombol és még a helytelen hozzáállásban és gondolkodásmódban sem. Ne rohanj vissza a régihez. Régi barátságokhoz, kapcsolatokhoz, hagyományokhoz. Isten korszakokban cselekszik.

Nem arról van szó, hogy a régi rossz volt, de az a korszak elmúlt. Talán nagyszerű volt az az állás egy ideig, de most Isten más irányba próbál terelni téged. Vagy a templom, ahol családod nevelkedett, talán nagyszerű másoknak, de talán számodra egy új korszak kezdődik. Isten tudja, apám a bizonyíték rá, hogy nem kapnánk meg mindazt, ami nekünk rendeltetett, ha a korlátozó környezetben maradnánk. Megpróbálja a legtöbbet, hogy kirázzon bennünket ebből a helyzetből. Néha bezár egy ajtót és kényszerít a változásra.

Van egy barátom, aki lelke mélyén tudta, hogy ott kellett volna hagynia az állását. Annyival többre volt képes, egyszerre csak túlnőtt a feladaton. Sokszor beszéltünk erről, de ő csak maradt ott, ahol kényelmes volt neki. Ismerned kell ezt a férfit. Ő a világ legkedvesebb embere, minta alkalmazott, korán megy dolgozni és sokáig benn marad. Egy nap azonban felhívott és azt mondta: Joel, nem fogod elhinni, mi történt velem: kirúgtak. Azt kérdeztem: Téged elbocsátottak? Ez úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Teréz Anya kirabolt egy bankot. Ez lehetetlen. De néha, ha mi nem tesszük meg a lépést, Isten bezárja az ajtót és rákényszerít, hogy tovább menjünk. Ma ez az ember egy jelentős vállalat igazgató helyettese és tovább emelkedik, hogy teljes potenciálját elérje.

Ha Isten nem lett volna olyan jó, hogy bezárja azt az ajtót, akkor még mindig ott lenne. Barátaim, nem átlagosságra születtetek. Arra teremttettetek, hogy jelet hagyjatok generációnkon. Ha a dolgok felkavarodnak életedben, ajtók bezárulnak, változások következnek be, ne keseredj el, hogy újabb problémákkal kell megküzdened.

Higgyél!

Maradj nyitott. Lehet, hogy Isten próbál végzeted felé tolni. Jób azt mondta 29:18-ban: „Azt hittem, fészkemben fogok meghalni”.

Más szavakkal kijavította fészkét, olyan lett háza, amilyennek akarta, sikeres üzlete volt és minden jól ment. Kényelmesen élt és végül mi történt? Isten feldúlta fészkét. Isten nem akar bajt, csak akkor akarja megengedni a nehézséget, ha arra szolgál, hogy végzetünk felé vigyen. Nézzük helyes szemszögből. Ne legyél kiábrándult amiatt, ami nem sikerült. Talán valaki hazudott rólad, elvesztettél valakit, elvesztetted munkahelyed. Rázd le magadról. Túl vagy a lángokon, a tűzön, most itt a kedvezmények, a gyarapodás ideje. Ez a felkavarodás biztos jele annak, hogy átalakulás közeledik. Isten új szintre akar emelni.

Ez történt az én életemben, amikor apámat elszólította az Úr. Életem legnehezebb időszaka volt, de pont ez a nehézség vitt engem tovább végzetem felé. Nem lennék ma itt, ha apám még élne. Túl egyszerű volt a háttérben. Kényelmes voltam. De amikor papát elszólította az Úr, bezárult ez az ajtó. Tettem egy lépést hittel és ekkor fedeztem fel olyan adottságokat, amikről nem is tudtam. Szeretjük, ha Isten ajtókat nyit nekünk, de néha jobban használ nekünk, ha ajtókat csuk be előttünk. Ha Isten nem csukná be az ajtót, nem akarnánk elmozdulni onnan, ahol vagyunk. Néha azért csuk be egy ajtót, hogy ne tudjunk visszamenni. Ez történt a Vörös-tengerrel is. Isten kettéválasztotta, hogy Izrael népe át tudjon kelni rajta. Amikor bezárta mögöttük a tengert, az emberek tudták, hogy már nem tudnak visszamenni. Tudták, hogy az ajtó bezárult. Néhányan közületek küzdenek a változások ellen, próbálnak hagyományokba kapaszkodni.

Joel, bárcsak úgy lenne, mint szokott, mint a régi szép időkben. Isten azt mondja, ez a korszak elmúlt. Nem arról van szó, hogy nem volt jó. Nekem csodás emlékeim vannak apámról, de nem maradhatunk ott örökre. Ideje előre haladni, ma egy új nap van és Isten új győzelmeket tartogat számodra. Új hegyeket mászhatsz meg, új barátságokat köthetsz, új üzleteket indíthatsz el. Isten megpróbálja feldúlni fészked. Ha teszel egy lépést hittel, fel fogsz fedezni magadban, hozzám hasonlóan, olyan adottságot, tehetséget, amiről nem is tudtál. Olyan helyekre jutsz el, amelyek ámulatba ejtenek. Olyasmit fogsz véghezvinni, amire sosem gondoltál volna. Mindez azért, mert Isten álma sokkal nagyobb, mint a tied. Azonban olyan gyakran maradunk ott, ahol családias, ahol nincsenek nehézségeink. Oda futunk vissza, ahol kényelmes, a régihez.

