Ige: A gazdagságban bízókról

 „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni (bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala, mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (és az embereknek) lehetetlen, lehetséges az Istennél (és az Istennek)” (Luk. 18,24-27)

Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (romlásba döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek (vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10)

„Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely a veszedelemre [a romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [és félre vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [és csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak, rálelnek arra]^” (Mát. 7,13-14)

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

Csak az Úr Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be:

1. (csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (vagyis a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20).  

2. És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a megigazult) nép, a hűség (alétheia: a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).  

3. És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (és a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot)” (Jel. 22,14-15)

De először: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak) akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal (és kitartással) fussuk meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid 12,1)

Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!” (Jer. 17,21)

Nehémiás ezt úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján” (Nehem. 13,19)

[De: Volt egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14)

„Mert az Istennél semmi sem [és nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37)

És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)

Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted (Te alkottad) a mennyet (az eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted  (és Neked)!” (Jer. 32,17).