– Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert
én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És
ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért
sír a mama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt
minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a
választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a
Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem,
valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit
elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt
adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már
mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját
panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig
és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen
megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával
együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy
vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj
soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit,
határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A
könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak
szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen
visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan
a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve
kapuja, ahol a szeretet lakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.