Emlékszem, gyerekkoromban volt egy Scooter nevű németjuhász kutyánk. Amikor mi, gyerekek, főiskolára, egyetemre kezdtünk járni, nem volt többé játszótársa és el kezdte járni a környéket és a szomszédságban kisebb nagyobb bajokat okozott. Így elhatároztuk, hogy odaadjuk egy barátunknak, aki egy farmon élt 10 mérföldnyire. 15-20 hektár földjük volt és gyerekekkel is tudott ott játszani. Kb. egy fél év múlva otthon voltam szüneten és nagy vihar volt. Órákig dörgött, villámlott. Egy dolog, amit Scooter sosem kedvelt, a mennydörgés volt. Amikor dörgött, mindig a garázs leghátsó zugába rohant és elbújt egy bizonyos helyen. Ez volt a biztos hely számára, semmivel sem lehetett elhozni onnan. Ezen a napon kinéztem az ablakon, amikor megláttam, hogy vihar van. Kb. negyedmérföldnyire láttam, hogy a kutya teljes gázzal rohan a házunk felé. Gondoltam magamban: ez nem lehet Scooter, ő 10 mérföldre lakik tőlünk. Ahogy egyre közelebb ért, kiderült, hogy Scooter volt. Amikor a házhoz ért, elrohant mellettem, még azt sem mondta, hogy Jó napot. Beszaladt a garázsba pontosan arra a helyre, ahová szokott. Az az érdekes, hogy Scooter új otthona sokkal jobb volt, mint a mienk. 20 hektár terület, kertek, sok gyerek. Nem számított. Amikor bonyolulttá, nehézzé vált a helyzet, ahelyett, hogy befogadta volna az újat, visszarohant a régihez.

Vajon hányan teszünk úgy, mint Scooter?

Isten új ajtókat nyitott, új lehetőségeket adott, de mi annyira arra fokuszálunk, amilyen volt, ami megszokott, hogy mindig a régihez térünk vissza. Most itt az idő, hogy elfogadd a változást. Maradj nyitott. Sosem lesz olyan, mint volt. De, Joel, akkor olyan jó volt. Igen, de hadd mondjam el, hogy sokkal jobb lesz ezután. Ne menj vissza gondolataidban, hozzá állásodban. Nem egészséges, ha mindig újraéled, hogy milyen volt. Ha egy ajtó bezárul, az azt jelenti, hogy Isten megadja neked a kegyet, hogy előbbre juthass. Tiszteletteljesen mondom, de én sosem mentem vissza apám sírjához. Szerettem apámat, de tudom, hogy ennek a korszaknak vége. Ő már nincs a sírjában, fönn van a Mennyekben. Ha vissza mégy szeretted sírjához, az szép dolog addig, amíg nem a múltban élsz arra gondolva, hogy már sosem lesz olyan jó, mint volt. Porold le magad és készülj fel az újra. Barátaim, szárnyalásra születtetek. Egy pár sasszárny vár rád. Mint ahogy az anya sas, aki kiszórja fiókáit a fészekből, így kényszerítve őket arra, hogy szárnyukat használják, Isten is így szór ki bennünket fészkünkből. Ha bezárulnak ajtók, változások történnek, lásd helyes szemszögből. Ez a zavarodás felkészít egy új szintre.

Így késztet Isten arra, hogy kiterjeszd szárnyaid és te is meg tanulj szárnyalni. Ne ragaszkodj a régihez, a hagyományoshoz. Akarj kilépni a kényelmi zónából, akarj valami újat kezdeni. Vagy talán egy olyan helyen vagy, ahol az ajtó teljesen bezárult mögötted, nem tudsz visszamenni. Ne légy negatív, keserű. Ez egy új korszak. Várd hittel, maradj reményteli. Kelj fel minden reggel lelkesen, tudván, hogy Isten tenyérén tart. Ha megtanulod nemcsak elfogadni, hanem befogadni a változást, Isten megígéri, hogy újat fog tenni. Én felfedeztem, hogy Isten új dolga sokkal jobb, mint a régi. Talán nagyszerű sikereid voltak a múltban, de a legnagyobb sikereid a jövődben vannak. Még nem élted meg a legjobb éveidet. Még nem játszottad le a legjobb játszmád. Még nem kötötted meg életed legjobb üzletét. Egyre magasabbra fogsz emelkedni. A szelek, amikről azt gondoltad, elpusztítanak, új szintre fognak repíteni. Meg fogod látni, hogy Isten olyan helyekre visz el, amiről álmodni sem mertél.


Aldasos, gyozedelmes hetet kivanok mindenkinek, a Krisztusban, sok szeretettel,
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.